Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

4.

Amióta felkerültem Zeuszhoz, akit még mindig nem tudok úgy szólítani, ahogyan kéri tőlem. Egy hét telt el, egy hét amióta fent vagyok nála. A szobából nem léphetek ki, egyedül fürdeni, de még oda is Jay kísérget. Valójában vele egész jól kitudtam jönni, és örültem, hogy legalább fürdéskor van valaki, akivel tudok beszélgetni. Ételt szintén a szobába kapom meg, de Zeusz sokszor eltűnik. 

Jay elmondása szerint a vének megtudták, hogy felhozott engem, azt akinek Sátántól van gyermeke. És még azt is elárulta, hogy ha nem lennék a szobában, képesek lennének megöletni bárkivel, mivel nekik valahol nagyobb a hatalmuk, mint magának Zeusznak. Ezt nem nagyon értettem tőlük, hiszen Zeusznál és Sátánnál kik lehetnek hatalmasabbak? Senkik. De ha Jay azt mondja, akkor valahol jobb, ha hiszek is neki. 

És az egy hét eltelte óta, újfent egyedül voltam a szobában. Az erkélyen ültem, mivel a kérésemre hozatott egy széket nekem, és élveztem a lágy szellőt. Őszintén aggódtam a királyság miatt, hogy vajon mi történhet ott, egyáltalán Anergoth mennyire is lehet kiakadva, aminek persze mindig Nach az áldozata. 

De engem az idegesített, sőt ledöbbentett, hogy Zarafinnal egyáltalán nem tudtam kapcsolatba lépni. Néha-néha érzek egy kis rést, de ahogy meg tudnám tenni, rögtön bezárul. Nagyon olyan érzésem van, hogy Zeusz nem akarja, hogy bárkivel is kapcsolatba lépjek. Így nem lepődnék meg, ha védőburkot tett körém, amit nem tudnak áttörni, ahogy még én sem. 

Fogalmam sincs, hogy mi a célja ezzel, de nagyon rossz érzetem van. Valamit akar tőlem, de nem tudom, hogy mit.

✝

Ajtón lévő kopogásra kinyitottam a szemeimet, és oda fordítottam a tekintetem. Jay lépdelt be kezében egy tál gyümölccsel. 

- Gondoltam, éhes lehetsz - kedvesen mosolygott, de láttam a félelmet a szemében. Közelebb sétált hozzám, majd az ölembe tette. Bármi szó nélkül kisétált, amit nem szokott. Kétkedve néztem a csukott ajtóra, majd a tál gyümölcsre, és ösztönösen kutakodtam benne, míg nem egy kis cetlit találtam két szőlő közt. 

Óvatosan két ujjam közé fogtam, és széthajtogattam. A papír belsejében aranybetűkkel volt írva, majd amint elolvastam a papírfecni szétmállott. 

"Ne egyél belőle. Mérgezett." 

- Hihetetlen - hitetlenkedve a fejemet ráztam. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy az állítólagos véneknek valóban nagyobb az erejük, mint Zeusznak, és megakarnak engem ölni a gyermekemmel együtt. 

- Freja! - Zeusz hirtelen kiáltásán, és a szoba ajtó belökésén összerezzentem, amitől a tál gyümölcs a padlóra esett. - Meg ne merd enni! - Összeráncolt szemöldökkel fordultam felé, de ő megint felső nélkül volt. Egy ideje már észre vettem, hogy amikor a szobájába van, akkor az emberek által készített ruhákat hordja, de amikor elmegy, akkor felső nélkül van, ami miatt láthatóak voltak a testén az arany vonalak. Derekától egészen a talajig ruha volt, ami őszintén jól állt neki.. 

- Nem értem, hogy miről beszél - néztem a szemeibe. - Ezeket Jay hozta nekem. - Összeráncolta a szemöldökeit, majd sóhajtva sétált a szekrényéhez. Őméltósága szeret az idegeimen járni, ami főképp azért, mivel előttem képes le és fől öltözni. Összepréselt ajkakkal fordultam újra előre, és lehunytam a szemeimet. 

- Jay hozni fog egy orvost, aki megfog vizsgálni minden hónapban - csak hümmögtem. - Freja, kérlek értsd meg ezt a lépésemet. Nem nézhetem újra tétlenül, ahogy szenvedsz. - Egy szavára kipattantak a szemeim.

