KILLER || WOOSAN (18+)

33

Wooyoung lassan nyitotta ki szemeit. Nagyon furcsán érezte magát. San a mellkasán pihent. Mikor Wooyoung felemelte kezét, hogy megdörzsölje szemeit, rögtön szembetűnt neki valami. Vér volt rajta. Wooyoung szíve kihagyott egy ütemet, ahogy ezt meglátta. Egyből felült, emiatt San mellé esett az ágyon. Wooyoung legnagyobb rémálma jelent meg előtte. San falfehér volt, ajkai ki voltak száradva, és kissé szétnyíltak. A szőke fiú hátán egy lövés nyom volt, amiből ömlött a vér. Wooyoung légzése szabálytalanná vált, szemei könnybe lábadtak.
~Sannie!!-ölébe helyezte a halott fiú fejét. San bőre jéghideg volt..
~Sannie? Mondd, hogy csak viccelsz..-Wooyoung lehunyta szemeit, emiatt kövér könnycseppek folytak végig arcán. Szíve darabokra tört.
~Sannie? Kérlek válaszolj.. ez nem vicces. Kezdesz nagyon megijeszteni..-keltegette tovább barátját. Nem akarta elfogadni, hogy ez a valóság.. nem lehet, hogy San meghalt.
~Sannie..-szólította a fiút elhalt hangon.
~San kelj már fel!!-kiáltotta el magát Wooyoung. Ezután feladta és csak bőgni kezdett, miközben Sant karjaiba zárta.
~Te ölted meg te rohadék!!-rontott be Mingi a szobába.
~Hogy?!-kapta fel fejét Wooyoung.
~Te lőtted le!! Egy szörnyeteg vagy, Jung Wooyoung!-Mingi is sírt, és látszott rajta, hogy ideges. Wooyoung nem értett semmit. Hisz ő csak ölelgette Sant. Képtelen lenne őt bántani. Egyszercsak valamit megérzett a kezében. Egy fegyver volt nála. Csak még jobban összezavarodott. Tényleg ő bántotta volna Sant? De azt mégis hogyan? Mingi még mindig üvöltött vele, de nem hallotta őt teljesen.
~Woo?! Mi a baj?!-hallott a távolból egy hangot. Egyből felismerte San lágy hangját.
~Wooyoung?! A frászt hozod rám! Mi az?! Mi a baj!? Reagálj kérlek!!-Wooyoung feje megfájdult ettől a hangtól, emiatt lehunyta szemeit. A fejét fogta. Teljesen beleőrült ebbe az egészbe. Kinyitotta szemeit, és felült az ágyon. Folyt róla a víz, könnyezett, és ezek mellett lihegett is.
~Woo! Jól vagy?-szólalt meg egy hang a fiú mellett. Wooyoung odafordult, és egy aggodalommal teli Sant pillantott meg. Lassan San arcára simított, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez a valóság, és San életben van.. igaz volt. Wooyoung kiengedte levegőjét, amit nem is tudott, hogy eddig bent tartott.
~Még életben vagy..-került egy gyenge mosoly Wooyoung arcára. Könnyei újból folyni kezdtek. San értetlenül ült egyhelyben. Nem értette, hogy Wooyoung mégis miről beszél.
~Mi történt, Woo?-érdeklődött San. Wooyoung San nyakába bújt, és átölelte a derekát. Vett egy hatalmas levegőt, így érezhette San finom vaníliás illatát.
~Azt álmodtam, hogy megöltelek..-suttogta Wooyoung. San egy kicsit meglepődött.
~De sosem tennél ilyet! Ezt te is tudod!-beletúrt a fiú fekete tincseibe. Wooyoung csak bólogatott. Sannak igaza volt. Még ha fizetnének is neki, akkor sem tenné meg. San túl sokat jelent neki ahhoz..
Wooyoung torka hirtelen kaparni kezdett. A fiú köhögött párat.
~Woo?-szólította San barátját, aki ránézett.
~Jézusom!-Wooyoung homlokához nyúlt, ami tűz forró volt.
~Neked lázad van!
San felpattant a helyéről, és gyógyszerek után kutatott. De valamiért nem talált semmit.
~Elmegyek egy gyógyszertába. Várj itt, mindjárt visszajövök.-egy puszit adott Wooyoung arcára. De barátja megragadta őt, és az ölébe húzta Sant.
~Nem..-motyogta Wooyoung.
~Hogy érted, hogy nem?!-akadt ki San. Nem értette a srác viselkedését.
~Nem hagyhatod el az oldalam. Bajod esik..-Wooyoung ismét könnyezni kezdett. San sóhajtott egyet, majd egy újabb puszit adott neki.
~Nem lesz semmi bajom. Bízz bennem, Woo.-győzködte San a fiút.
~Hívj fel, ha jössz visszafelé, rendben?-egyezett bele Wooyoung. San mosolyogva bólintott. Felállt az ágyról, aztán indult is.

