i'm fine [vmin] ✔︎

tizennégy: "szeretet."

jimin reggel szorosan hőforrásához bújva szuszogott. hagyta, hogy a mellkas, melyen feküdt, lassú tempóban emelkedjen, majd süllyedjen. nem volt még magánál, hiszen csak most kelt, így hagyta, hogy az ösztönei irányítsák, azok meg azt súgták neki, bújjon jobban a párnájába. ez alkalommal viszont taehyung volt az ő párnája. nem sokkal később, jimin lágy cirógatás hatására kinyitotta hatalmas szemeit és ásított egy nagyot.

"jó reggelt tündérke." a mély hang kellemesen kúszott hallójáratába.

"taehyung?" kérdezte halkan, mire lágy kuncogást kapott válaszul.

"én vagyok. ideje kelni, álomszuszék, palacsinta van reggelire." bökte meg mostohaöccse pisze orrát, majd tincsei közé puszilt.

jimin orrát ráncolva nyitotta ki nagy szemeit, majd felpillantva bátyjára édesen elmosolyodott. már el is felejtette a tegnapi kínos helyzetet, amint bátyja pulcsijait az ágya alá dobta. taehyung persze sejtette, hogy öccsénél lesznek ruhadarabjai, de nem volt benne biztos, az is lehet, hogy az exeinél felejtette.

"néha igazán kedves tudsz lenni." dünnyögte a fiatalabb, majd lassan felült, megdörzsölve arcát. taehyung borzasztóan édesnek találta, és ismét gombóc keletkezett a torkában a lelkiismeretfurdalástól. ha nem bánt volna olyan rosszul jiminnel... ha nem lett volna vele ennyire goromba és ellenszenves, már réges-régen ilyen jó reggelei lennének.

jimin zavartan mászott ki az ágyból, majd összeszedve ruháit az idősebbre nézett.

"szólj légyszi anyának, hogy nemsokára megyek, csak felöltözöm." emelte meg kissé kezében tartott ruháit, majd el is tűnt. taehyung sóhajtva magára kapta melegítőnadrágját és pólóját, majd a konyhába indult.

mindhárman az asztalnál ültek és jóízűen falatoztak.

"és kisfiam, mikor jön meg az eredmény a versenyről?" kérdezte a hölgy, majd felpillantott tányérjából.

"oh, nem tudom pontosan, azt hiszem a jövő héten valamikor... igazából nem nagyon várok komolyabb eredményt, csak ki akartam próbálni..." vonta meg keskeny vállait, majd egy adag palacsintát nyomott a szájába.

"ugyan, nekem nagyon tetszett, mikor megmutattad, el sem akartam hinni, hogy te írtad. mint valami profi!" mosolygott szélesen, mire jimin zavartan elmosolyodott.

"szerintem is nagyon jó. puskin elbújhat melletted." vigyorgott az idősebb, jimin pedig arcát takargatva pironkodott.

"nem is igaz! puskin egy hatalmas író." nyavajgott, de ismét egy adag dícséretet kapott.

jimin szeretve érezte magát, hosszú idő után először. természetesen az anyukája nagyon szerette őt, az életénél is jobban, de hiányzott neki taehyung törődése. az apukája is hiányzott neki, nagyon is, éppen ezért volt szüksége egy másik férfi szeretetére az életben. nehezen viselte, mikor édesapja külföldre ment dolgozni, hogy segítse őket, mellesleg taehyunggal sem ápolt jó kapcsolatot. aztán most fordult a kocka és végre boldog. bárcsak az apukája is itthon lenne...

hétfőn ismét együtt mentek suliba, csak most gyalog. jimin nem igazán akart most arra a kétkerekű pokolra szállni, így addig kérlelte mostohabátyját, amíg az be nem adta a derekát.

az iskola bejáratánál jackson és jungkook vártak rájuk. taehyung lepacsizott két barátjával, míg jimin csak zavartan intett egyet. még meg kell ezt szoknia...

"hé jimin. csak izé.. bocsánatot szeretnénk kérni azért, amiket csináltunk. nem igazán volt szép." mondta jungkook, jackson pedig mellette bólogatott. jimin piros arccal meredt a két fiúra, majd zavartan elmosolyodott.

"semmi gond... az már a múlt." legyintett, mintha semmiség lett volna. igazából nem is haragudott rájuk. mélyen legbelül saját maga esetlenségét hibáztatta.

"akkor rendben. délután beülünk a mekibe, ha gondolod, gyere velünk. én állok mindent." mondta jackson, majd átkarolta jimin nyakát, úgy nézett le rá. "hű, tényleg pici vagy." nevetett fel halkan. taehyung mély levegőt véve nézett haverjára szúrós szemekkel, mire az véve a lapot elengedte a fiatalabbat.

"hát... ha nem zavarok, szívesen elmegyek." motyogta lesütve tekintetét, duci ujjait piszkálva.

"még szép, hogy jöhetsz. nincs más verzió." morogta taehyung, majd mellé állva átölelte nyakát, csakúgy, mint azt az előbb jackson is tette.

"okés. én nekem most mennem kell, beszélni szeretnék mr. minnel óra előtt. sziasztok!" integetett zavartan, majd elsietett és elveszett a diákforgatagban.

taehyung hosszan nézte a helyet, ahol eltűnt, majd halványan elmosolyodott.

köszönöm, hogy elolvastad!

sajnálom amiért kihagytam egy csomó időt, mostantól igyekszem hetente részeket hozni, rosszabb esetben kéthetente... további szép napot! :3

-shoya