CROSSFIRE ( STONY )

TONY

– Ébresztő zsenikém! - hangos kopácsolásra ébredtem.

Ahogy felültem a padon amin aludtam, máris megéreztem sajgó bordáimat, amiket sikeresen elaludtam. Szemeimet bántották az éles fények, ezért kezemmel megtöröltem az arcomat, de ez sem segített túl sokat.

Hátamat a börtön hideg, bűztől, és ki tudja még mitől ragadó falának döntöttem, majd az előttem lévő rácsokra pillantottam. A rácsokon túl egy egyenruhás férfi állt, és mellette egy sokkal teltebb alak, aki nagyon dühösen méregette szétcsúszott személyemet.

– Komolyan ő az a csodagyerek? - bökte oda a zsernyák a másik férfinak a kérdést, aki csak haragos pillantással biccentett egyet.

Tudtam, hogy ezért még biztos, hogy elfog velem beszélgetni, de valahogy először a kijutásomra kellett koncentrálnom, amit nagy valószínűséggel a férfi el is intézett már nekem.

Nos, nem volt mit szépíteni nagyon a dolgon. Ismét nagy hülyeségbe kevertem magamat, a tőlem már elég jól megszokott módon. Nem is tudtam, hogy az bűn, ha ittasan vezetek egy elkötött kocsit, aminek a tulajdonosa - aki történetesen egy egy éjszakás kalandom részvevője volt -, annyira berág rám, amiért lenyúltam, hogy körözést ad ki rám.
Mondjuk, nem is emlékszem túl sok mindenre, de amire igen, az valami isteni jó volt...

12 ÓRÁVAL EZELŐTT

A zene hangosan dübörgött az egész házban. Fejembe a sok alkohol hatására, merészebbnél merészebb gondolatok kezdtek körülölelni, s a kísértésének nem tudtam megálljt parancsolni.
A körülöttem táncoló testek sokasága ide-oda ringva ölelt körül, miközben szinte alig kapva levegőt, gurítottam le a következő pohár piát.

Ez volt az az élet, ami boldoggá tett. A bulik, az a sok finom ital, a zene, és a jó kis szex.
Éppen nagyon kezdtem belendülni, amikor egy ünneprontó színre lépve, azonnal szétcseszte a hangulatomat.

– Tony, hát te mit keresel itt?! - kiáltott rám boldogan a vörös hajú lány, aki történetesen a sok megbolondult egy éjszakás kalandjaim egyike volt.

Sokan kérdezték, hogy hogy voltam képes lefeküdni Daniella... Mi is volt a vezetékneve?
Mindegy is, a lényeg, hogy a lány nem éppen volt szent életű. A gimiben mindenki tudta, hogy bárkivel lefeküdt az évek során. Én pedig egyszer kaptam is az alkalmon.

Igazából jómagam sem tudtam a választ, hogy miért is tettem. Annak ellenére, hogy miket csinált, baromi dögösen nézett ki, de aznap a hátam közepére sem kívántam a csajt.

Éppen elég volt, hogy a gimiben nem tudtam levakarni magamról, és lám rá pár évvel újra összefuthattam vele egy fantasztikusnak tűnő bulin, ami abban a pillanatban ment át rémálommá.

Ki gondolta volna, hogy még húsz évesen sem nő be a fejem lágya, és csak fokozom a hangulatot azzal, hogy elkezdek kekeckedni egy hülye libával?

– Minek néz ki? - kiabáltam túl a zenét flegmán, nem is ügyelve arra, hogy vajon meghallotta-e egyáltalán.

– Nincs kedved együtt vadulni? - kérdezte egy kacér mosoly kíséretében.

Tudtam, hogy csak egyféleképpen rázhatom le a csajt, bár nem hittem volna, hogy tényleg be fog válni a tervem.

– De, miért is ne! - öltöttem fel egy erőltetett mosolyt az arcomra.