Rendez-vous (Taekook) ✓

onze [11]

"(...) Benéz a sápadt délutáni fény,
a láthatatlan, óriási szem
megáll piercinggel átfúrt köldökén, 
csillog. "Ha nem látnak, nem létezem." "

Lihegve borultam le Taehyungra a beteljesedésünk pillanatában, a karjaim pedig mostanra már teljesen elgémberedtek, így muszáj voltam az alattam lévőre helyezni a teljes súlyomat. Taehyung halkan felnyögött, de aztán készségesen fonta körém a karjait, hogy végigsimíthasson rajtam, én pedig mindeközben a nyakhajlatában hintettem el apró csókokat.

Taehyung hevesen szuszogott, hiszen ő is kellően kifáradt az előbb történtek miatt, azonban nekem egyelőre több időre volt szükségem ahhoz, hogy stabilizálni tudjam a lélegzetvételeimet. Amikor egy idő után végre sikerült kifújnom magamat, elhajoltam Taehyung nyakától, s az arcát kezdtem pásztázni, hogy meggyőződhessek róla, minden rendben van.

Órák óta keféltünk. De még milyen jót keféltünk!

Az ezüsthajú kipirulva, csapzottan kapkodott levegőért, közben pedig fátyolos tekintettel pillantott rám. Olyannal, amely teljesen megbabonázott, ezért egy ideig extázisba esve bámultam vissza rá. Taehyung óvatosan elmosolyodott, majd a nyakam köré fonva a karjait, lehúzott magához egy lusta csókra, melyet ellenkezés nélkül viszonoztam, hiszen amióta először megcsókolt engem, egyfolytában az ajkain csüngök. Imádtam az érzést.

- Átölelsz, kérlek? - suttogta kettőnk közé halkan és olyan aranyosan, hogy, ha akartam volna se tudtam volna ellent mondani a kérésének.

Mosolyogva átkaroltam őt, majd legurulva róla még jobban magamhoz húztam védtelen valóját. Tudtam miért kéri ezt tőlem. Az emberek általában orgazmus után a legsebezhetőbbek; ilyenkor hatalmas a szégyenérzetük, s fontos, hogy ennek a pontos ellenkezőjét kimutassuk a partnerünknek. Nincsen semmiféle szégyellnivaló ebben.

Az ilyen dolgok elméletét kívülről fújtam, s most mégsem tudtam megtenni mindezt magamtól; Taehyugnak kellett megkérnie rá engem. Egy pillanatra elszégyelltem magamat, hiszen aggasztó, hogy pont én felejtek el ilyen dolgokat, de aztán eszembe jutott, hogy efféle alkalom úgy sem lesz többször. Most már valószínűleg minden kérdésre fogok tudni válasszal szolgálni magamnak.

Taehyung úgy bújt hozzám, mint egy kiscica. Szorosan karolta át a nyakamat, arcát pedig a mellkasomba fúrta. Erős késztetést éreztem arra, hogy megérintsem őt, hogy végigsimítsak az arcán, majd az egész valóján, azonban, amikor már pont felemeltem volna a jobbomat, hogy pontosan így tegyek, hirtelen megakadtam a tevékenységemben.

Mégis mit csinálok? Miért akarom mindezek után is megérinteni őt? Miért érzek még mindig ugyanolyan vágyat iránta annak ellenére, hogy már lefeküdtünk egymással?

Már nem jár körbe engem az orgazmus hozta rózsaszín felhő, de akkor miért nem változtak az érzéseim?

Végül leengedtem a karomat, és szorosabban öleltem át Taehyungot. Ő mocorgott egy kicsit, majd néhányat nyöszörögve még jobban hozzám bújt, pár perccel később pedig már csak az egyenletes lélegzését lehetett hallani a sötét és csendes szobában. Elaludt.

Tudtam, hogy nem maradhatok itt, hiszen, ha reggel együtt ébredünk majd, az azt igazolja, hogy nem csak, hogy lefeküdtünk, de még együtt is aludtunk. Az együtt alvás egy sokkal bensőségesebb és mélyebb dolog, én pedig nem ezért vagyok itt. Muszáj eltűnnöm, mielőtt Taehyung még jobban magához láncol.