KILLER || WOOSAN (18+)

13

San még egy darabig nézte, ahogy Hongjoong elhajt. Majd lassan elindult befelé. Amint belépett kiabálást hallott. Bement a nappaliba, ahol az anyukája és a nővére éppen veszekedtek.
~Na! Itt is van a család szégyene!-mutatott Sanra nővére. A fiú csak csodálkozva nézett rá.
~Ne hívd így! Attól még, hogy nem olyan, mint te..-kezdett bele anyukája, de a lány csak úgy elindult az ajtó felé. Egy bőröndöt húzott maga után.
~Hova mész?-kérdezte San elhalt hangon. Nővére csak üres tekintettel felé fordult.
~Jó messzire a te kis buziságodtól! Az nem normális, hogy a saját nemedhez vonzódsz, San! Gyűlöllek! Bárcsak meg se születtél volna!-ezután becsapva maga mögött az ajtót, elhagyta a házat. San könnyeivel küzdve fordult édesanyja felé, aki csak sajnálattal a szemében nézett fiára.
~Sannie.. ez nem a te hibád.-lépett anyukája San elé. A fiú könnyei végigfolytak arcán, miközben szipogott.
~Egyedül szeretnék lenni..-mondta halkan, majd felment a szobájába. Leült ágyára és elkezdett zokogni. San nem értette, hogy nővére miért mondta mindezt. Hiszen egészen idáig nagyon támogató volt, de most.. mintha egy teljesen más ember kiabált volna vele. San telefonja csörögni kezdett. Úgy gondolta, hogy nem fogja felvenni. De amint meglátta a "Wooyoung💕" feliratot, egyből füléhez helyezte a készüléket.
~Haló?-San hangja rekedt volt. Képtelen volt kontrollálni.
~San! Te sírsz?-hallotta Wooyoung aggódó hangját a vonal másik végén.
~Semmi bajom, ne aggódj..-törölgeti szemeit San. Nem érkezett válasz, ezért elvette fülétől a telefont. Wooyoung lerakta. San szomorúan konstatálta, hogy most Wooyoungnak sincs ideje rá. Pedig ebben a pillanatban pont rá lett volna szükség. Arra, hogy finoman átölelje őt, és megnyugtassa. Tíz percen keresztül csak a képernyőt bámulta, amin Wooyoung neve volt. Hirtelen egy csattanást hallott az erkélyről. Egyből felpattant ágyáról, és kilépett oda.
~San!-szólalt meg mögötte egy hang. San ugrott egyet és megfordult. Wooyoung aggódó tekintetével találta szemben magát.
~Te hogy kerülsz ide?-pislogott kettőt San. Azt hitte, hogy képzelődik.
~Felmásztam.-rántott vállat Wooyoung. San szemei majdnem kiestek a helyükről.
~Normális vagy?! Mi van, ha leesel, és eltöröd valamidet? Azt szeretnéd, hogy egy kórházban aggódjak érted egy széken? Vagy mégis miért jó neked az, hogy felmászol egy erkélyre?-magyaráz San egyfolytában, megállás nélkül. Wooyoung csak elmosolyodik a másik viselkedésének láttán.
~Ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet, mert esküszöm, hogy..-Wooyoung, félbeszakítva San kiakadását, átölelte a fiút. San egyből Wooyoung nyakába kapaszkodott, és hozzá bújt a lila hajú sráchoz.
~Mi készített ki ennyire?-simított San selymes hajába Wooyoung. Sanon végigfutott egy jóleső borzongás a mozdulattól.
~A nővérem konkrétan letagad engem..-San hangja megremegett, ahogy sírását tartotta vissza. Wooyoung ezt észrevette, és szorosabban ölelte magához a fiút.
~Csak azért, mert a saját nememhez vonzódom..-ennyi kellett Sannak. Ismét sírni kezdett. Megalázó volt pont Wooyoung előtt belekezdenie, de nem bírta tovább. Zavarában Wooyoung mellkasába bújt, és finoman a másik pólójára markolt. Úgy szorította Wooyoung felsőjét, mintha attól félne, hogy leesik egy szakadékba, ha elengedi. Wooyoung egy puszit adott San feje tetejére, majd állát rá helyezte. Próbálta csitítani a fiú sírását, ami szép lassan sikerült is. San már csak kisebbeket szipogott, így Wooyoung elhajolt tőle, és belenézett könnyes szemeibe. Óvatosan megtörölte San vizes arcát.
