KILLER || WOOSAN (18+)

7

xxxxxxxxxx:
Szia San :)

San:
Ismerlek?

xxxxxxxxxx:
Kettőt találhatsz, hogy ki vagyok.

San:
Mondd, hogy te vagy az, Wooyoung..

xxxxxxxxxx:
Talált süllyedt ;) Csak azért írtam, hogy meglegyen neked is az én számom.

Fel szeretnéd venni ezt a telefonszámot a névjegyzékbe, ezen a néven?
Wooyoung 💕
Igen/Nem

San:
Kész! De te honnan szerezted meg az enyémet?

Wooyoung 💕:
Jó kapcsolataim vannak.

San:
Hát ez egy kicsit ijesztő volt, de oké..
Egyébként beszélni szeretnék veled, de nem itt. Személyesen.

Wooyoung 💕:
Hát holnap nem megyek suliba. De találkozhatunk valahol.

San:
Nemár! Akkor tök unalmas lesz a suli.. :(

Wooyoung 💕:
Cuki vagy :)

San:
Nem igaz.. na mindegy! Holnap hatkor a parkban?

Wooyoung 💕:
Nekem megfelel. Akkor ott. Jó éjt San!

San:
Jó éjt :)

---

San arcára egy levakarhatatlan vigyor ült ki. Letette telefonját az ágya melletti asztalra. Lefeküdt és nézte a plafont. San nem értett semmit. Wooyoung mégis hogyan került oda? Nem arra lakik, amerre ő. És ki volt a támadó? Vele mi történt? Sannak rengeteg kérdése volt, de egyre sincs válasz. Végül próbált megnyugodni. Holnap beszél Wooyounggal, és remélhetőleg kideríti, hogy pontosan mi folyik itt.

Reggel San hisztisen kelt fel. Nem volt kedve bemenni. Főleg úgy, hogy nem láthatja Wooyoungot sem. Nagy nehezen elkészült és elindult.
Minden óra csak unalmasan telt, pedig San szeret tanulni. A végén már nem is szentelt nagyobb figyelmet az órának, inkább azon agyalt, hogy mit mondjon Wooyoungnak a parkban. Mingi észrevette, hogy San furcsán viselkedik, de betudta annak, hogy hiányolja Wooyoungot. Ez mondjuk részben igaz is volt. Végre vége lett a napnak. San rohant haza. Anyukája már otthon volt, így gyorsan elmagyarázta, hogy majd elmegy találkozni egy barátjával. Végül felment tanulni.