Az utcákon csak pár ember volt. Valamiért a forgalom sem volt olyan nagy. San belépett a gyógyszertárba, és megvett mindent, amire szüksége lehet. Ahogy kilépett az ajtón már hívta is Wooyoungot.
~Haló?-vette fel a másik fél.
~Szia Woo! Mindjárt visszaérek.-mesélte San, Wooyoung pedig csak hümmögött egyet. Hirtelen valaki nekiment Sannak, aki emiatt elejtette telefonját.
~Ne haragudj! Nem figyeltem.-kért bocsánatot San. Előtte egy egész magas, fekete hajú, és barna szemű férfi állt.
~Semmi baj! Én sem figyeltem igazán!-nevetett kínosan az ismeretlen.
~A telefonod!-a srác lehajolt és felkapta a telefont a földről. Csak egy pillanatra nézett a képernyőre. De lefagyott. Bámulni kezdte San telefonját. Hirtelen a füléhez emelte a készüléket. San nem értette.
~Wooyoung? Te vagy az?-kérdezte az ismeretlen.
~Te meg ki vagy?! Hol van San?!-hallotta San ezt a vonal másik végéről.
~Úgy érted a szőke srác, barna szemekkel?
~Igen!-vágta rá Wooyoung egyből.
~Itt áll előttem. Nincs semmi baja..-nyugtatta Wooyoungot a fiú. San csak értetlenül állt egyhelyben. Az ismeretlen letette a telefont. San aggódva vette el tőle a kis tárgyat.
~Most Wooyoung biztos ki fog engem nyírni!-fogta a fejét.
~El tudnál vinni Wooyounghoz?-érdeklődött a másik. San bizonytalanul bólintott egyet, és elindult vissza a szállásra. Miután odaértek San benyitott. Wooyoung már az ajtóban várta. Sannak felfogni sem volt ideje, Wooyoung már szorosan ölelgetni kezdte őt.
~W-Woo.. nem kapok levegőt..-suttogta gyengén San.
~Mégis mi történt?! Hol voltál?! Ki volt az a telefonnál?!-faggatta Wooyoung Sant. Ő pedig csak a háta mögé mutatott. Wooyoung rögtön odafordult. Viszont amint meglátta azt, aki az ajtóban állt könnyek folytak végig arcán.
~Hongjoong hyung!!-kiáltotta el magát.
~Mi az? Mi a baj?-rohant le a lépcsőn a szólított fiú.
~Seonghwa?-állt meg a lépcső alján.
~Joongie!-vidult fel Seonghwa. Hongjoong odafutott hozzá, és szorosan átölelte rég látott barátját.
~Gyere Wooyoung. Szerintem kettesben akarnak lenni.-San behúzta Wooyoungot szobájukba, majd leültette őt az ágyra. Beadott pár gyógyszert a fiúnak.
~Szerintem kéne neked egy hideg fürdő.-állapította meg San. Berángatta Wooyoungot a fürdőbe, és megengedte a kádba a vizet. Miután elégnek titulálta a vízmennyiséget, el is zárta a csapot. Egyik pillanatról a másikra valaki átölelte őt hátulról.
~Bejössz velem?-érezte, hogy Wooyoung óvatosan megfogja derekát.
~Te is tudod, hogy abból több lesz, mint valami szimpla kis fürdés! Ahhoz meg nagyon nincs kedvem..-biggyesztette ajkait San. Wooyoung egy kisebbet kuncogott.
~Szerinted ebben az állapotban sok kedvem van hozzá? Megsúgom, nem.. nincs kedvem semmi ilyesmihez. Csak ölelgetni akarlak és aludni egész nap.-Wooyoung tényleg álmosnak hangzott, így San végül beleegyezett.

A fürdő után Wooyoungnak lement a láza. Már csak a torka kapart, de az számára elviselhető volt. Éppen az ágyban feküdt, és várt Sanra. De a fiú valamiért még mindig sehol sem volt. Wooyoung sóhajtott egyet, és belenyomta fejét San párnájába. Így érezhette az illatát. Ez egy kicsit meg is nyugtatta őt, de mégsem volt olyan, mintha San ott lenne vele. Unalmában morgott egyet.
~Hékás! Mégis mi ez a rossz kedv?-hallotta valaki hangját Wooyoung. Egyből felkapta fejét, és meglátta szerelmét.
~Sannie!-mosolyodott el Wooyoung. San csak halkan kuncogott a másik reakcióján, majd befeküdt mellé. Wooyoung, amint San lefeküdt átölelte derekát. San Wooyoung mellkasára helyezte fejét.

Seonghwa beszélni akart Wooyounggal. De amint benyitott a szobájába egy számára elég szokatlan dolgot pillantott meg. Wooyoung azt a szőke fiút tartotta a karjaiban, akivel nemrég összefutott az utcán. Visszaemlékezett, hogy a srác neve San volt. Lassan becsukta az ajtót, nem akarta őket zavarni. Visszaindult Hongjoonghoz, aki amint meglátta újból átölelte őt.
~Tudod.. beszélni akartam Wooyounggal, de nem volt egyedül..-mesélt Seonghwa.
~Ki ez a San?
~Ohh! A szőke fiú?-nevetett lágyan Hongjoong. Seonghwa az egyszerűség kedvéért csak bólintott.
~Ő Wooyoung párja.-miután ezt Hongjoong kijelentette Seonghwa sokkoltá vált. Nem így ismerte Wooyoungot.
~De.. mégis mikor? Hogyan?-kicsit akadozott a beszédben.
~Pár hónapja elkezdtek barátkozni. De igazából már akkor látszott, hogy van köztük valami. Igaz, az elején elleneztem.. de most olyan boldogok együtt, Seonghwa! Életemben nem láttam még Wooyoungot így mosolyogni..-a végén Hongjoong már szinte csak suttogott.
~Látom rajta, hogy nagyon szereti Sant, és bármit megtenne érte. De szerintem San is így érez. Pont, mint mi..-ismét barátjához bújt, aki vidáman viszonozta gesztusát.
~Sajnálom, hogy eltűntem..-kért bocsánatot Seonghwa.
~A lényeg, hogy most újra itt vagy..-egy szomorú mosoly került Hongjoong arcára. Seonghwa lehajolt és egy lágy csókot adott neki. Mindkét fiú évek óta várt erre a pillanatra, és most, hogy újból itt vannak.. olyan, mintha el sem váltak volna egymástól.