Rendez-vous (Taekook) ✓

trente-neuf [39]

"(...) Vakuemlék. Így hívják.
Amikor évtizedek múlva és valószínűleg örökre
pontosan emlékszel,
hol voltál, és mit csináltál
abban a pillanatban. (...)"

- les mémoires -

- emlékek -

Teljesen elveszett voltam Taehyung nélkül. Az agyam valószínűleg még fel sem fogta igazán, hogy Taehyung elhagyott engem. Egyszerűen épp ésszel nem tudtam felfogni; egyelőre csak annyit tudok, hogy kimondhatatlanul elrontottam ezt az egészet, azonban talán mégis többet ért volna az, ha meg tudtuk volna beszélni ezt Taehyunggal. Oda szúrta a kését, ahová a legjobban fájt nekem.

Nem tudtam mit tehetnék; az ominózus eset óta már vagy kétszázszor hívtam a kedvesemet, sőt, üzeneteket is írtam neki, azonban a modell szinte teljesen köddé vált. Egy idő után pedig csak egy női robothang szólalt meg a vonal másik végéből, miszerint a hívott szám már nem létezik. Teljesen kétségbeestem; hogy fogom így elérni Taehyung?

Igaz, az is egy lehetőség, hogy meglátogatom őt személyesen, azonban nem szeretném figyelmen kívül hagyni a kérését. Ha időre van szüksége, azt meg kell adnom neki, s beállítani hozzá egyszerűen eszméletlen nagy bunkóság lenne.

Tisztelem annyira Taehyungot, hogy tiszteletben tartsam azt, amit ő szeretne.

De mégis hogyan kéne megküzdenem ezzel a mérhetetlen szomorúsággal, magánnyal és hiányérzettel, miközben a könnycsatornáim még mindig nem apadtak el, én pedig zabáláson és fetrengésen kívül nem csinálok semmi mást.

Azóta Jimin már rengetegszer hívott engem, azon kívül pedig senki más, ugyanis Jimin az egyedüli barátom, bár ez nem is annyira nagy gond. Mindenesetre nem vettem fel neki a telefont, s a készüléket is csak azért hagytam bekapcsolva, mert egyfolytában Taehyung hívására vártam.

Miközben az egereket itattam és magamat sajnáltattam az ágyamban fetrengve, önkéntelenül is visszagondoltam a Taehyunggal való közös élményeinkre. Istenem, úgy viselkedem, mintha meghalt volna, azonban jelen helyzetben csak és kizárólag negatív gondolataim voltak. Kivéve a Taehyunggal megélt pillanatok; azok egyike sem volt negatív.

- Oké, szóval ezt még senkinek sem mutattam meg, de egyébként ebben szoktam aludni - lépett be a hálószobába Taehyung egy édes pirulással az orcáin, én pedig nem győztem csodálni az aranyos valóját, amelyet jelen pillanatban egy rózsaszín, puhának tűnő kezeslábasba bújtatott.

- Gyere ide, hadd szeretgesselek meg egy kicsit! - nyújtottam felé a karomat nevetve, és, amikor Taehyung kellően közelebb került hozzám, én egy óvatos mozdulattal berántottam őt magam mellé az ágyba. - De aranyos vagy!

- Nem vagyok aranyos - ingatta a fejét Taehyung felfújt arccal, amely tulajdonképpen még aranyosabbá tette őt, azonban, ha ezt ki is jelentettem volna, Taehyungtól talán kaptam volna egy jó nagy taslit.

Egy szomorú mosollyal az ajkaimon töröltem le az arcom mentén lecsorgó könnycseppeket, majd a telefonomért nyúltam, hogy zenét engedhessek rajta. Nincs mese, ilyenkor nem tudnék boldog zenéket hallgatni; azok soha nem tesznek boldoggá, így inkább a melankolikus balladák mellett maradtam.

Kora reggel volt, én pedig mivel nem tudtam tovább aludni a rengeteg boldogsághormontól, amelyek Taehyung miatt járták át a testemet, eldöntöttem, hogy edzek egy kicsit. Ugyan a lakásom volt elég nagy ahhoz, hogy valahová máshová vonuljak el tornázni, azonban én Taehyung közeléből egy pillanatra sem mozdultam volna el.

