Rendez-vous (Taekook) ✓

quarante [40]

"(...) Találkozáskor szorosan egymáshoz tapadnak,
 összeolvadásuk nem lírai, leginkább csak végleges. (...)"

- la fin - 

- vége - 

(néhány hónap múlva)

A számítógépem előtt ültem, a saját irodámban, mindeközben pedig egy jegeskávét iszogattam, melyet még reggel vettem, hogy könnyebben kibírhassam a mai napomat. Nem azért, mert valamilyen grandiózus dologra készültem volna, csupán csak annyiról volt szó, hogy reggel bal lábbal keltem fel, emiatt pedig égetően szükségem volt az energiára.

Nem is tudom, hogy már hányadik ügyfelemet bonyolítom le, s én mégsem tudok elégedett lenni önmagammal. Úgy érzem, mintha nem nyújtanék száz százalékot, mintha még mindig hiányozna valami a munkamorálomból, amely miatt nem végzem tökéletesen a dolgaimat.

Valójában már nem is emlékszem, hogy mikor tett boldoggá engem utoljára az, hogy be kellett jönnöm dolgozni. Hatalmas szerencsém volt azzal, hogy szerettem a munkámat, azonban most csak szürke hétköznapokat és eredménytelen végigdolgozott órákat látok; nem is tudom, talán csak annyi a baj, hogy kicsit beleuntam ebbe a monoton körforgásba.

Azt hiszem, rám férne egy kis kikapcsolódás, ezzel együtt pedig egy nagy változás is.

Igaz, Jiminnel már tervezgettük, hogy elmennénk együtt valahova kirándulni, s tartanánk egy király pasis hétvégét, azonban mivel Jiminnek nem lett volna szíve Yoongit itt hagyni, elvetettük a gondolatot. Valószínűleg eszméletlenül szar lenne a szerelmi bánatommal bámulni a két szerelmest, akik még hónapok után is ugyanannyira odavannak egymásért, mint eddig.

Nincs ebben semmi személyesség; nem Jiminnel vagy Yoongival van bajom, csupán nem szerettem volna gyertyatartó lenni mellettük. Ha mennék, akkor azért mennék, hogy kikapcsolódhassak és, hogy eltölthessek egy hétvégét a legjobb barátommal, s nem azért, hogy egyedül kullogjak a medencék szélénél.

Mindegy, jelenleg nem is ez a lényeg, hiszen még mindig az irodámban rothadok.

- Kipp-kopp! - hallottam meg Jimin hangját az ajtóm felől, mire egy kedves mosollyal az ajkaimon fordultam felé, hogy meghallgathassam, hogy mégis miért állított be hozzám pont akkor, amikor elmerültem a gondolataimban. - Mizu?

- Semmi érdekes - vontam meg a vállaimat unottan. - Csak gondolkodtam.

- Na, figyi, van egy csodálatos ötletem! - kezdett tapsikolni Jimin teljesen felcsigázva, mire én csak szemet forgatva néztem végig pattogó valóján. - Szóval, tudom, hogy a Yoongival való kirándulás neked nem lenne valami ideális, amit teljesen meg tudok érteni, ezért mit szólnál ahhoz, ha jönne velünk plusz egy ember és akkor te sem lennél egyedül?

- Ezt hogy érted? - vontam össze a szemöldökömet teljesen értetlenül. - Még egy ember? Egy idegen? Jimin... hányszor mondtam, hogy ne játszd az életemben a randigurut!

- De ezt a pasit most imádni fogod! - ragadta meg a karomat a legjobb barátom egy fülig érő vigyorral. - Ígérem! És, ha ez sem fog tetszeni, akkor abbahagyom ezt az egész pasikerítős projektet.

- Nem is tudom, Jimin - vakartam meg a tarkómat. - A kiránduláson pihenni szeretnék, és megismerni valakit közben nagyon sok idővel és türelemmel jár. Nekem nem kell senki más Tae-...

- Taehyungon kívül, igen, tudom - fejezte be a mondatomat Jimin egy szomorú szusszantással. - Ez lesz az utolsó, és hidd el, imádni fogod!

- Oké - húztam el az ajkaimat, mire Jimin hangosan felkiáltva borult a nyakamba, hogy utána még vagy százszor megköszönje nekem, hogy rábólintottam a dologra.