13.

656 52 0
                                    

Freja

Nachal jól éreztem magam. Segített, hogy kicsit kiszabaduljak abból a sok rosszból, ami ért engem. De közben fájt is mivel mindenki tudta, hogy én mit akarok, mit szeretnék, és csak az az egy ember nem jött rá. Szó szerint nem is érdekli őt, csak az, hogy nem érhet hozzám. Jó persze, ez engem is idegesítene, de ettől függetlenül semmi lépést nem tett az ügy érdekében. Semmit!

Sóhajtva dőltem Nach kezének, mire éreztem magamon a tekintetét, de nem kérdezett semmit, csak sétált tovább. 

- Freja - Zarafin hangjára megtorpantam. - Lemír, és egy ismeretlen lovas közeleg. - Felnéztem az égre, ahol valóban látható volt két pont, amik egyre közelebb értek hozzánk.

- Menjünk - Nach a kezemnél fogva húzni kezdett vissza a vár felé. Anergothot tudtam, hogy a közelünkben van, de egy ideje már nem éreztem őt, ami miatt csak még inkább bántott engem, bár ezt nem is értettem magamon. Mégis a két sárkány lovas miatt nagyobb gondom volt, mint hogy a szerelmem nem tudja az évfordulónkat.

Vár kapuján átérve Hellik, és Tewagi becsukták a kapukat. De mikor Nach beakart menni a vár ajtón, én megtorpantam és a két lovas felé fordultam.

- Freja! - nem foglalkoztam Nach sziszegésével. Hallottam, hogy Zajk és Qvij a vár tetejére szálltak, és onnan nézték a két jövevényt. Lemír volt az első, aki leszállt elénk, de csak akkor ugrott le a sárkánya hátáról, amikor az ismeretlen is leszállt. 

- Freja, Nach - ők ketten csak bólintottak egymásnak, amin a szemeimet forgattam. Évek alatt se békéltek meg egymással..

- Lemír - meghajolt előttem, mire a kezeimet magam elé tettem, és összefűztem az ujjaimat. - Mi szél hozott hozzám? - Felemelte a fejét, majd az ismeretlen lovas mellé sétált. Ismeretlen lovas alacsony volt, korom fekete páncélt viselt, aminek a mellvértjén egy arany sólyom volt ábrázolva kitárt szárnyakkal. Haja fekete, szemei sötét barnák. Jóképű, de a heg, ami végig húzódott az arcán, és az orrán, igazán férfiassá tette őt.

- Egy üzenetet hoztam a királytól, és Jarantól is - összeráncoltam a szemöldökeim. - Jaran maga akarta átadni az üzenetet, de nem tudott elszabadulni az öregektől. 

- Öregektől? - ismeretlen megköszörülte a torkát, mire ráemeltem a tekintetem.

- Királynő - férfi a szívéhez tette az egyik kezét, másikat a háta mögé. - Kelling Jaran királlyá avatása egy héten belül megtörténik.

- Királlyá avatása? - bólintott. - Tehát az öregek csak rávették. - Ismét bólintott. - És most azt akarod mondani, hogy Jaran meghívott? 

- Így van, királynő - bólintottam. Lemírre néztem, de ő mást nézett összeráncolt szemöldökkel. Arrafelé fordítottam a fejem, és a várkapu tetején megláttam őt, ahogy ott ült, és szinte farkas szemet nézett Lemírrel. 

- Mióta van angyal tes-

- Nem testőr, és tartsd távol magad tőle - rám kapta a tekintetét. - Milyen híred van Alfman királytól? - Összecsapta a bokáit.

- Naradik herceg házasodik, és szeretnék, ha megjelennél rajta - bólintottam. - De a ceremónia is egy héten belül történik meg. - Sóhajtva Nachra néztem, de ő nem nézett rám, ami miatt már felé fordultam. Félszemmel rám nézett, de többet nem tudtam kicsikarni belőle.

- Ne nézz rám. Neked kell döntened. 

- Tudom - sóhajtva ejtettem kezeim a testem mellé, és vissza fordultam a két férfi felé. - Mindkettő ugyan azon a napon lesz? - Egymásra néztek, majd újra rám.

- Jövőhét ugyanezen a napján - ismeretlen lovasról Lemírre néztem. 

- Másnapja.

