Rendez-vous (Taekook) ✓

vingt-quatre [24]

"szépet álmodtunk,
nem egyszerre, nem ugyanazt,
közeli volt hangod fekvése,
de oly messzi belőle a tavasz (...)"

Egy szerelemtől túlcsorduló mosollyal az ajkaimon kopogtam néhányat Taehyung ajtaján, s miután meghallottam félénk hangját, amint beinvitál engem, azonnal bent termettem a helyiségben.

Taehyung egyszerűen csodaszép látványt nyújtott. A haja kócos volt, az arcán egy sminkfolt sem volt felfedezhető, a pizsamába bújtatott testét pedig a fehér takarójával próbálta takargatni előlem. Egy szende mosollyal az ajkain nézett felém, én pedig nem szerettem volna túl szemtelen lenni vele, így egyelőre csak megálltam az ágya melllett, s onnan néztem vissza rá.

- Na, nem jössz? - nézett rám hetykén.

Nem kellett kétszer kérdeznie, én szinte azonnal megközelítettem azt a felét az ágynak, amelyen nem ő feküdt, majd a takarót felemelve bebújtam hozzá, azonban egyelőre még nem öleltem át őt, hiszen nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát.

- Együtt alszunk? - susogtam izgatottan, Taehyung pedig csak szemet forgatva, de mosolyogva nézett rám.

Annyira gyönyörű volt az éjjeli lámpa gyér fényétől megvilágított arca, hogy nagyon erősen kellett koncentrálnom arra, hogy a jelenben maradjak, s figyelhessek rá. Taehyung, mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, eloltotta a lámpát, majd egy apró ajakgörbülettel felém fordult, s kisvártatva én is ugyanígy tettem.

- Azt hittem a vendégszobában fogok aludni - szúrtam oda incselkedve, mire Taehyung fújtatott egyet, majd kissé bosszúsan nézett rám.

- Meggondoltam magam - vont vállat az ezüst.

- Miért gondoltad meg magad? - kérdeztem rá, hiszen tudtam, hogy nagyon nehezen vallaná be, hogy szerette volna, hogy itt legyek mellette.

Én tudtam, hogy miről van szó, hiszen, ha nem érdekelném őt, nem hívott volna át magához, azonban Taehyung ahhoz túl makacs volt, hogy ezt csak úgy magától kijelentse. Úgy látszik harapófogóval kell majd kihúznom belőle a szavakat.

- Tudod te azt, miért - dünnyögte a párnájába, amelybe idő közben belefúrta kipirult arcocskáját.

- Hm, nem, nem igazán tudom - ingattam a fejemet halkan felnevetve. - Szeretném tőled hallani - simítottam a hajába, mire mindketten megkomolyodtunk, onnantól kezdve pedig teljes csendben pásztáztuk egymás vonásait.

- Veled szeretnék aludni - harapta be az ajkait, miközben lesütötte a tekintetét, majd ismét felpillantott rám. - Hiányoztál mellőlem.

- És még? - vigyorodtam el, Taehyungnál pedig itt telt be a pohár, ugyanis kicsit sem gyengéden, de megcsapta a karomat. - Aú!

- Ha azt akarod hallani, hogy azt szerettem volna, hogy az erős karjaid körbeöleljenek engem, miközben puszikkal halmozol el, én pedig szorosan hozzád bújok, akkor azt rohadtul várhatod! - rivalt rám durcásan, én pedig csak egy győztes vigyorral az ajkaimon tekintettem rá, s miután Taehyung is rájött, hogy az elébb mit mondott nekem, eltátott ajkakkal kapta el a tekintetét rólam.

- Aranyos vagy - mosolyodtam el, Taehyung pedig meglepődve nézett rám, én pedig kihasználva azt, hogy az arca felém néz, egy apró csókot nyomtam a pisze orrára. - Én is veled szerettem volna aludni, de nem akartam felhozni a dolgot, mert féltem, hogy megijednél. Örülök, hogy írtál nekem.