Rendez-vous (Taekook) ✓

quinze [15]

"(...) Zsírkrétával rajzolok neked egy életnagyságú galaxist."

Boldog és nyugodt voltam, s mindkét érzelem Taehyungnak volt köszönhető. Nehéz bevallanom, de pontosan így van; szinte már nem is emlékszem, hogy milyen volt az, amikor ellenszenves voltam vele vagy, amikor ő osztott ki engem. Mintha már nem is érdekelne, hogy egyébként milyen elviselhetetlen személyiséget tud magára ölteni, hiszen a legutóbbi találkozásainkkor a lehető legszebb arcát mutatta felém.

Nem tudom miért, de az utóbbi napokban csak rá tudtam gondolni. Hogy mennyire jószívű és kedves; annak ellenére, hogy nagyon durván megbántottam őt, képes volt megbocsájtani nekem. Bevallom, nem ilyen viselkedésre számítottam tőle. Azt hittem hisztizni fog vagy, hogy majd elhord mindennek, azonban kellemeset csalódtam benne.

Visszagondoltam arra az időszakra, amikor ítélkeztem felette. Még csak nem is ismertem őt - igaz, most sem ismerem igazán -, de már volt róla egy elég kritikus véleményem. Rendben, lehet, hogy tényleg beképzelt és önző, azonban azt hiszem ezeket saját magamról is elmondhatom. Mondjuk azt hiszem én nem vagyok teljesen olyan, mint Taehyung, de talán jobban hasonlítunk egymásra mint azt mi gondolnánk.

Szóval egyfolytában ő járt a fejemben, egyik este pedig azon kaptam magamat, hogy ismét videókat nézegetek róla az interneten, miközben fülig ér a szám. Azt hiszem azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akiknek Taehyung megmutatta az igazi arcát.

Én pedig többet követeltem.

Tisztában vagyok azzal, hogy úgy egyeztem meg önmagammal, hogy miután bocsánatot kérek a modelltől, elválnak útjaink, ez a jelen pillanatban mégis lehetetlennek tűnt. Késztetést éreztem arra, hogy jobban megismerjem őt, hogy közelebb férkőzhessek hozzá, s most kivételes módon nem a szexről beszélek. Igaz, ha arra kerülne a sor egy percig sem ellenkeznék, de jelenleg nem ez volt a legfőbb szándékom.

Kicsit rosszul is éreztem magamat legbelül, amiért ilyen ocsmány módon leírtam Taehyungot a fejemben. Csúnya dolog volt tőlem úgy vélekedni Taehyungról, hogy szinte semmit sem tudtam róla. Túlságosan is előítéletes voltam vele kapcsolatban, s ezt mindenképpen jóvá szeretném tenni, annak ellenére, hogy mindezen dolgokról Taehyung semmit sem tud.

Az az egy szerencsém van.

Holnap már ismét be kell majd mennem dolgozni, s, amikor belegondoltam abba, hogy ismét látnom kell Yeosang pökhendi arcát és a lépéseit, melyekkel Taehyunghoz igyekszik, összeugrott a gyomrom. Nem akartam. Nem tudom miért, de nem akartam.

Nem akartam ismét hazugságokat kreálni csak azért, hogy Yeosang elnyerhesse Taehyung szívét. Nem akartam, hogy Yeosang körülötte legyeskedjen, s, hogy még én is segítsek neki ebben. Nem akartam ezt az egészet, mert mélyen legbelül féltem attól, hogy Yeosangnak egyszer tényleg sikerül majd elnyernie Taehyung szívét. És, ha két ember szerelmes egymásba, akkor nincs senki és semmi, ami az utukba állhatna.

Várjunk csak... egyáltalán miért akarnék az útjukba állni? Ha összejönnek, nekem ismét lesz egy sikeres projektem, s élhetem tovább az életem nyugodtságban. Basszus, a munkám múlik ezen, én pedig azon gondolkodom, hogy hogyan ne segítsek Yeosangnak!

Szánalmas vagyok.

De talán... ha én hamarabb megszerettetem magamat Taehyunggal, akkor Yeosang őt már végképp nem fogja érdekelni. S, ha egyszerűen Taehyung nem akar majd összejönni vele, az nem az én hibám lesz - legalábbis nem a munkámon belül -, így Taehyungot és a munkámat is megtarthatom.