- Újra? - néztem rá a vállam felett. - Hogy érti, hogy újra? 

- Végig néztem, ahogy a nagybátyád megtámadja a családodat - nem értettem, hogy miért beszél olyan hangon mintha bánná. - Segíteni akartam, de nem tehettem meg. Megvoltak kötve a kezeim, ahogyan az alvilág dolgaiba se szólhatok bele. 

- Vagyis végig nézi, ahogy a démonok embereket esznek? - inge felvétele után felém fordította a fejét. - Ahogy Anergoth kísérleti alanyokat tett öt emberből?

- És te ezt a férfit szereted - 1:0.. Jobbnak láttam, ha újra előre fordulok. Hallottam, hogy felém lépdel, majd felült a korlátra engem nézve, de én nem néztem rá, csak előre. - Valóban végig néztem, ahogy nagybátyád megteszi azokat veletek, de nem volt rossz szándéka, feléd. - Egy pillanatra ránéztem, majd újra előre. - Nem tudtam, hogy édesanyád milyen varázslatot tett rád, de amikor kihalt az a korszak és létre jött a másik, akkor te is felbukkantál. Először, - félszemmel ránéztem. - leakartam menni hozzád, és felhozni magamhoz, hogy megvédjelek. - Döbbenten fordítottam felé a fejem. 

- Hogy? - kérdeztem elhaltan.

- Láttam, hogy bolyongsz az erdőben, minduntalan olyan szülőkhöz kerültél, akik bántottak téged, és ez egyedül Anergoth miatt történt. 

- Ő csak segíteni akart nekem. 

- Tudom. Ő miatta volt az, hogy nem hoztalak fel - összeráncoltam a szemöldökeim.

- Kérdezhetnék? - mosolyogva bólintott. - Miért akarják, hogy meghaljon a gyermekem?

- Mert démontól való. Démon és ember nem közösülhet, különben mindkettőt megölik. De mivel Anergoth a Sátán, őt nem lehet megölni, mivel nincsen más, aki tudna uralkodni a démonok felett. - Bólintottam.

- De én Elf és démon is vagyok már. 

- Nem - ingatta a fejét, ami összezavart. - Te nem vagy démon. Attól, hogy apádnak van a vérében, az benned nincsen meg. Vagyis te csak Elf vagy, aki elfogadta Sátán erejét. Anergoth csak behódolt neked. 

- Ittam a véréből - már valóban kétségbeestem.

- Az egyedül arra való, hogy nem tudnak titeket szétválasztani, még a halállal sem. Ha te meghalnál Anergoth könnyedén felélesztene téged, de akkor nem lenne gyermek, és te valódi démon lennél - éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból. - Tehát a gyermek démon, és Elf keveréke, ami tiltott. Egy szabály, amit én és Anergoth hoztunk létre, és ő volt, aki meg is szegte. 

- De a gyermekem.. - kezeimmel a hasamra simítottam, és éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe. 

- Nem fogom hagyni, hogy bántsanak - Zeusz leguggolt elém, és mindkét kezével az enyémekért nyúlt, s rájuk szorított. - Mindenáron meg védem őt, és téged is. De azt nem engedhetem, hogy Anergoth vagy bárkivel is kapcsolatba lépj.

- Akkor valóban védőburok van körülöttem. 

- Párszor majdnem sikerült rést találnod rajta - megrovó hangjára halvány mosoly került az arcomra. - Freja, - Kérdőn néztem rá. - egyedül bennem és Jay-ban bízz. 

- De hát a többi angyal? - kérdeztem értetlenül.

- Engem szolgálnak, de míg élnek a vének, addig az ő szavuk nagyobb mint az enyém. 

- M-Míg élnek? - dadogtam. Egyik kezét felemelve egy ujját a szám elé tette, amin kerekre nőttek a szemeim. 

- Együnk - kezemnél fogva felhúzott, és az ajtó felé sétáltunk, mégse olyan döbbentőbb, mint amit mondott. Vagyis nem mondott, de utalt rá. Zeusz megakarja ölni őket? Egy Isten gyilkolni akar? 

Zeusz, megakarja ölni a véneket, miattam..?

🍁