Rendez-vous (Taekook) ✓

bónusz rész [1]

(néhány évvel később)

Taehyung szemszöge

Egy boldog mosollyal az ajkaimon ültem be a kocsimba kora délelőtt, hogy meglátogathassam Jungkookot a munkahelyén. A mai nem volt egy különleges nap, s nem is volt fontosabb oka, hogy bemenjek a cégéhez, csupán gondoltam meglepem őt, melynek remélem, hogy örülni fog. Ma szabadnapom van, s mivel Jungkooknak dolgoznia kell, úgy döntöttem, hogy akkor én megyek be hozzá, hogy együtt lehessünk.

Istenem, nem is tudom, hogy Jungkook mellett mikor váltam ilyen nyálassá. Általában utánam szoktak futni a férfiak, erre most én követem Jungkookot mindenhová, mint egy engedelmes pincsikutya. Bár ez engem nem zavar kimondottan; szeretem őt, ez teljesen természetesnek számít.

Valójában Jungkook cégénél a legtöbben már ismertek engem, úgy, mint Jungkook párját, így nem igazán kellett engedélyt kérnem ahhoz, hogy meglátogathassam őt. Ez ez alkalommal sem volt másképp, hiszen úgy sétáltam be az épületbe, mintha az a sajátom lenne, s a liftbe beszállva, izgatottan nyomtam meg ahhoz a szinthez tartozó gombot, ahol Jungkook irodája helyezkedik el.

- Jó napot, Mr. Kim! - hajolt meg előttem az egyik gyakornok, amint kiszálltam a liftből a megfelelő folyosón, én pedig csak egy ragyogó mosollyal az ajkaimon köszöntem vissza a kedves fiúcskának.

Nyár lévén több fiatal egyén is megfordult ennél a cégnél, hiszen sokan vállaltak diákmunkát itt, hogy egy kis pénzhez juthassanak. Ennek valójában különösen örültünk Jungkookkal, hiszen a sok tinédzserrel együtt az egész cég átvett egy sajátos fiatalis légkört és hangulatot, amely igazán frissítő volt.

Jungkook szeretett a fiatalság dinamikusságával egy légtérben dolgozni, emiatt pedig kicsit ő is energikusabbá vált.

- Halihó, nyuszi! - kukkantottam be Jungkook irodájába egy izgatott mosollyal az ajkaimon, azonban a mosoly egy pillanatra lefagyott az arcomról, amint megláttam, hogy az említett nem egyedül tartózkodik az irodájában.

Kicsit kínosnak gondoltam, hogy így neveztem őt a munkahelyén úgy, hogy más is hallotta, hát még úgy, hogy az a valaki lány is, bár, amint a tekintetem találkozott Jungkook mosolygós szempárjával, azonnal megnyugodtam. 

- Szia, baba! - állt fel az asztalától Jungkook boldogan, majd azonnal felém kezdett lépkedni, hogy átölelhessen engem. - Hogyhogy itt vagy?

- Gondoltam meglátogatlak - tűrtem a fülem mögé egy hosszabb hajtincset elpirulva, mire Jungkook csak egy kedves mosollyal az ajkain simított az arcomra, hogy aztán ott hagyhassa az ujjperceit, melyekkel tovább cirógatott engem.

Egyelőre még nem csókolt meg, hiszen azért mégsem voltunk egyedül, éppen ezért egy kíváncsi tekintettel az arcomon fordultam a fiatal lány felé, ki valószínűleg egy nyári gyakornok lehetett ennél a cégnél, azon belül is pedig Jungkook keze alatt.

- Ó, ne haragudj, ő itt Kim Seri - mutatott a gyakornok lány felé, ki felpattanva a székéből, meghajolt előttem. - Ezen a nyáron gyakorlatozik itt.

- És éppen kioktattad őt, azért volt itt? - kuncogtam fel viccelődve, mire Jungkook csak játékosan megbökött engem, amely miatt még vehemensebben szakadt fel belőlem a nevetés.

- Igen, pontosan - forgatott szemet Jungkook kuncogva. - Mert úgy ismersz engem, hogy én mindenkit kioktatok, nemde? - kezdett incselkedni velem mosolyogva. - Szóval, ez a bájos tündér pedig itt Kim Taehyung, a párom.

- Tudom, ki ő - jegyezte meg Seri kissé gúnyosan, mire azonnal lefagyott a mosoly az arcomról, s Jungkookra pillantva láttam, hogy neki is ugyanilyen reakciója volt a gyakornok megnyilvánulására. - Mindegy, én mentem. Romantikázzatok csak, elvégre egy munkahelyen azt kell csinálni!