i'm fine [vmin] ✔︎

tizenkettő: "herceg, hercegnő..."

jimin reggel boldog volt, de nem elégedett. csak remélni tudta, hogy taehyung komolyan is gondolta a tegnap mondottakat, nem pedig beetette vele, hogy fontos neki. nem akart ismét pofára esni.

miután nagy nehezen elkészült, táskáját vállára kapva indult a konyhába, hogy reggelit készítsen magának, ugyanis anyukája ma korán indult dolgozni. elnyomva egy ásítást lépett a helyiségbe, ám legnagyobb meglepetésére az üres konyha helyett egy rántottát készítő taehyunggal találta szembe magát.

"jó reggelt?" mondta, bár inkább kérdésnek hangzott.

"jó reggelt jimine..." fordult felé az idősebb, majd lágyan elmosolyodott.

"mi jót csinálsz?" lépett közelebb jimin bátyja felé.

"reggelit. nekünk." a válasz meglepte jimint, de nem ellenkezett. tetszett neki a látvány, na meg a mellkasában is kellemes melegség áradt szét.

"oh, értem... segítek!" nyúlt a felső szekrény felé, de taehyung megakadályozta őt.

"hagyd csak, úgyis olyan kis pici vagy..." kuncogott az idősebb, jiminnek pedig sírhatnékja támadt a sok boldogságtól.

miután megterítettek, mindketten asztalhoz ültek és enni kezdtek. nem siettek, hiszen időben voltak, mellesleg, még ha erről jimin nem is tudott, taehyung úgy tervezte, motorral viszi öccsét iskolába.

jimin jóízűen nyammogott reggelijén, néha szerelmes szemekkel pislogva bátyjára. új volt ez neki, nagyon szokatlan, mégis élvezte, és neki csak ez számított. visszaemlékezett arra, amikor bátyja a kabinban sürgette őt sebe bekötésével, amikor nem érte fel az elsősegélydobozt, vagy amikor a karjaiban tartva őt sietett a kórházba. egyértelműen haladt a kapcsolatuk, mégpedig a pozitív irányba, ami eddig még nem igazán fordult elő. taehyung ellenséges volt vele, neki pedig vissza kellett szólnia, hogy még ha minimálisan is, de vele foglalkozzon.

amint végeztek, elmosogatva és elpakolva a tányérokat felöltöztek és elindultak. jimin meglepődve figyelte, amint testvére a motorhoz sétál és az egyik sisakot megfogva felé nyújtotta azt. nagyot nyelve vette el a felé nyújtott védőeszközt, majd fejére húzva a fekete sisakot igyekezte azt kellően szorosra húzni, ám sehogy sem sikerült neki. halk kuncogást hallott, majd taehyung lépett elé, és segített neki. nagyon zavarban volt, nem tudta mit kezdjen magával, így csak lehajtott fejjel állt, majd miután az idősebb beindította a motrot ő is felszállt mögé. félt, így szorosan átölelve az előtte ülő derekát támasztotta meg állát taehyung vállán. mellkasában kellemes melegség áradt szét. szerette közel tudni magához az idősebbet. ki kellett minden egyes pillanatot használnia, hiszen az általa felépített vár bármikor összeomolhatott, és akkor aztán nincs herceg, se hercegnő, mindennek vége.

mérlegelnie kellett. annyira nagyon akarta, hogy ennél több legyen köztük, mégsem akarta az oly nehezen helyrehozott kapcsolatukat elrontani...

a kétkerekű jármű az iskola előtt parkolt le, jackson és jungkook mellett. jimin zavartan szállt le a motorról, majd sisakját kioldva taehyungnak adta azt. amint bátyja is leszállt, együtt mentek közelebb a másik kettőhöz, majd míg az idősebb kezet fogott barátaival, jimin csak halkan köszönt, majd bátyja felé fordulva halványan, de még mindig zavartan, elmosolyodott.

"köszi, hogy elhoztál... szia!" indult volna el, ha taehyung vissza nem húzza őt kapucnijánál fogva.

"na ácsi. mostantól mellettem maradsz." mondta szigorúan, majd átkarolta a vállát, jimin szíve pedig egészen biztosan megállt egy pillanatra.

"de-" kezdte, ám taehyung a szavába vágott.

"semmi de. itt maradsz velem és kész." felelte szigorúan, majd lepillantott jiminre, ám a fiatalabb az égvilágon semmiért sem pillantott volna fel rá. kislábujjig pirulva nézegette cipője orrát, még véletlenül sem elhúzódva bátyjától. titokban beszippantotta a mellette álló édes illatát és lehunyva szemeit élvezte a helyzetet.

mikor megszólalt a figyelmeztető csengő mind a négyen befelé indultak. jimin megvárta amíg jungkook és jackson előre mennek, majd bátyja felé fordult.

"akkor... mostantól így fogsz velem viselkedni?" kérdezte halkan, alsó ajkát kissé beharapva.

"miért, hogyan viselkedek?" kérdezte taehyung, pimasz mosollyal ajkain.

"kedvesen." pirult el jimin ismét, majd lesütötte tekintetét.

"szeretnéd?" hajolt hozzá közelebb, átkarolva nyakát, ezáltal taehyung szőkés tincsei arcát csiklandozták. észrevette, amint mindenki őket bámulja, de próbálta őket teljesen kizárni és csak is az idősebbre figyelni.

"igen." bólintott határozottan, majd szélesen elmosolyodva felpillantott, tekintetük pedig abban a minutumban összekapcsolódott.

köszönöm, hogy elolvastad! :3

-shoya