CROSSFIRE ( STONY )

TONY

─ A sárgát! - mondtam végül hirtelen.

Olyan hevesen dobogott a szívem a torkomban, hogy fogalmam sem volt, mit is teszek, csak mondtam.

Tudtam, hogy apám szerette ezt a színt, és nevetséges módon, de minden eszközben, amit tervezett, a sárga színt kötötte a leállításhoz. Ennek persze alapból semmi értelme sem volt, de apám már csak ilyen rejtélyes pasas volt. Csak remélni tudtam, hogy ez az elmélet most is bevált.

─ Steve? - szólaltam meg kissé idegesen újra a vonalban.

─ Sikerült! - felelte teljesen megdermedten. Meglepett ez a megnyilvánulása, de aztán... - Sikerült, Tony! - kezdett el lelkendezni.

Egy hatalmas kő esett le a szívemről. El sem akartam hinni, hogy valóban így történt.

Volt egy dolog, amit senki soha nem tudott rólam: Akadtak pillanataim, amikor nem voltam biztos magamban.

És ezt még önmagamnak sem akartam sokszor bevallani. Hiszen engem mindig mindenki magabiztosnak látott. Egy olyan fiúnak, akit semmi sem rendít meg. Pedig nagyon is voltak gyengepontjaim... Csak sosem beszéltem róluk, erre pedig megvolt a magam oka.

Ha Steve nincs, akkor viszont leblokkolok...

✧ ✧ ✧

─ Te tényleg Csodagyerek vagy! - jegyezte meg a vöröske, amikor egy bárban ülve ünnepeltük meg este a győzelmünket.

Furcsa volt úgy inni másokkal, hogy nem a lerészegedés volt a cél, hanem csak a beszélgetés.

─ Azért nem kell ennyire körbeugrálni... - tette hozzá a rövid hajú csávó a lány mellett. Ő is ott volt a küldetésen. Azt hiszem Clint Bartonnak hívták, de nem igazán emlékeztem rá.

─ Szerintem meg Tony nélkül mind felrobbantunk volna! - érvelt a mellettem ülő szépfiú, miközben belekortyolt a sörébe.

Valahol iszonyatosan jól esett, hogy így gondolta. Ami fura, mert sosem érdekelt, hogy ki mit gondolt rólam. Feltéve ha istenítettek... Annak én sem tudtam ellenállni.

─ Hát igen, ilyen az, ha az ember egy született zseni. - dőltem hátra elégedetten a bokszban.

─ Ha jól emlékszem, majdnem összeszartad magadat, amikor éles helyzetben voltunk. - folytatta tovább az élcelődést Clint. Nem igazán lehettem szimpatikus neki.

Bár volt egyáltalán bárki is, akit kedvelt?

Ó igen, a vöröskét! Úgy ölelgette ott, mintha Natasha nem tudná eltörni valakinek a kezét két másodperc alatt, ha szükséges lenne.

─ És ha az én emlékeim nem csalnak, te nem csináltál semmit, Sólyomszem. - álltam bele a vitába, direkt cinkelve őt, de Steve gyorsan lerendezte a kitörni készülő konfliktust egy újabb kör itallal.

─ Elmegyek mosdóba. - mondta Nat kikecmeregve a bokszból. Nem szóltunk Clint után, de valamiért ő is a lánnyal tartott.
Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.

─ Mondd szépfiú, te könnyen hozol döntéseket? - kérdeztem már ittas állapotomban.

─ Néha a legjobb döntés az, ha nem hozol döntést, csak a helyes utat választod, és nem nézel vissza. - vont vállat a szőke hajú fiatal férfi. Nem teljesen fogtam fel a szavait, de elismerően bólogattam.

─ Azta, egy költő veszett el benned, Rogers! - nevettem fel, miközben lehúztam a poharam maradék tartalmát.

Mire észbe kaptunk, már elég sokat ittunk ahhoz, hogy önként felmenjünk egyet karaokézni. Számítottam rá, hogy Steve-vel egyetemben, nekem tökéletes hangom lesz. Bár azért ő sem lehetett annyira rossz.

Volt egyáltalán bármi, amit ez az ember ne csinált volna jól?

─ Akkor köszöntsék szeretettel a Kapitányt és a Csodagyereket! - monda a DJ bemutatva minket, majd berakott nekünk egy számot. Szerencsére mindketten ismertük.

Na meg... szándékosan ezt kaphattuk, ugyanis ahogy láttam, Clint választotta.

Egy "baszódj meg" pillantással kezdtem bele Elton Johntól a Your Songba.

─ It's a little bit funny, this feeling inside. - néztem Steve-re. - I'm not one of those who can easily hide. - találkozott a tekintetünk. - I don't have much money... - itt elnevettem kicsit magamat, hiszen ez rám nyilván nem volt igaz, de hát ez mégiscsak egy karaoke. - ...but boy if I did, I'd buy a big house where we both could live.

A következő sorokat már átengedtem neki:

─ If I was a sculptor, but then again, no... - Tényleg nem volt rossz hangja basszus! - Or a man who makes potions in a traveling show. - sőt, ittas állapotomban úgy éreztem, hogy ez a legszebb hang, amit valaha hallottam. - I know it's not much, but it's the best I can do. - fel sem fogtam, hogy mi a szöveg, csak figyeltem, ahogy mosolyogva énekel... nekem. - My gift is my song, and this one's for you.

A pupillái aprók voltak, a fények csak minket világítottak. A nyelvünk néha-néha összeakadt a saját szánkban, ahogy próbáltunk normálisan énekelni. Kisebb-nagyobb sikerrel persze.
Mintha minden megszűnt volna körülöttünk akkor.

─ I hope you don't mind... - énekeltük együtt, egymásra nézve. - I hope you don't mind, that I put down in the words... - Mikor lett itt hirtelen ennyire meleg? - How wonderful life is while you're in the world.

Mire végeztünk, már nem is tudom, hogy pontosan mi történt. Hangos éljenzés, és az emberek visító hangja, ahogy istenítettek minket. Nat és Clint is már mosolygott. Elköszöntük tőlük és még emlékszem, hogy leintettem egy taxit.

─ Örülök, hogy eljöttél! - mondta Steve mosolyogva. Benne is volt már jó pár ital, de rajta kevésbé látszott meg, mint rajtam. Kinyitotta nekem a taxi ajtaját.

─ Rég szórakoztam már ilyen jól. - vallottam be egyfajta köszönetképpen.

Csendben figyeltük egymást, miközben a taxis egy idő után mérgelődött az autóban.
Csak néztem azokat az íriszeket és a testem újra bizseregni kezdett.
Soha nem éreztem még ehhez hasonló... vágyat. Eluralkodott az elmém és a testem felett. Teljesen megállíthatatlanul.

Kirántottam a kezéből az ajtót, majd becsaptam. Egyből az ajkainak estem, miközben betoltam a közvetlen mögöttünk lévő sötét sikátorba.

Nem ellenkezett, hanem visszacsókolt és hagyta, hogy végre beletúrjak azokba a szőke tincsekbe. A nyelvünk táncot járt, és éreztem a szájában maradt tequila ízét, amit utoljára gurított le.

Soha senki nem csókolt még így engem.

─ Gyere velem! - mondtam neki lihegve. - Gyere velem haza... - sóhajtottam az ajkára a szavakat, ugyanis hirtelen ahogy nekidőltem teljes testemmel, a nadrágjaink találkoztak odalent. Mindketten túlságosan beindultunk ahhoz, hogy ez itt érjen véget.

─ Oda megyek, ahova te is. - csókolt meg ismét.