Rendez-vous (Taekook) ✓

vingt [20]

"Nincs semmi, mi veled vetélkedhetne,
nem létezik más hozzád mérhető - (...)"

A Taehyunggal eltöltött percek és órák felértek a legcsodásabb álmaimmal. Az egész együtt töltött idő azért volt annyira különleges, mert teljesen természetes volt. Ő sem vette elő a bunkó stílusát és én sem izgultam szét a fejemet a vacsora miatt. Csak hagytam, hogy minden a maga rendjén történjen, s talán éppen ezért éreztük mindketten jól magunkat.

Vagyis nagyon remélem, hogy Taehyung jól érezte magát, mert, hogy én igen, az is biztos.

Jelenleg a kanapémon ücsörögtünk egy-egy pohár vörösborral a kezünkben, én pedig mindeközben önkéntelenül is visszagondoltam a közös esténk első felére.

Egyikőnk sem tudta, hogy mit kéne készítenünk vacsorára, így végül úgy oldottuk meg a szituációt, hogy leírtuk az interneten az összes lehetséges hozzávalónkat, s hagytuk, hogy a gép generáljon ki nekünk lehetséges ételeket.

Végül egyik ételajánlatra sem füllött a fogunk, így eldöntöttük, hogy csinálunk valami olyasmit, amelyhez valamilyen szinten mindketten értünk. Taehyung már az elején közölte velem, hogy ő szörnyű szakács, hiszen sosem volt rászorulva arra, hogy magára főzzön, én pedig elhúzott ajkakkal, kínosan mosolyogtam vissza rá, ugyanis én sem voltam egy konyhatündér.

Később mindketten nevetve fogtunk neki összekeverni a csirkehúst a szósszal, melyet én kézzel szerettem volna megoldani, azonban Taehyung egy rosszalló tekintettel lefogta a karjaimat, majd egy megfelelő eszközt nyomott a kezembe.

Azóta is érzem a gyengéd, mégis magabiztos érintését, és a karcsú ujjait, melyek a csuklómra fonódtak.

Végül a közös vacsorakészítést teljes nyugalomban tudtuk megoldani, bár megtörtént párszor, hogy cukkoltuk, esetleg lelocsoltuk egymást csapvízzel; pontosabban azt én tettem Taehyunggal, de ez jelenleg részletkérdés.

A főzőcskézés közben nagy bánatomra nem igazán tudtunk intim helyzetbe kerülni Taehyunggal, egy-egy vállsúrolás vagy lopott pillantás kivételével. Tudtam, hogy még nincs vége az estének, így bőven lesz majd még időm arra, hogy kicsit közelebb kerülhessek a modellhez, éppen ezért ajánlottam fel a csendben való ücsörgést, a vörösborral karöltve.

Oké, egy idő után kezdett zavaró lenni a csend, ugyanis mindketten félénken iszogattuk az italt, s csak néha pillantottunk egymásra, akkor pedig általában elkaptuk egymásról a tekintetünket, azonban nem igazán tudtam, hogy hogyan oldjam fel ezt a hangulatot.

Változtatni szerettem volna ezen, így, hogy kicsit magamon is segíthessek, mosolyogva Taehyung felé fordultam.

- Szóval azt mondod, hogy van ez a csávó, aki egyfolytában zaklat? - kérdeztem rá, magamban pontosan tudva, hogy Yeosangra gondolok, mire Taehyung egy pillanatig teljesen értetlenül nézett rám, de miután fújtatott egy hatalmasat és a szemét is megforgatta, tudtam, hogy rájött, hogy kiről lehet szó.

- Oh, jézusom! - nevetett fel , miközben lenyelt egy nagyot a borából. - Förtelmes az az ember!

- Nem muszáj beszélned róla, ha nem szeretnél - vontam meg a vállamat mosolyogva, pedig egyébként dőzsöltem az érzésben, miszerint Yeosang még csak az "ismerős" zónába sem került Taehyungnál.