KILLER || WOOSAN (18+)

21

~Wooyoung! Éhen halok!-hisztizett San.
~Mindjárt ott vagyunk, ne aggódj!-nevetett Wooyoung. Írtó aranyosnak találta Sant, amikor hisztis volt. Elértek egy kávézóba, ahol megreggeliztek, közben beszélgettek és nevettek. Wooyoung semmi mást nem tudott tenni, csak csodálni San gyönyörű mosolyát, és édes nevetését. De még ezt a szép pillanatot is könnyedén el lehet rontani. Wooyoung egy túlságosan is ismerős alakot látott meg egy asztalnál. Egyből felpattant és Sanra nézett.
~Menjünk sétálni!-felhúzta az idősebbet, és kivezette őt az utcára. San aggódni kezdett. Látta, hogy Wooyoung hirtelen dühössé vált. Elértek a parkba, ahol egy padon foglaltak helyet. Egyikőjük sem szólalt meg. Csak ültek és néztek maguk elé.
~Elmegyek üdítőt venni.-szólalt meg Wooyoung. San bólintott egyet, és türelmesen várt. Egyik pillanatról a másikra Wonho ült le a fiú mellé.
~Wonho? Te hogy kerülsz ide?-csodálkozott San.
~Láttalak a kávézóban! Beszélnünk kell!-Wonho komoly volt. San egy kicsit aggódni kezdett.
~Hagyd el Wooyoungot!-jelenti ki Wonho. San álla  majdnem a földön koppant. Folyamatosan csak pislogott.
~Senki más nem érdemel meg téged, csak én!-Wonho előre hajolt és megcsókolta Sant, aki próbált hátrálni, de a fiú nem hagyta. San ütni kezdte a másik mellkasát, jelezve, hogy engedje el. Nagyon nem akarta ezt, nem akarta, hogy Wooyoung ezt meglássa. Főleg úgy, hogy Sannak Wonho semmit sem jelent. Valaki egy pisztolyt szegezett Wonho fejéhez, aki egyből elhajolt Santól. Meglátták Wooyoungot, akinek már csak a tekintete sugallta, hogy gyilkolni akar.
~Jung Wooyoung! Szánalmas vagy!-nevetett keservesen Wonho.
~Engedd el Sant!-Wooyoung kis szüneteket tartott a szavak között. Próbált nyugodt maradni.
~Az én kurvám lesz, nem a tiéd.-ezt hallva Wonhotól San ideges lett. Felpofozta a fiút, ezáltal sikerült leszedni magáról kezeit. Wonho arcához kapott, és csodálkozva nézett Sanra.
~Az egyetlen ember, akinek megengedem, hogy "úgy" érjen hozzám, az Wooyoung, és nem te! Amúgy meg, nem vagyok senki kurvája!-San egy újabb pofont adott. Wonho csak felnevetett.
~Ezt majd akkor mondd, amikor alattam könyörögsz, hogy gyorsítsak!
San feje vörös volt a dühtől, szemei szikrákat szórtak. Úgy érezte, hogyha Wooyoung nem lövi le Wonhot, akkor ő maga fogja. Pár perc csend után Wonho eltűnt onnan. Szép lassan elsétált.
~Ne haragudj Wooyoung! Én próbáltam eltolni magamtól, esküszöm!-mentegetőzött San. Wooyoung átölelte az idősebbet.
~Tudom, Sannie. Láttam.-suttogta Wooyoung. San megkönnyebbült, nem akart ebből félreértést. A két fiú elvált egymástól és egymásra néztek. Egyszerre érintették össze ajkaikat. Végül elmélyítették a csókot. Nyelveik közös táncot jártak. Ez egy nagyon hirtelen jött ötlet volt, de annál inkább élvezték. Wooyoung egy pillanat alatt San füléhez hajolt:
~Légy az enyém.. kérlek..
Wooyoung hangjától kirázta Sant a hideg. Szíve kihagyott egy ütemet, miután realizálta, hogy Wooyoung mit akart ezzel mondani.
~Csak a tiéd, Wooyoungie..-San újból megcsókolta Wooyoungot. Mindketten elvesztek a pillanat varázsában. El sem hitték, hogy ez megtörténik. San Wooyoung nyaka köré tekerte kezeit. A lila hajú srác, pedig rögtön San derekára fogott. Miután elváltak egymástól Wooyoung kisebb puszikat adott az idősebb szájára, aki minden egyes puszi után kuncogott egy kicsit. Wooyoung imádta ezt hallgatni. San nevetése volt a legszebb hang, amit életében hallott.
~Haza kísérlek.-mondta egy kacsintás kíséretében Wooyoung, aztán megfogta San kezét. A két fiú kézenfogva sétált az utcákon. Úgy kapaszkodtak egymásba, mintha elvesznének a másik nélkül. Miután elértek San házához egymás felé fordultak. Wooyoung egy finom csókot adott az idősebbnek.
~Majd még találkozunk.-adott egy puszit San a lila hajú fiúnak a csók után. Wooyoung lassan elsétált, San, pedig csak nézett utána. Hasában pillangókat érzett, arca vörös volt. Csak most dolgozta fel teljesen a történteket. Fénysebességgel futott be a házba. Mingi csodálkozott San viselkedését látva.
~Beléd meg mi ütött?-nevetett Mingi. San fülig érő szájjal válaszolt:
~Randin voltam!-érezte, hogy arca megint pirosodik.
~Micsoda?!-sokkolt le Mingi.
~Wooyoung elhívott egyre! Imádtam!-mondandója végén sóhajtott egyet. "Elmondjam neki, hogy pontosan mi történt? Hogy megígértem Wooyoungnak, hogy az övé vagyok?" San bizonytalan volt. Mindenféleképpen el akarta mesélni valakinek, de azt egyszerűbb lett volna mondani, hogy járnak. De abban San nem volt biztos. Végül úgy döntött, hogy egyelőre nem mondd semmit. Majd ha beszélt Wooyounggal, akkor együtt elmondják mindenkinek egyszerre.

