CROSSFIRE ( STONY )

STEVE

─ Ha nem ismernélek, azt gondolnám, hogy félsz. - jegyeztem meg a fiatal férfire sandítva, aki folyamatosan dobolt a lábaival a Quinjet padlóján. Egyértelmű volt, hogy retteg.

─ Nem is ismersz, Rogers! - mondta frusztráltan kifújva a levegőt.

─ Nem kell elhagynod a repülő területét. - biztattam nyugodt hangon.

─ Hogy vagy képes folyton ennyire nyugodt lenni? - nézett fel rám kérdő pillantással.

Igazából nem is a kérdés lepett meg, hanem sokkal inkább a saját válaszom, ami ösztönből jött.

─ Már hozzászoktam a magányhoz. - feleltem csendesen, és lehajtottam a fejemet.

Nem akartam látni, hogy mit gondolhatott rólam abban a pillanatban, mivel nyilván ő sem ilyesmire számított.

De nem is kellett semmit sem mondania, ugyanis a fülesemben meghallottam Natasha hangját.

─ Készülj fel az ugrásra, Steve! Mindjárt ott vagyunk. - pillantott felénk.

─ Minden rendben lesz. - mondtam Tonynak, majd felkelve mellőle, magamhoz vettem a pajzsomat.

A pajzsot, melyet még Tony édesapja készített, és miután felvettek a S.H.I.E.L.D-hez, nekem ajándékozták. Részben azért, mivel én voltam az első ember, aki túlélte a szérumot is, és megláttak bennem valamit. Azt, ami állításuk szerint hőssé teszi az embert.

Senki sem tudta rólam, de én sosem akartam hős lenni. Nem gondoltam ilyesmire, egyszerűen csak megakartam menteni az embereket.

Viszont azzal, ha az embert önként hőssé nevezik ki, nagyon sok ellenséget szerez magának.

Felvettem magamra egy ejtőernyőt, hiszen perceken belül ki kellett urganunk.
Tony erősen kapaszkodott a hajó egyik fogantyújába, ahogy a hármasunkat nézte.

─ Tényleg szükséges volt őt magunkkal hozni? - kérdezte tőlem Clint.

─ Fury parancsa volt. - mondtam csendesen, majd egy biztató mosolyt küldve az ideges férfi felé, szalutáltam neki egyet, és ahogy kinyílt a Quinjet hátulja, nemes egyszerűséggel kiugrottam a repülőből.

✧ ✧ ✧

Igazából számítottam rá, hogy nem lesz egyszerű a bevetés. Egy atombombát csak úgy nem lehet könnyedén visszaszerezni és hatástalanítani.

Berúgtam az ajtót Clint és Nat előtt, mert ránk zárták azt a menekülő tudósok.
A katonákat könnyű szerrel elkábítottuk, de a maradék tudóst már nehezebb volt előkerítenünk.

─ Bombaszakértőre van szükségünk! - mondta idegesen Nat a fülesébe, ami a Quinjettel is összeköttetésben volt.

─ Mit mondtak? - kérdeztem lihegve, ahogy lefegyvereztem egy újabb őrt, aki a szobában védte a tudósokat. Az én fülesemet valahol félúton elhagytam.

─ Mindenki hasaljon le a földre és maradjon ott! - kiáltotta el magát Clint.

─ Leküldik. - felelte Nat, miközben tárat cserélt a pisztolyában. - És jön már a másik egység is.