Végre itt az ideje, hogy elinduljon. Lassan sétált az utcákon. Mostmár nem akart sietni. Elkezdett izgulni.
~Állj meg te rohadék!!-hallja háta mögül valaki hangját. San próbál nem figyelmet szentelni ennek. Mögötte valaki nagyon gyorsan fut. San megijedt és megfordult. Egy barna hajú srác fut felé egy késsel a kezében. San szemei kikerekedtek és azon gondolkozott, hogy most mit kéne tennie. De túl lassú volt. Az ismeretlen megfogta őt és a torkához szorította a kést. San négy embert pillantott meg, akik feléjük futnak.
~San?!-jelenik meg Wooyoung. San csak még jobban meglepődött. Wooyoung kezében egy pisztoly volt. Mögötte a barátai voltak. Hongjoong és Jongho. De egy számára ismeretlen fiú is velük volt. Nagyon magas volt. Fekete haja volt, és sötétbarna szemei. Mindenkinél volt egy fegyver.
~M-Mi folyik itt?-kérdezi San rettegve.
~Szóval ő az a srác, aki elveszi az eszedet, igaz Wooyoung?-nevetett az ismeretlen.
~Taehyun.. engedd el, ha jót akarsz magadnak.-mondja nyugodt hangon Wooyoung. San a lila hajú fiúra nézett. Elkezdett gondolkodni. El kéne vonnia ennek a Taehyunnak a figyelmét. Hirtelen lábával a mögötte álló privát részébe rúgott, így egy kicsit engedett a szorításból. San, kapva az alkalmon, tolta el magától az ismeretlent. A következő, amit hallott egy puffanás volt. Taehyun oldalából ömlött a vér. San azt hitte, hogy ott fogja kidobni a taccsot. Taehyun összeesett. San csak nézett maga elé és próbálta feldolgozni a dolgokat. Wooyoung felé fordult, aki csak most tette el fegyverét. "Wooyoung volt! Ő ölte meg.." San összerogyott maga alatt. Légszomja volt, alig tudott lélegezni.
~San..-térdelt elé Wooyoung. San szép lassan rá nézett.
~Most félsz tőlem?-Wooyoung félénken nézett vissza a másik fiúra. San egyik kezével Wooyoung pólójára szorított, fejét, pedig vállára hajtotta.
~Kérlek vigyél el innen..-San hangja elhalt volt. Wooyoung egyből kapcsolt és felkapta Sant a földről. San a fiú nyakába kapaszkodott és próbált minél jobban hozzábújni. Nagyon megijedt. De hiába Wooyoung az oka ennek, mégis hozzá fordult menedékért.
~Jézusom! San nyugodj meg, ne remegj ennyire..-súgta Wooyoung. San egy autóban találta magát. Szerencsére Wooyoung mellé ült, így ismét hozzábújt. Wooyoung mosolyogva nézte a fiút. Tetszett neki, hogy így viszonyul hozzá.
~Vigyük hozzánk?-kérdezte Hongjoong, mivel ő volt a sofőr.
~San..-szólította halkan Wooyoung a fiút. Ő rá emelte tekintetét.
~Baj lenne, ha ma nálunk aludnál?-Wooyoung próbálta nyugtatni a fiút, megfogta kezét. San megrázta a fejét, és Wooyoung kezét elkezdte szorosabban fogni. Végül mellkasára hajtotta fejét.
~Azt ugye tudod, hogy veled fog aludni?-nevetett Hongjoong a volán mögött.
~Azt ugye tudod, hogy nem is engedném másnak, hogy vele aludjon?-Wooyoung mondata után Yunho nevetni kezdett.
~Nyugi Hongjoong hyung! Te is tudod, hogy mi lesz ebből.-Yunho az említett két fiúra mutatott. Hongjoong sóhajtott egyet, jelezve, hogy tudja mire érti.
~Azért a töködet tartsd a gatyádban. Szegény most traumatizálva van.-vigyorgott Jongho.
~Te hülye vagy.-Wooyoung gyilkos tekintettel néz a fiatalabbra.
~Nem mellesleg, ezt mind San is hallja.. az senkit sem zavar?-a kérdés után mindenki rázta a fejét. Wooyoung csak sóhajtott egyet. Ezután csend telepedett rájuk.

Miután elértek házukig, Wooyoung megint cipelni kezdte Sant. Felvitte őt szobájába, és óvatosan az ágyra helyezte a remegő fiút.
~San.. szólni kéne a szüleidnek.-Wooyoung az ágy mellett térdelt. Innen nézett Sanra. Az előtte fekvő csak bólintott egyet. Elővette telefonját és gyorsan írt egy üzenetet.
~Ott a fürdőszoba. Ha akarsz fürödj le.-Wooyoung egy ajtóra mutatott a szobában. San Wooyoungra nézett, majd az ajtóra. Hirtelen felpattant és rohanni kezdett a helyiség felé. Wooyoung ezt nem furcsálta, mind addig, amíg nem hallotta a másikat öklendezni. Rögtön berontott hozzá.
~San! San jól vagy?-térdelt mellé. San a vécére támaszkodott. Végül sikerült kiadnia magából. Közben Wooyoung simogatta hátát.
~Semmi baj..-próbálta nyugtatni. Ezután segített Sannak felállni.
~Inkább menjünk aludni, rendben?-kérdezte kedvesen Wooyoung. Kettő bólintás volt a válasz.
San már az ágyban feküdt. Végül Wooyoung is lefeküdt és lekapcsolta a lámpát. Egyszercsak két kéz kapaszkodott belé. Wooyoung megfordult és meglátta Sant. Szemeiben látta, hogy mennyire fél. De nem tudta, hogy most tőle, vagy valami mástól. Wooyoung átkarolta San derekát és magához húzta a fiút.
~Sajnálom..-súgja Wooyoung.
~Én addig nem félek, amíg te itt vagy, Wooyoung.. kérlek.. ne hagyj el..-San egy idő után most szólalt meg először. És pont ezeket mondta, amitől Wooyoung elolvadt volna.
~Soha senki sem fog téged bántani. Ezt megígérhetem neked.-válaszolt egy kis szünet után Wooyoung. Ezután semelyikőjük sem szólalt meg. San Wooyoung mellkasába bújt. A két fiú egymás karjaiban aludt el.