- Vagyis két követő napon - mindketten bólintottak. - Értem, akkor megtudom oldani, hogy mindkettőn ott lehessek. - Meghajoltak, és vissza ültek a sárkányaikra, majd el is repültek, bár láttam, hogy Lemír felnézett a várkapura, és csak utána ment el. 

Én is oda fordítottam a fejem, de ő már állt, és csak nézte, ahogy a két lovas eltűnik a messzeségben. Megérezhette, hogy nézem őt, mert felém fordította a fejét, majd egy szempillantás alatt el is tűnt. 

- Ez furcsa - hümmögve hátat fordítottam, és besétáltam a várba. Persze egész út alatt éreztem Nach kérdő szemeit, de nem is foglalkoztam vele, főképp, hogy amikor kiléptem az udvarra elég szokatlan látvány tárult elém. 

Trix, Anergoth, Ghost és Zarafin a fa mellett voltak, és néztek rám, amin a szemöldökeim ráncoltam. Bár főképp azon, hogy Anergoth kezében volt valami kosár, ami miatt már rosszat sejtettem.

- Anyu - mosolyogva néztem, ahogy Trix felém futott, mire leguggoltam, és amint elém ért a hónaljánál fogva felemeltem. - Apa meglepetést szervezett neked.

- Apa? - mosolyogva bólogatott. Anergothra néztem, de ő szelíd tekintettel nézett rám. 

- Remélem eljössz velem, vagyis velünk - Zarafinra néztem, de még ő is bólintott. 

- Rendben - Anergoth elmosolyodott, segített nekem és Trixnek felszállni Zarafin hátára, bár Ghost és Shark ismét Zarafin fején voltak. - És te? - Anergoth Trix kezébe adta a kosarat, de ő maga nem szállt fel.

- Én majd Zarafin mellett - szárnyaira néztem, mégis aggódva néztem rá. - Nem lesz baj. - Aprót bólintottam. Zarafin kitárta a szárnyait, és elrugaszkodott a talajról, majd az erdő felé repült. Nem telt el pár perc Anergoth megjelent Zarafin mellett, és mosolyogva nézett rám, amitől valóban megkönnyebbültem.

Nem repültünk valami sokat, talán 1 óra hosszát, amikor az erdőn túl egy virágokkal teli mezőt pillantottam meg. Amint oda értünk Zarafin ereszkedni kezdett, de csak akkor szálltam le, amikor Anergoth is megérkezett, és segített Trixnek leszállni. 

Ghost és Shark leugrottak Zarafin fejéről, és szinte rögtön eltűntek a virágok közt, bár Ghost füstje miatt könnyen rálehetett jönni, hogy hol is van.

Mosolyogva néztem, ahogy Ghost és Shark játszottak egymással, de mire Anergoth és Trix felé néztem olyan látvány tárult elém, amin csak pislogtam. Egy pokróc volt kiterítve, a kosárból előkerült étel, ital, és ők ketten ott álltak mosolyogva.

- Hát ez? - kérdőn néztem Anergothra, de ő közelebb sétált hozzám, és óvatosan megfogta az egyik kezemet. 

- Tudom, hogy ezzel még inkább a szívedbe taposhatok, de amikor meghallottam Nachtól azokat a szavakat, elszégyelltem magam. Mégis fogalmam se volt, hogy mit tehetnék azért, hogy kiengesztelhesselek, amikor is a lányunk rám talált - Trixre pillantottam, aki mosolyogva dülöngélt a sarkain. Vissza néztem Anergothra. - Ő is szerette volna, ha kibékülnénk, ezért kitalálta ezt a piknik valamit, hogy kicsit hármasban lehessünk, mint egy igazi család. - Meghatódva néztem rájuk felváltva, majd átöleltem Anergoth testét. Éreztem, hogy ledermed, de kis idő után felemelte a kezeit, és átölelte a hátam állát a fejem búbjára tette, amivel megmosolyogtatott.

- Köszönöm - néztem fel rá, amitől megláttam a mosolyt az arcán, és egy apró csókot adott az ajkaimra. 

Boldog voltam. Valóban boldog, hogy végre azok közt lehetek, akik a családom, akikről tudom, hogy szeretnek engem. De azt sohasem hittem, hogy a jövőhét milyen bonyodalmakat fog okozni nekem..

🍁

Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}Kde žijí příběhy. Začni objevovat