Rendez-vous (Taekook) ✓

un [1]

"(...) Fáradt vagyok játszani; felismerni mások helyett a problémákat (...)"

Mi történik, ha szerelmesek vagyunk?

Nem hiába szokták azt mondani a szerelmespárokra hogy "működik köztük a kémia", hiszen, amikor szerelmesek vagyunk, rengeteg kémiai folyamat játszódik le a szervezetünkben. Ha a szavaink nem is, a testünk minden alkalommal elárul minket, akár akarjuk azt, akár nem. Ezek olyan folyamatok, melyekbe nincsen beleszólásunk; nem állíthatjuk le őket és nem is kényszeríthetjük arra magunkat, hogy bizonyos érzelmeket érezzünk. Mindezen dolgok maguktól jönnek.

Az agyban megemelkedik a dopamin, az adrenalin és az oxitocin szintje, melyek erős összeköttetésben állnak a függőségekkel, a vágyakkal és az örömforrásokkal. Eme vegyi anyagoknak köszönhetjük azt, hogy úgy érezzük, mintha a felhők között szárnyalnánk, ezek segítségével érzünk eufóriát.

A szerelem tényleg olyan, mint a drog, s ezt most nem fizikailag kell értelmezni, hanem inkább lelkileg. Minél több időt töltesz a szerelmeddel, annál súlyosabban függsz rá, mindezt pedig az agyunkban felszabaduló vegyi anyagoknak köszönhetjük.

Bizsergés, remegés, heves szívverés; mintha bármelyik pillanatban szívritmuszavarod lehetne. Fenil-etil-amin - szerelmi szubsztancia, amfetamin, eufóriát okozó vegyület.

Ezt érzed akkor is, amikor például egy nehéz dolgozat vagy vizsga előtt állsz. A gyomrod bukfencezik, a vérnyomásod a mennyezetet veri, a tenyered izzadni kezd; izgulsz. Akkor is izgulsz, amikor megpillantod a szerelmedet.

Álmatlanság, étvágytalanság; nem eszel, nem iszol, nem alszol, hiszen a szerelem életben tart. Norofedrin - stimuláns.

Egyfolytában rá gondolsz, nem tudod kiverni őt a fejedből. Éjszaka már aludnod kéne, de te akárhányszor behunyod a szemed, őt látod magad előtt, a szívverésed pedig azonnal felgyorsul, emiatt minden álmosságot elveszítve. Aztán nagy nehezen sikerül elaludnod, azonban ő az álmodban is megjelenik. Vele alszol, vele ébredsz, vele élsz; a gondolataidba van ékelődve.

Szorongás, megfelelni vágyás, félelem; egyfolytában azon kattogsz, hogy elég jó vagy-e, hogy szeret-e még téged az az ember, akiért az életedet is feláldoznád. Sosincs nyugtod, látni, érezni akarod őt, meg akarod érinteni, hallani akarod a nevetését, az édes hangját. 

S, hogy voltam-e már szerelmes?

Voltam, de nem szívesen hívom szerelemnek. Számomra akkor szerelem a szerelem, amikor mindkét fél szerelmes egymásba. Ugyan, nem sokszor voltam amorózó - s ha igen, akkor sem a megfelelő emberbe -, emiatt pedig kissé ironikus, hogy pont egy randiguru cégben dolgozom, azonban véleményem szerint nem kell szerelmesnek lennem ahhoz, hogy tudjam rendesen végezni a dolgomat; elég, ha csak értek hozzá.

Ha jobban belegondolok, valójában én nem a szerelemhez, hanem az emberekhez értek. Tudom, hogy mire van szükségük, hogy mit akarnak, hogy milyen személyiségük van; ahhoz, hogy a megfelelő eszközöket vessem be csak elég elemeznem őket, és a nap végére az, akit kinéztem magamnak már a lábaim előtt is hever. Egyszerű, kicsit durva megfogalmazás, de ez az igazság. Ez vagyok én, Jeon Jungkook.

Minden ember más, azonban vannak az életben olyan dolgok, melyekben jobban hasonlítunk egymásra, mint azt mi gondolnánk. Ilyen a szerelem is. Minden ember ugyanazt érzi, amikor szerelmes, ugyanaz a folyamat megy végbe a szervezetükben, ezek hatására pedig ugyanúgy reagálnak egyes helyzetekre, mindezt természetesen teljesen tudatlanul.