CROSSFIRE ( STONY )

TONY

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy férfi nevét nyögve fogok elélvezni.
Újra és újra.
Egy egész éjszakán át.
Aztán több éjszakán át is.

Steve olyan élvezetet nyújtott nekem, ami merőben más volt a tapasztalataimhoz képest.
És élveztem minden egyes pillanatát. Őszintén és kendőzetlenül élveztem. Mert iszonyatosan jó volt.

Ez a férfi... Maga volt a mámor. A feszes mellkasával, az izmoktól duzzadó kezeivel és lábaival. Meg azzal a fenékkel és férfiassággal!
Legszívesebben egész nap csak őt néztem volna így meztelenül.

És azt hiszem, ez így is lett.
Hetekig jártunk össze attól a naptól fogva.
Flörtöltünk és dugtunk, majd megint flörtöltünk, aztán megint dugtunk. Minden lehetséges pózt kipróbáltunk, aztán ezt még megismételtük párszor a házam és az ő lakása minden pontján.

(A kedvencem a konyha és a fürdőszoba volt egyébként.)

De Steve aztán sokszor volt távol... Tudtam, hogy neki az az élete, hogy embereket mentsen, ahogyan nekem is.

És azzal is tisztában voltam, hogy semmi sem volt egyszerű számára annál a szervezetnél. Valami rohadtul bűzlött ott nekem, és ez egyáltalán nem tetszett.

Ám nekem sem volt könnyű ettől független az életem. Folyamatosan rajtam volt a rivaldafény, és ez már fojtogatott.
Olyannyira, hogy megint hozzányúltam a drogokhoz. Viszont csak szigorúan akkor, ha Steve nem volt nálam... Tudtam, hogy mit gondolna rólam, ha kiderülne miket csinálok a háta mögött.

─ Jó reggelt! - morogta a szavakat, miközben az ujjaival cirógatni kezdett.

Egy éjszakásból titkos kapcsolat... Én sem jártam még így.

─ Tudod te hány óra van, Rogers? - nyöszörögtem a párnámba fúrva a fejemet.

A keze a takaró alatt a fenekemre siklott. A tenyerébe fogta az egyik farpofámat, majd finoman belemarkolt.

─ Huncut vagy. - jegyeztem meg felé nézve.

Szerettem azokat a reggeleket, amikor az ő látványára ébredtem. Akkor minden sokkal nyugodtabbnak tűnt az életemben, és olyan érzés volt, mintha megállt volna az idő.
Kiestünk a világ örökös körforgásából.
Nem volt rajtunk a céltábla a kereszttűz kellős közepén, ahova ez a csalafinta élet juttatott minket.

Mert mindketten utáltunk hősök lenni, még ha ez volt az életcélunk is egyben.
Mivel megakartuk menteni az embereket, bármi áron...
Csak azt a kérdést nem tettük fel magunknak soha, hogy ki fog megmenteni minket?

─ Ma nem dolgozom. - morogta a fülembe, ahogy fölém tornyosulva a mellkasa a hátamat súrolta. - Úgyhogy arra gondoltam, hogy ma egész nap feküdhetnénk az ágyban... - nyomott egy csókot a jobb lapockámra. - Tévézhetnénk. - tért át a bal lapockámra. - És egészségtelen ételekkel tömhetnénk magunkat. - csókolta meg a hátam közepét.

─ Most megvesztegetni próbál éppen, Mr. Rogers? - kérdeztem ellazítva az izmaimat, egy elégedett mosoly kíséretében.

─ Bűnbe próbálom csábítani, Mr. Stark. - felelte szinte morogva a szavakat.
Aztán megéreztem, hogy hozzám dörgöli magát. Felnyögtem az érzésre.

─ Azt hiszem, ezen már túl vagyunk. - tettem hozzá, de ekkor a kis gonosz szája rátapadt a tarkómra, miközben előrántott az éjjeliszekrényből egy óvszert és gyorsan felhúzva magára belém hatolt.

Megkapaszkodtam a paplanban, és kidugtam neki a csípőmet, hogy jobban hozzám férjen.
Az erős combjaival közrefogta a testemet, ahogy mozogni kezdett.

─ És azt kihagyta, Mr. Rogers... Hogy mindemellett egész nap dugunk! - mondtam sóhajtva.

A kezeivel átkarolt, majd felhúzott az ágyról, hogy négykézláb támaszkodjak előtte.
A nagy, erős tenyereivel a csípőmbe kapaszkodva lökött. A testem ide-oda mozgott, ahogy egyre mélyebbre hatolt bennem, majd már szinte tövig merült a testemben.

─ Nem hagytam ki én semmit... - nyögte a szavakat, ahogy a nyelvével végig szántott a nyakamon, majd finoman megharapta a bőrömet. Előre nyúlva eközben pedig ingerelni kezdte a farkamat a jobb kezével. - Az lett volna a meglepetés.

─ Hm... Szeretem, ha meglepsz. - mondtam hátra nyúlva és belemarkoltam abba a feszes fenekébe.

Hölgyeim és uraim, ez Amerika legjobb feneke! Vagy talán az egész világé.