~Semmi baj..-Wooyoung halványan elmosolyodott, emiatt San is kicsit felvidult.
~Nem tehetsz arról, hogy így érzel. Igazából egyedül csak a nővéred vesztett ezzel.-Wooyoung összeérintette homlokukat.
~Túl értékes vagy..
Ettől San nyomra összeugrott. Soha senki sem mondott még neki ilyet. Wooyoung, pedig olyan nagy könnyedséggel mondta ki, mintha ez mindennapos dolog lenne.
~Mi az?-nevetett Wooyoung. San nem tudott válaszolni, csak fürkészte a másik fiú arcát. Kereste a szavakat, de azok valahogy nem akartak kicsúszni száján. "Teljesen lebénultam!" Pánikolt magában San.
~Mostmár kezdek aggódni.-törte meg a kínos csendet Wooyoung.
~N-Ne haragudj.. cs-csak m-még senki sem m-mondott nekem ilyet..-hajtotta le fejét San.
~Akkor vakok az emberek..-kuncogott halkan Wooyoung. A zöld hajú srác újból a másikra nézett.
~San én..-kezdett bele Wooyoung, de megállt mondatában. Szemeivel feltérképezte San arcának minden egyes részletét. De tekintete megállopodott a másik fiú ajkain. San is bámulni kezdte Wooyoung rózsaszín párnácskáit.
~San?-jött egy hang San szobájából. A két fiú pánikolva vált el egymástól. A szoba felé fordultak, ahol San anyukáját pillantották meg.
~Anya?-lepődik meg San.
~Nem kell rejtegetni a barátodat! Be is mutathatnád.-mosolygott perverzen a nő. San arca rettenetesen égni kezdett. Főleg a barát megnevezés miatt.
~Wooyoung és én nem járunk!-kiáltotta el magát San.
~Oh igen? Az előbb úgy néztetek ki, mint akik mindjárt felfalják egymást.-anyukája kacsintott egyet.
~Anya! Amúgy meg ismered őt..-forgatta szemeit San.
~Gyertek már be onnan! Meg fogtok fázni!-parancsolt az anyuka. A fiúk szót fogadva be is léptek a szobába.
~Ja! Van óvszer a fiókban.-mutatott egy éjjeli szekrényre San anyukája, majd egy mindent tudó mosollyal az arcán elhagyta a szobát. San kezeibe temette az arcát.
~Jézusom..-mormolja halkan. Egyik pillanatról a másikra két kéz szorította őt a falnak. San meglepetten nézett Wooyoungra, aki ismét egy leolvashatatlan arckifejezéssel méregette a másikat. Wooyoung lassan San füléhez hajolt.
~Nincs kedved használni azt az óvszert?-suttogta Wooyoung, a végén, pedig egy kicsit kuncogott is. San szívverése a kétszeresére gyorsult, és hirtelen légszomja lett. Wooyoung újból a másikra nézett, és pár másodperc után elnevette magát. San értetlenül állt ott tovább. Wooyoung már a térdeire támaszkodott, úgy kacagott.
~Látnod kellett volna az arcod!-vett mély levegőket Wooyoung, ezzel segítette csitítani nevetését.
~Te normális vagy?! Azt hittem itt fogok meghalni!-ütött San sértődötten Wooyoung mellkasára.
~Meghalni?-kérdezte Wooyoung mosolyogva.
~Néha elásnám magam zavaromban, amikor ilyenekről beszélsz..-tette keresztbe kezeit San.
~Oké, oké! Bocsánat.-sajnálkozott Wooyoung.
~Neked megbocsájtok.-vigyorgott San.
~Nekem? Mert másnak nem?-lépett közelebb Sanhoz Wooyoung.
~Másoknak csak talán.-húzta fel játékosan egyik szemöldökét San. Wooyoung erre csak nevetve szemeit forgatta. San már el is felejtette, hogy szomorú volt. Mintha meg sem történt volna. Felhőtlenül boldog volt, és csakis egy ember miatt..

Jung Wooyoung