És legalább az ő reggele is jobban kezdődik majd, ha meglát engem félmeztelenül.

- Ezt direkt csinálod, Jungkook? - hallottam meg Taehyung mély, reggeli és rekedtes hangját, mire fölényesen elmosolyodtam, de aztán csak tovább folytattam a fekvőtámaszaimat.

- Mit? - kérdeztem vissza kifújva a bent tartott levegőmet.

- Azt, hogy ilyen hangosan nyögsz, miközben fekvőzöl - nyöszörgött a kedvesem, mire hangosan felnevettem, de aztán elfeküdve a padlón, abbahagytam a tornázást.

Taehyung hirtelen ülőhelyzetbe tornázta magát, majd kíváncsi szemekkel pillantott le a lihegő valómra, azonban a tekintete egy pillanat alatt változott át aranyosból vágyittasba. Kihívóan nézett rám, majd beharapva az ajkait, mosolyogva kezdte csavargatni az egyik hajtincsét.

- Milyen kár, hogy már reggel elfáradtál - biggyesztette le az ajkait Taehyung szomorúan, én pedig abban a pillanatban pattantam fel a földről, hogy eldönthessem a kedvesemet az ágyamon.

- Dehogy fáradtam el - ingattam a fejemet, majd elkezdtem a csókáradatomat Taehyung arcocskáján. - Készülj, baba, mert hamarabb fogsz te elfáradni!

Akármikor Taehyungra gondoltam egy intim helyzetben, teljesen biztos volt, hogy gondjaim akadtak a déli tájakon, azonban ezennel ez egyáltalán nem így történt, s igazából ez érthető is volt. Az összes emlék, az összes szó és cselekedet, most könnyeket csalt ki belőlem. Könnyeket... inkább egy igazi vízesést.

Egy kedves mosollyal az ajkaimon öleltem át Taehyungot, akivel a kanapémon feküdtünk összebújva, miközben egy kimondhatatlanul nyálas és romantikus filmet néztünk a tévén, bár egyikőnk sem figyelt oda a képernyőre igazán.

Taehyung buksija a mellkasomon pihent, én pedig az erős karjaimmal fogtam közre őt, miközben a hátát cirógattam, ő pedig a pólóm alját gyűrögette kecses ujjaival.

- Hallom a szívverésedet - jegyezte meg Taehyung aranyosan, engem pedig kijelentése azonnal halk kuncogásra késztetett.

- Ez megnyugtató. Ezek szerint még nem haltam meg - folytottam el az éppen kitörni készülő nevetésemet.

- Idióta! - kezdett nevetésbe ezennel Taehyung, mire belőlem is kiszakadtak az örömhangok, majd egy apró csókot nyomva a feje búbjára hagytam, hogy tovább nézhessük a romantikus a filmet, melyet Taehyung választott ki a számunkra.

Nem tudtam már mást tenni, csupán annyit, hogy a fülhallgatómon keresztül hallgattam orrba-szájba a szomorú zeneszámokat, s Taehyungra gondolva fúrtam magamat a párnáim közé. Reménykedem abban, hogy Taehyung minél hamarabb meggondolja magát és visszajön hozzám. Reménykedem abban, hogy a szerelmünk elég erős ahhoz, hogy túléljük a nemrég történt eseményeket.

------------------------------------

Sziasztok! ❤️ Egy rövid, utolsó előtti résszel érkeztem, melyben néhány "kimaradt" jelenetet olvashattatok. Remélem, hogy tetszett nektek, és, hogy nyitott szívvel fogjátok majd fogadni a történet befejezését, melyet két nap múlva hozok majd ❤️

Nagyon nagyon szépen köszönöm a 7k megtekintést, kimondhatatlanul hálás vagyok nektek ❤️ Remélem, hogy csodálatosan telt ez a nem túl hosszú, de jelentős szünet a számotokra. Vigyázzatok magatokra ❤️