Rendez-vous (Taekook) ✓

írói utószó

Sziasztok, kedveseim! ♥ Nos, elérkeztünk ehhez a pillanathoz is, ez lenne az írói utószóm és köszönetnyilvánításom felétek, bár a történet még nincs teljesen lezárva, hiszen jönnek majd az általatok ajánlott bónusz részek is.

Egyelőre még nem tudom, hogy mikor fogom elhozni nektek a bónusz részeket; lehet valamelyiket hamarabb publikálom majd, egy másikon pedig többet fogok dolgozni, mindenesetre biztosíthatlak benneteket, hogy idővel publikálni fogom őket. Nagyon köszönöm az előző rész kommentjeiben ajánlott részeket, és, ha esetleg még szeretnétek, hogy egy-egy bónusz rész megvalósuljon, ide is nyugodtan írhattok nekem, még nem késtetek le semmiről sem ♥

Valójában erről a történetről jelenleg nincs túl sok érdekes tényem, bár azt megemlíteném, hogy 2020. december 7-én kezdtem el írni, azóta pedig néhányszor átírtam, még mielőtt publikáltam volna, ugyanis az elején nagyon nem tetszett nekem. Féltem attól, hogy nem fogok elég jó történetet írni, hogy unalmas lesz, azonban idővel sikerült megszeretnem, és amióta nem gondoltam rá olyan görcsösen, nem aggódtam annyit miatta. Azt hiszem az első részeknél meg is látszik az aggodalmam, hiszen elég sok helyen leírtam azt, hogy "Ígérem, hogy nemsokára már nem lesz ilyen unalmas ez a történet". 😂 Ezt is nagyon köszönöm nektek, hiszen a ti segítségetekkel fogadtam el, hogy nem lett olyan rossz a sztori. Legalábbis remélem:))

Szóval jöjjön a köszönetnyilvánításom, melyet mindenképpen itt szerettem volna leírni nektek. Szeretném megköszönni a rengeteg klasszikus zenének, melyeket a történet írása közben hallgattam (főleg Chopin és Debussy), hiszen kellő relaxációt és odafigyelést nyújtott nekem ezen művészek műveinek a hallgatása. Köszönöm a legjobb barátnőmnek, kinek rengetegszer kikértem a véleményét egy-egy részről, ha nem teljesen voltam megelégedve azzal; ő mindig megnyugtatott engem és támogatott, ezért pedig nagyon hálás vagyok neki. Köszönöm a francia tanárnőmnek, ki megtanította nekem eme gyönyörű nyelv számait, hiszen enélkül egyáltalán nem tudtam volna megszámozni a fejezeteket. Viccet félretéve, azért köszönöm neki🤭 Köszönöm nektek, az olvasóknak, a barátaimnak, hogy végigkísértetek engem ezen az úton és, hogy támogattatok engem. Könnyeket csaltatok a szemembe, megnevettettetek az olykor eszméletlenül poénos kommentjeitekkel, támogattatok, olvastátok ezt a történetet, csillagoztatok, kommenteltetek, szerettetek... Nem győzök elég hálás lenni, egyszerűen irtózatosan boldog vagyok, hogy itt vagytok nekem. Nagyon nagyon szeretlek titeket, mindent köszönök 🥺❤️❤️

Valójában nagyon is emlékszem, hogy hogyan ötlött a fejembe az, hogy egy ilyen történetet írjak a párosunkkal, ezt pedig a Black Mirror című sorozatnak köszönhetem. Ezen sorozat második évad, negyedik részét néztem, melyben az egyik szereplő elmeséli, hogy mi volt odahaza a munkája (randiguru féleség volt, aki a kliensek szemébe beépített műszerrel látta azt, amit ők is). Így jött az ötlet számomra, miszerint Jungkook is lehetne egy ilyen személy. Bár a sorozat ezen része egyáltalán nem erről szól, és nem is ugyanolyan az ábrázolása, az ötlet innen ötlött a fejembe.

Végül pedig nem maradt más, csak az, hogy elköszönjek tőletek. Ismertek engem, nem leszek túl sokáig távol, hiszen valószínűleg, amilyen hamar csak tudom, hozom a következő történetemet, amely egy Namgi könyv lesz, nemmelesleg hibrides is. Nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket és, hogy nyitott szívvel fogjátok majd fogadni. További információk majd csak később érkeznek a történetről, mindenesetre legyetek résen, hiszen bármikor hozhatom azt 😌😉

Mégegyszer nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok, eszméletlenül hálás vagyok nektek. Vigyázzatok magatokra, a családotokra és barátaitokra, legyen csodálatos tavaszotok! Nagyon szeretlek titeket, sziasztok! 🥰❤️

- cukkermancs, 2021.04.09.