Már este volt, olyan kilenc óra körül. San már az ágyában feküdt, és telefonját bámulta. Próbált aludni, de képtelen volt rá. Egy percre sem tudta lehunyni szemeit. Valami koppanást hallott. Egyből felkapta fejét, és körbenézett a szobában, de semmi. Félénk léptekkel elindult az erkély felé. Egy fekete alakot pillantott meg. San szíve százszor gyorsabban kezdett el verni. Nagyon megijedt. Most nem volt nála fegyver, pedig általában szokott, igazából Wooyoung miatt, mert erre kényszeríti. Fő a biztonság. De most San egyáltalán nem érezte magát biztonságban. Az alak egy mozdulattal kinyitotta az üvegajtót. San egy kicsit hátrálni kezdett. Azon gondolkozott, hogy rohan a telefonért, és hívja Wooyoungot.
~Nyugodj meg, én vagyok az.-lépett be a személy a szobába. San egyből felismerte a hang tulajdonosát:
~A rohadt életbe Wooyoung! A frászt hoztad rám!
Wooyoung San elé lépett, és megfogva derekát egy puszit adott az idősebbnek. Közben egy kis halk "bocsánat" is hallható volt.
~Miért vagy még fent?-jött a kérdés Wooyoung felől. San csak vállat rántott.
~Nem tudok aludni. Próbáltam, de nem megy.-sóhajtott egyet San.
~Akkor ugyan az a bajunk. De én rájöttem, hogy miért nem tudok elaludni.-Wooyoung San nyakába bújt, majd ennyit mondott halkan:
~Hiányzol. Ölelgetni akarlak..
San elmosolyodott. Wooyoung csuklójára fogott és elkezdte őt húzni ágya felé. Mindketten lefeküdtek, és egymásba karoltak. San Wooyoung mellkasára helyezte fejét, míg Wooyoung átölelte a szőke srác vékony derekát.
~Mi most mik vagyunk, Wooyoung?-San köröket írt le Wooyoung mellkasára mutatóujjával. Izgult, hogy mi lesz a válasz. Nem akart pofára esni, újból..
~Te mit szeretnél? Mik legyünk, Sannie?-Wooyoung egy kicsit kuncogott közben. San egy nagy levegőt vett, majd ennyit mondott:
~Azt akarom, hogy a barátom legyél..
Pár perc csend következett, de ezt San törte meg.
~A heves szívverésedből ítélve igent fogsz mondani.-San egy elégedett mosollyal nézett a másikra. Akinek nem mellesleg arca rózsaszín színben virított.
~Persze, hogy igent mondok. Hülye lennék, ha nemet mondanék!-Wooyoung belesimított San selymes hajába.
~Most, hogy ezt tisztáztuk, irány aludni!-parancsolt Wooyoung, San, pedig szót fogadva hajtotta vissza fejét a fiatalabb mellkasára. Mindketten tudták, hogy kapcsolatuk csak most fog megerősödni igazán. Lehet, hogy nehéz lesz kitartaniuk egymás mellett, de egészen addig, amíg foghatják a másik kezét, semmi sem számít.