KILLER || WOOSAN (18+)

8

San és Yunho meglepően jól kijöttek egymással. Már egy órája csak beszélgetnek, és egy perc csönd sem volt köztük.
~És? Hogy alakulnak a dolgok az öcsémmel?-kérdezi meg végül Yunho. Már nem bírta tovább magában tartani. Wooyoung nem igazán szokott ilyen gyorsan megkedvelni valakit. De San olyan hirtelen jött, az öccse, pedig olyan hirtelen változott. San csak megköszörülte torkát.
~Hát.. nem tudom ezt most mire érted..-nevetett kínosan. Yunho kuncogott.
~Tudod mire értem!-húzza fel egyik szemöldökét. San egy nagyot nyelt. Most mégis mit kéne mondania? "Tudod hyung, beleestem az öcsédbe! Na mit szólsz?" Mondta magában szarkasztikusan San.
~Ha tudod, akkor miért kérdezed?-temeti tenyerébe arcát a zöld hajú fiú. Yunho csak elmosolyodott a látványon.
~Wooyoung is kedvel téged..-jegyzi meg. San erre felkapta fejét.
~És jobban, mint egy barátot. Látom rajta.-Yunho leült San mellé a kanapéra. San csak hümmögött egyet.
~És mégis mit tehetnék? Én nem merek lépni..-rázta fejét San. Yunho csak elmosolyodott.
~Csak add önmagad. Hidd el.. Wooyoung nem tud majd magának parancsolni.-Yunho kezét San vállára rakta. Próbálta bíztatni a másikat. Azt akarta, hogy a testvére boldog legyen. Ha már a legfiatalabb családtagjáért ezt nem tudja megtenni.. legalább Wooyoung legyen boldog, San mellett. A két fiú egy hatalmas csattanást hallott kintről. Egyből felkapták fejüket.
~Nézzük meg mi volt ez.-mondja Yunho, majd kihúzta Sant a helyiségből. Az edzőteremből jött a hang. Benyitottak. Egy aggódó Hongjoongot, és egy földön ülő Wooyoungot pillantottak meg.
~Mi történt?!-rohant San Wooyounghoz. A lila hajú srác nagyon fogta homlokát. Egy kis vér is volt rajta.
~Ez a hülye doboz ráesett a fejemre!-mordult fel Wooyoung. San arcára egy halvány mosoly került. Aranyosnak tartotta Wooyoungot.
~Gyere segítek!-nevetett San. Felsegítette Wooyoungot. Hongjoong is indult volna velük, de Yunho leállította.
~Hagyd! Hagyjuk őket kettesben.-kacsintott Hongjoongra a magas fiú. Hongjoong nevetve rázta fejét. Nem hitte el, hogy Yunho ennyire megszállott a párossal. Bár valahol megtudta érteni.
Eközben San elvitte Wooyoungot a fiú szobájába. Oda, ahol tegnap aludtak. Leültette a sérült srácot az ágyra és elment egy rongyért, amit bevizezett. Helyet foglalt Wooyoung mellett.
~Ez lehet egy kicsit csípni fog.-figyelmezteti San a másikat, mielőtt a rongyot sebére helyezi. Wooyoung felszisszent, és megrándult az arca. De ahhoz képest egész jól bírta. Önkéntelenül is San ajkaira pillantott. Ugyanazok a gondolatok futottak végig az agyán, mint reggel. San letette a rongyot és nézegetni kezdte a sebet.
~Nem olyan súlyos. Szerintem pár nap múlva..-San egy kis szünetet tartott. Wooyoung óvatosan megfogta arca egyik oldalát.
~Begyógyúl..-sikerült befejezni mondandóját. Mindketten fürkészték egymás arcát. Végül tekintetük összeforrt. Mélyen egymás szemébe néztek, mintha csak ők léteztek volna az egész világon. Bár.. a két fiú számára ez ebben a pillanatban éppen így is volt. San észre sem vette, hogy időközben Wooyoung az ajkait kezdte el bámulni. Wooyoung, ha tehette volna rögtön letámadja az előtte ülő fiút. De nem lehetett. Egyszerűen nem teheti ezt meg a másikkal. Wooyoung azon kapta magát, hogy hüvelykujját óvatosan végighúzta San alsó ajkán. San ettől vörösödni kezdett. Wooyoung nem bírta tovább. A zöld hajú srác ajkai olyan puhának tűntek. Hajolni kezdett a másik felé.
~Wooyou..
~Ssh..-Wooyoung lecsitította Sant. Szívük olyan gyorsan vert, mint eddig még soha. Ahogy közeledtek egymáshoz, úgy gyorsult szívverésük is. Nem telt sok időbe, ajkaik találkoztak. Mind a ketten egyből lehunyták szemeiket. Először csak óvatosan szoktatták magukat az érzéshez. Ahol ajkaik összeértek, ott mindkettőjük egy kis bizsergést érzett. Ez is csak arra késztette őket, hogy folytassák. Wooyoung kicsit felbátorodott. Lassan mozgatni kezdte ajkait. Egy kis idő után San is ezt tette. Meglepően jó szinkronban voltak. Pedig csak most csinálják először. Még maguk is meglepődtek. De nem igazán erre koncentráltak. Mivel már semelyikőjüknek sem maradt levegője elváltak egymástól. Ismét egymás szemébe néztek. "Mit csinálok?!" Üvöltött magával Wooyoung.
~Ahh.. a francba..-fordult egy másik irányba. San meglepődött. Nem pont erre számított.
~Felejtsük el, hogy ez megtörtént..-állt fel az ágyról Wooyoung.
~Mi?-követte példáját San.
~Majd ha kitaláltam, hogy hogyan védjelek meg, akkor beszélhetünk erről. De addig hagyjuk ezt a témát!-emeli fel hangját Wooyoung. San érzte, hogy szemei könnyesek. Egy mozdulattal felpofozta a másikat. Dühös volt és szomorú. Nem tudott mit tenni.
~Akkor mégis miért hiteted el velem, hogy ebből lehet valami, huh?!-most San kezdett el üvöltözni. Wooyoung sosem hallotta még ilyennek. De nem szólt semmit. Tudta, hogy Sannak igaza van. Csak lehajtott fejjel tűrt mindent.
~Tudod mit? Inkább beszéljünk akkor, amikor lenyugszom.. nem akarok olyat mondani, amit később megbánok.-törölgette szemeit San. De még így is sírt.
~Majd még találkozunk.. Wooyoung..-Wooyoung sosem hitte, hogy San valaha is ilyen rideg hangon ejti ki a nevét. De itt volt. Megtörtént.. és az ő hibája. Miután biztos volt abban, hogy San elment sírni kezdett. Lerogyott térdeire és úgy folytatta. Wooyoung nem az a fajta ember, aki sokat sír. De most.. ez neki is túl sok volt. Eközben San ugyanúgy sírva húzta cipőjét. Keze már a kilincsen volt.
~San?-hallotta meg Yunho hangját. Nem fordult meg. Nem akarta, hogy így lássa őt.
~Mi történt? Hova mész?-San arra nem számított, hogy Yunho maga felé fordítja őt. Yunho csodálkozva nézett a fiúra.
~Hazamegyek. A többit kérdezd az öcsédtől.. szia hyung..-San el is hagyta a házat. Semmi kedve nem volt tovább ottmaradni.

