Rendez-vous (Taekook) ✓

dix-huit [18]

"(...) Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis rendben tartanak. (...)"

Amikor már azt hittem, hogy ennél rosszabbra már nem is fordulhatnak a dolgok, jött Yeosang és ismét úgy döntött, hogy megpróbálozik azzal, hogy tönkretegye az életemet. Nem értem, hogy mégis mit vár tőlem. Mit tegyek? Taehyung pasiját nem tudom eltüntetni az útból.

Vagyis saját magamat nem tudom és nem is akarom eltüntetni az útból.

Egyfolytában azon törtem a fejemet, hogy mégis hogyan kéne megoldanom ezt a felettébb kínos szituációt. Ha Yeosangot továbbra is megpróbálom ráerőltetni Taehyungra, azzal csak feldühíteném, esetleg elüldözném őt, azonban, ha nem segítek az ügyfelemnek, akkor pedig a munkámat veszítem el.

Talán minél hamarabb beszélnem kéne a főnökömmel, ugyanis, ha én esetlegesen hamarabb érek oda hozzá és hamarabb számolok be neki a fejleményekről, akkor Yeosangnak már korántsem fog hinni. Tekintve, hogy hétvége volt, nem szerettem volna rárontani a főnökömre, azonban azt már elterveztem, hogy hetfőn mindenképpen beszélni fogok vele.

El kell mondanom neki az igazságot; nem engedhetem, hogy kiforgassanak a becsületemből. Nem fogom hagyni, hogy elveszítsek egy ilyen jól bevált munkát, amelyben tökéletesen érzem magamat, s főleg nem Yeosang miatt fogom elveszíteni.

Szinte szétszakított belülről a rengeteg felgyülemlett düh, melyet csak azért nem zúdítottam Yeosang nyakába, hogy esetlegesen, ne hogy felgyorsítsa a kirúgatásom folyamatát.

Nem tudom, hogy mit képzel magáról, hogy honnan gondolja, hogy neki ilyen hatalmas ereje van felettem. Ha jól emlékszem, tegnap vázoltam fel neki ismét a szabályaimat, melyekben érthetően elmagyaráztam, hogy jelenleg én vagyok a főnök, s korántsem ő.

De akkor mégis miért támad hátba engem minden alkalommal? És vajon tényleg ilyen együgyű lenne, mint amennyire tegnap viselkedett?

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy hogyan nem volt képes összerakni a fejében a darabkákat, miszerint én vagyok az a bizonyos Jungkook. Már nem mintha panaszkodnék, csak azért mégiscsak nehezen tudom ezt megérteni.

Szombat reggel volt, én pedig ilyenkor általában délelőtt tizenegyig vagy legkésőbb délig szoktam aludni, azonban a tegnap este ért rengeteg stressz miatt nagyon rosszul aludtam, s, ha le is hunytam a szememet, rémálmok gyötörtek engem. Reggel pedig nem tudtam tovább szunyókálni, így inkább csak az ágyamban fetrengtem, miközben a telefonomat nyomkodtam.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve az üzeneteimre kattintottam, ahol kétségbeesetten vettem észre, hogy tegnap Taehyung többször is írt nekem, azonban annyira el voltam foglalva Yeosang hisztijével, hogy észre sem vettem az üzeneteit.

Elfogott egy rossz érzés; nagyon reméltem, hogy emiatt nem haragudott meg rám, éppen ezért, hogy ne gondoljon ismét egy érzéketlen tuskónak, hevesen pötyögni kezdtem.

Én:

Jó reggelt! 😊

Ne haragudj, tegnap nem vettem észre, hogy írtál

Taehyung:

Hagyj... alszom

Én:

Oh, bocsánat kisasszony