KILLER || WOOSAN (18+)

38

Wooyoung kinyitotta szemeit. Egyből Sant pillantotta meg, ahogy éppen belé kapaszkodik, közben békésen alszik. Emiatt egy boldogsággal teli mosoly jelent meg az arcán. Végül úgy döntött, hogy ideje lenne felkelnie. Felállt az ágyról és felkapott magára valami ruha féleséget. Megfordult, csak hogy Sant lássa meg, ahogy az ágyon hagyott pulcsiját ölelgeti. San úgy szorította magához Wooyoung ruháját, mintha az élete múlna rajta. Wooyoung halkan nevetni kezdett. Azt hitte ott helyben elolvad. "Lehetne ennél aranyosabb?" Ezzel a kérdéssel a fejében sétált barátja felé. Leguggolt az ágy mellé.
~Woo..-motyogta álmában San, miközben szorosabban fogta magához a pulóvert. Wooyoung egy óvatos puszit adott a fiú arcára.
~Remélem kettőnkről álmodsz, szépségem..-suttogta Wooyoung. Még vetett pár pillantást szerelmére, majd kiment a szobából. A konyha felé vette az irányt, vagy legalábbis azt kereste. Miután megtalálta, anyukáját látta meg, ahogy kávét iszik.
~Jó reggelt.-ült a hölgy elé.
~Jó reggelt! Hogyan aludtál?-kérdezte kedvesen anyukája.
~Nagyon jól.-mosolyodott el Wooyoung. Számára még mindig hihetetlen volt, hogy édesanyja életben van, és éppen itt ül előtte.
~Hát.. nem csodálom. San mellett biztos boldog lehetsz.-a középkorú nő kávéját kevergette beszéd közben. Wooyoung lassan bólintott párat. De beszélgetésüket egy ablak törése zavarta meg. Mind a ketten felpattantak az asztaltól. Egy kócos hajú Junyoung rohant a konyhába.
~Mi történt?!-látszott Junyoungon, hogy aggódik. Ezután rögtön egy kiáltást hallottak. Wooyoung bárhonnan felismerné a hang tulajdonosát.
~San!-rohanni kezdett a vendégszoba felé. Bevágta az ajtót. Tekintete rögtön találkozott apjáéval. Karjaiban egy eszméletlen Sant tartott.
~Engedd el te szemét!-üvöltött Wooyoung. A férfi csak elnevette magát.
~A kis barátod elég gyenge. Jobban kellett volna vigyáznod rá.-ennyit mondott, majd Sannal együtt kiugrott az ablakon. Wooyoung elindult utánuk, de már késő volt. Az autó elhajtott. Wooyoung nem látott tisztán könnyeitől, légzése szabálytalanná vált. Úgy érezte, mintha szívét éppen valaki kitépné mellkasából. San hiánya mardosta őt belülről.
~Wooyoung!-hallotta bátyja hangját háta mögött, de egyáltalán nem reagált. Csak térdeire zuhant, és nézte, ahogy a betonra hullanak könnyei.
~Ne aggódj! Minden rendben lesz.. meg fogjuk találni..-Yunho próbálta őt nyugtatni, kevés sikerrel.
~San bekapcsolva hagyta a GPS-t. Tudjuk követni őket.-Yunho elővette telefonját. Wooyoung erre egyből felkapta fejét. Bátyja valamit írt, aztán öccse felé fordult.
~A többiek már úton vannak. Megmentjük Sant, ígérem..