~Wooyoung most azonnal elmondod, hogy mi történt!!-rohant be a fiú szobájába Yunho. De amint meglátta, hogy öccse a földön ül és zokog, lefagyott. Rég látta őt ilyen összetörtnek. És ez fájt neki. Lassan odasétált és elé ült.
~Hé!-szólította a szomorú fiút. Ő pedig lassan ránézett.
~Mi történt Wooyoungie?-Yunho szemei csak tükrözték, hogy mennyire aggódik. Wooyoungnak ez jól esett, de nem segített a helyzeten.
~Egy tuskó vagyok! Az történt!-fogja fejét. Bátyja értetlenül nézett rá.
~Megcsókoltam Sant!-kiáltja el magát.
~Komolyan?!-Yunho álla a földet érte. Viszont boldog volt.
~De utána lekoptattam.. pedig nem akartam! Hyung én megőrülök!-Wooyoung csak még jobban sírni kezdett.
~Miért kosaraztad ki, ha nem akartad?-érdeklődött Yunho. Wooyoung sóhajtott egyet.
~Félek, hogy baja esik. Soha nem bocsájtanám meg magamnak.-rázta a fejét Wooyoung.
~Mi lenne, ha kiképeznénk?-jelent meg az ajtóban Hongjoong. Wooyoung és Yunho is odafordultak.
~Ez remek ötlet!-vigyorgott Yunho.
~Tudom, mert az enyém.-forgatta szemeit Hongjoong.
~Szerintetek belemenne egyáltalán? Tuti, hogy látni sem akar..-szipogja Wooyoung.
~Ezt csak egyféleképpen derítheted ki.-mondta Hongjoong. Wooyoung vett egy mély levegőt.
~Beszélek vele. Bocsánatot is kell kérnem tőle..-harapott alsó ajkába.
~Na! Ez az én kisöcsém!-borzolta össze Wooyoung haját Yunho. Máskor Wooyoung kiakadt volna, de most elnézte bátyja idegesítő oldalát.
~Köszönöm. Mindkettőtöknek.-mosolyodott el halványan Wooyoung.
~Ha úgy vesszük az én kisöcsém is vagy. Természetes, hogy segítek haver!-nevetett Hongjoong.
Ezután Wooyoungnak ki kellett találnia, hogy mit fog mondani Sannak..