Rendez-vous (Taekook) ✓

vingt-huit [28]

"(...) Nem az vagyok, ki rád kacsint.
Beteg lettem, s hát nem kicsit.
De ne hidd, hogy ezért írok, én,
engem csak zaklat a remény,
akarok tőled valamit. (...)"

Jiminnel nem sokáig tudtunk csevegni, ugyanis kisvártatva néhány kopogás hallatszott az ajtóm felől, azon pedig néhány másodperc múlva Yeosang lépett be. Bár nem láthatóan, de kicsit elszomorodtam, hiszen a jelenlétével együtt jöttek az aggasztó gondolatok és az engem üldöző gondok is.

Tudom, hogy nem menekülhetek örökké a problémáim elől, de azért mégis rosszul érintett az, hogy azután, hogy Jiminnel ilyen jól elbeszélgettünk és, hogy ilyen jó kedvem lett, hirtelen belépett Yeosang, s mintha csak az Ördög lenne, minden boldogságot elüldözött.

Nem tudtam, hogy mire számítsak tőle; lekiabálja a fejemet vagy barátian rám hagyja a dolgokat? Megpróbálja megint átvenni az ügy felett az irányítást vagy engedi, hogy tegyem a munkámat? Jelenleg tényleg nem tudtam összerakni, hogy mégis mi lesz ezután.

Hogyan fogunk továbbra is együtt dolgozni?

Az egyik legrosszabb dolog az, amikor a munkahelyeden, ahol egyébként jól érzed magad, hirtelen úgy érzed, mintha inkább bárhol máshol lennél, s minden egy idióta ügyfél miatt, akinek akárhányszor nem tetszik valami, a kirúgatásommal fenyegetőzik.

Nem voltam elragadtatva a gondolattól, miszerint ismét Yeosang közelében kell lennem, azonban talán most először bíztam abban, hogy Taehyung majd ismét Bogummal lesz. Ugyanis, ha Taehyung Bogummal lesz, akkor magától értetődően nem lesz Yeosanggal. De a fő gond mégis az, hogy az ezüsthajú modell nem velem lesz.

- Szervusz, Yeosang - fogtam kezet az ügyfelemmel kimérten, aki ugyanolyan stílusban viszonozta a gesztusomat, amely valamilyen szinten megnyugtatott, de fel is dühített engem.

Tulajdonképpn Yeosang most már bármit csinálhatna, én akkor is feldühödnék miatta.

- Jungkook - biccentett komolyan. - Minden rendben? Hogyan teltek az eddigi heteid?

- Ez egy beugratós kérdés? - vontam fel a szemöldökömet gyanakvóan, Yeosang pedig feltett kezekkel mosolyodott el.

- Nem, csak érdekel - vonta meg a vállait, miután lehuppant a velem szemben lévő puha kanapéra. - Mármint, elég régóta nem találkoztunk, és rájöttem, hogy eddig mindig az én szerelmi életemről beszéltünk, azonban tiédről sosem esett szó.

Összevont szemöldökkel néztem Yeosangra, ugyanis nem értettem ezt a hirtelen jött érdeklődését irántam. Eddig egyszer sem érdekelte, hogy mi történt vagy, hogy mi van velem jelenleg, így nem kicsit furcsa volt az egyébként kedvesnek tűnő közeledése.

- Természetes, hogy a te szerelmi életedről beszéltünk, hiszen ez a munkám - motyogtam visszautasítóan. - Ez olyan, mintha pszichológusnál lennél. A dilidoki sem kezdi el neked sorolni a gondjait, mert az nem a te dolgod.

- Oké - vonta meg a vállait Yeosang, mintha nem érdekelné a dolog, pedig az elébb még úgy tűnt, mintha ez lenne a legfontosabb téma az életében.

Ha elmesélném neki a szerelmi életemet, na abból biztos, hogy nem lenne köszönet. Mégis mit mondanék neki? Hogy titokban Taehyunggal kavarok? Hogy egyébként meghúztam őt? Ugyan, abból csak veszekedés esetleg verekedés lenne, aztán abba torkollana az egész helyzet, hogy én elveszítem a munkámat.

- Szóval - sóhajtottam egyet, ugyanis azzal tisztában voltam, hogy valamilyen módon be kéne adagolnom Yeosangnak a tényt, miszerint Taehyung talán ismét összejöhet majd Bogummal, de mégsem tudtam hogyan kezdjek bele. Nem lenne semmi értelme ezt eltitkolni, hiszen jobb, hogy ha Yeosang mindennel tisztában van annak érdekében, hogy stresszmentesen tudjuk végezni a munkánkat. - Van valami, amit megtudtam Taehyungról.