San látása lassan kitisztult. Párat pislognia kellett azért. Egy elég sötét szobában volt, de inkább mondta volna pincének. Kezei háta mögött össze voltak kötve. Lábai szabadok voltak, de azzal semmit sem ért. A szoba egyik sarkában volt egy asztal, amire fegyvereket helyeztek. San szemei kitágultak a látványtól. Csak most ugrott be neki, hogy hogyan került erre a helyre. Lehunyta szemeit, és sóhajtott egyet. Semmi mást nem tud tenni, csak reménykedni, hogy megmentik a többiek.
~Látom felkeltél.-lépett be egy személy a helyiségbe. San a hangforrás irányába nézett.
~Tudod, sajnálom, hogy így kell megismerkednünk. Kár, hogy a fiam miatt meg kell halnod.-a férfi elkezdte a fegyvereket nézegetni. San egy hatalmasat nyelt.
~Nem is értem miért vagy vele. Csak a bajt hozza rád.
~Maga ezt nem érti..-suttogta San.
~Jaj csak nem szereted őt? Mintha megérdemelné!-emelte meg a hangját Wooyoung apja.
~Igenis megérdemli! Ő legalább tudja, hogy milyen a szeretet, önnel ellentétben..-forgatta szemeit San. Az igaz volt, hogy félt, de utálta, ha valaki így beszélt Wooyoungról. A férfi felpofozta Sant.
~Fogd be! Nem tudsz te semmit!-kiabálni kezdett a fiúval.
~A fia szeret engem, és én is őt! Tudom, hogy ez az, ami zavarja! Több szeretet és figyelmet kap magánál! De tudja mit? Ön nem is érdemli meg!-mostmár San is csak üvöltözött, nem érdekelték a következmények.
~Még a saját felesége is gyűlöli..
Wooyoung apja fojtogatni kezdte Sant.
~Fogd be!!-látszott a férfin, hogy ideges.
~L-Látja? M-Mos-st csak-k az-zért csin-nálja e-ezt, mert-t igaz-zam van..-nyögi ki nagy nehezen San. Próbál minél kevesebb levegőt felhasználni a beszédhez. A férfi elengedi Sant, aki emiatt fellélegezhetett. Egyszercsak bevágódott az ajtó.
~San!-Wooyoung rohant be rajta, utána mindenki más. Seonghwa, Yunho, Hongjoong, Mingi, Yeosang és legvégül Jongho. Az apa eléggé meglepődött. Előkapta fegyverét, és Sanra szegezte azt.
~Egy mozdulat, és vége..-szúrós tekintettel nézte a csapatot. A férfi azt hitte, hogy okos, de nem volt az. Jongho a falba lőtt egyet, emiatt az apuka nem figyelt pár másodperc erejéig. Ez pont elég volt ahhoz, hogy megtámadják őt. Wooyoung rohant Sanhoz. Letérdelt hozzá, és elkezdte vágni a kötelet, amivel kezei lettek összekötve.
~Annyira aggódtam érted..-szólalt meg közben Wooyoung. San csak egy bíztató mosolyt villantott felé. Egy puffanásra lettek figyelmesek. Ellenségük reménytelenül esett a földre. A padlón végigfolyt vére. Mindenki sokkoltan, mégis megkönnyebbülve nézte ezt végig. A férfi utolsó erejével kirántott egy fegyvert és lőtt egyet. Yeosang elég gyors volt, így egy kicsit belerúgott a férfi kezébe. De ez sem volt elég. A golyó Wooyoung combjába fúrodott, aki egy hangosat üvöltött ettől.
~Wooyoung!!-San rögtön karjaiba zárta barátját. Wooyoung lábából ömlött a vér. San kezével szorította a sebet, ezzel próbálta lassítani a vérzést.
~Ha én is meghalok, te is velem jössz, fiam..-ezek voltak a férfi utolsó szavai. Ezután mindenki láttára kiszállt belőle a lélek is. San próbált erős maradni, de a tudat, hogy Wooyoung éppen a karjaiban vérzik el.. egyáltalán nem segített neki.
~Wooyoung..-szipogta San. Még erősebben kezdte el szorítani a sebet.
~Gyorsan vigyük Wooyoungot kórházba!-adta ki a parancsot Hongjoong. Yeosang és Jongho felkapták a sérült fiút és kicipelték. San, Hongjoong és Seonghwa szorosan követték őket. Mingi Yunho felé fordult, aki halott apját bámulta. A srác mellé lépett és óvatosan megfogta arcát. Yunho emiatt hálásan nézett vissza rá. Váltottak egy kisebb csókot, majd indultak a többiek után.

San fel-alá járkált a váróteremben. Rendkívül ideges volt. Soha az életében nem félt még ennyire.
~San megállnál? Kezdek szédülni!-hisztizett Mingi.
~Nem tehetek róla.. annyira félek! Sőt, rettegek..-a szőke fiú hangja elhalt volt, a többiek is csak egy kicsit hallották. Ők is nagyon féltek, de mindenki pontosan tudta, hogy Yunhonak és Sannak most a legnehezebb, hiszen ők állnak a legközelebb Wooyounghoz. Egyszercsak egy orvos jelent meg előttük.
~Jó híreim vannak. Wooyoung remek állapotban van. Be lehet menni hozzá, de ha lehet egyessével.-magyarázott az orvos. A csapat egyszerre lélegezhetett fel.
~Menj te előbb, San.-ajánlotta fel Yunho. San egy szomorú mosolyra húzta ajkait. Ezután rohant az ajtóhoz, azt kinyitva, pedig berohant a szobába. Tekintete talákozott Wooyoungéval, aki barátját meglátva felült a kórházi ágyon. San szinte futva ment oda hozzá. Egymás karjaiba borulva sírtak. Most San volt az, aki puszikkal lepte el Wooyoung arcát. Nagyon boldog volt, hogy szerelme még életben van.
~Annyira szeretlek, Wooyoung! El sem tudod képzelni, hogy mennyire!-fakadt ki San. Wooyoung arcára került egy gyenge mosoly.
~Hidd el, tudom.. mert én is nagyon szeretlek, Sannie..-magához ölelte barátját, aki boldogan viszonozta gesztusát. Ma mindketten azt hitték, hogy elvesztik a másikat. Csak a mai nap folyamán ébredtek rá, hogy milyen ijesztő ez a világ egymás nélkül..