~Jó reggelt szerelmes pár! Ideje felkelni!!-rontott be a szobába Yunho. Mindkét fiú felkelt erre a hangzavarra.
~Mi az Isten hyung?!-kiáltotta el magát Wooyoung.
~Jaj de cukik vagytok!! Hadd fotózzam le!!-játszotta magát Yunho. Wooyoung csak a szemeit forgatta. Végül felkeltek az ágyról.
~De hülye vagyok! Be sem mutatkoztam! Jung Yunho vagyok!-nyújtotta kezét a magas fiú San felé.
~Choi San..-ráztak kezet. "Várjunk? Jung?" Fagyott le San.
~Te Wooyoung bátyja vagy?-kérdezte hirtelen San. Yunho és Wooyoung is csodálkozva nézett a fiúra.
~Igen, de.. te ezt honnan..-csodálkozott Yunho.
~Én.. csak.. megtudtam egy-két információt..-San félénken Wooyoungra pillantott. A fiú egy kicsit dühösnek tűnt. San aggódni kezdett.
~Hyung.. beszélhetnék Sannal?-kérdezte Wooyoung, de szemeit nem vette le a zöld hajú fiúról. San szíve a torkában kezdett el dobogni. Yunho elhagyta a szobát. Wooyoung arca ismét érzelemmentes volt. San nagyon megijedt ettől, mégis rohadt szexinek tartotta. Wooyoung egy mozdulattal a falnak szorította a fiút. San szaggatottan vett levegőt. Arcuk között volt húsz centiméternyi távolság. San, ahogy az előtte álló srác arcát nézte, csak egyre jobban pirosodott orcája.
~Most pedig szépen elmondod, hogy mit tudsz, és hogy honnan!-ez inkább parancsnak hangzott.
~Csak az apádról tudok! Meg hogy vannak testvéreid..-pánikol San. Érezte, hogy Wooyoung keze a derekán van.
~Az anyám egy rendőr volt. És ő vezette az ügyet.. esküszöm, hogy csak ennyit tudok.-miután San befejezte a magyarázkodást Wooyoung sóhajtott egyet.
~Az apám egy szörnyeteg. Ez a banda, pedig abban segít nekem és Yunhonak, hogy megtaláljuk azt a szemetet..-mesélte el a lényeget Wooyoung.
~Plusz, az öcsénket..-teszi hozzá. "Azzal is gyanúsították, hogy erőszakolta a második fiát." Ugrott be Sannak az, amit anyukája mondott.
~Várj! Te vagy a második fia?-San reménykedett, hogy Wooyoung nemet fog mondani. De nem. Csak bólogatott. San szája elé tette kezét.
~Wooyoung.. mondd, hogy semmi olyat nem tett veled a verésen kívül, ami bánthat téged..-San Wooyoung vállaira helyezte kezeit. A lila hajú srác csodálkozva nézett a másikra. Könnyek folytak végig Wooyoung arcán. Minden egyes pillanat eszébe jutott. Undorodott saját magától.
~Honnan..-próbálta Wooyoung csitítani sírását kevés sikerrel. San magához húzta a fiút és szorosan megölelte őt.
~Annyira sajnálom..-simogatta a másik srác fejét. Wooyoungnak csak San kezei között sikerült lenyugodnia. De nem csodálta. Tudta, hogy Sannak különleges szerepe van az életében. A két fiú elvált egymástól. Arcuk az eddiginél is közelebb volt. Mindketten fürkészték a másik arcát. Wooyoung a másik ajkait nézte. Annyira vágyott rá, hogy megízlelhesse őket. És ha lehetne.. magát Sant is. Puha bőrét csókokkal és szívásnyomokkal befedni. Ez volt minden vágya. Tudni akarta, hogy milyen érzés lenne Sant örökké a karjai között tartani. Végül Wooyoung San vörös arcára simított, és homlokához hajolt. Egy puszit adott rá.
~Ha tudnád milyen nehéz barátként tekintenem rád..-sóhajtott Wooyoung. Ezután elhajolt és egy utolsó pillantást vetett Sanra. Aztán elhagyta a szobát. San vett egy mély levegőt.
~Ha tudnád, hogy én is pont ugyanígy érzek..