i'm fine [vmin] ✔︎

hat: "mintadiák."

"igazad van... annyira igazad van..." sírta, arcát eltakarva, nem sejtve, hogy nem ő az egyetlen, aki ennek fültanúja.

taehyung mellkasa lángolt a fájdalomtól amit érzett. minden egyes kiejtett szót megbánt, viszont... tudni akarta ki lopta magát öccse szívébe. ki miatt érezte magát egyszerre boldognak és rettentően letörtnek. annyira a fejébe vette azt, hogy megtudja ki az illető, hogy nem törődött jimin érzéseivel.

"miért teszed ezt velem? " kérzedte halkan, majd megrázva fejét a saját szobájába indult.

jimin a szemét törölgetve vette elő gépét, hogy folytassa a novelláját. négy oldal volt a minimum, hat pedig a maximum. egészen jól haladt, nagyon összpontosított, hogy megfelelően formálja a szavakat, ezáltal kerek mondatokat alkotva.

mikor befejezte, nagyot sóhajtva kattintott a mentés gombra, majd e-mailben átküldte a fájlt tanárának. elégedett volt magával. a sírás jelei már nem is látszódtak rajta, teljesen lekötötte az írás, így elfeledkezett a bántó szavakról.

miután vett egy forró fürdőt, magára véve pihe-puha fürdőköpenyét és papucsát csoszogott a szobájába. taehyung ajtaja előtt elhaladva kissé lelassított, majd megállt. a falap résnyire nyitva volt, így közelebb lépve bekukucskált azon. a fiú az ágyán ült, telefonozott. arca kisimult volt, nem tükröződött róla semmi érzelem. jimin halványan elmosolyodva ingatta meg fejét, majd sóhajtva egyet tovább indult a szobájába.

másnap reggel jimin késésben volt. az óráját elfelejtette beállítani, így tíz perce volt, hogy suliba érjen. jó tanuló lévén sosem késett, mellesleg nem akarta ezt a nehezen felállított képet romba dönteni, így felkapva az első kezébe eső ruhadarabot aggatta azt magára, majd magára vette tegnapi oversized pulcsiját és vasbetétes bakancsát, majd futni kezdett. időközben persze rájött, hogy a bakancs nem éppen volt okos döntés, de nem volt már ideje visszafordulni. rohant, ahogyan csak a lába bírta.

motorzúgást hallott. egy piros suzuki lassított le mellette, majd megállt. mostohabátyja volt az, felismerte a dzsekijét.

"pattanj fel, mintadiák." hallotta tompán hangját, mire kapva az alkalmon ült fel mögé. eleve csak jövőre kapott volna kétkerekű járgányt, mivel fiatalabb, de jimin inkább egy kocsira pályázott.

jelenleg nem érdekelte, hogy miket vágott a fejéhez az idősebb előző este. igazából sosm érdekelte őt. ahányszor alkalma adódott az idősebb közelébe kerülni, élt a lehetőséggel.

"kapaszkodj." mondta taehyung, majd meghúzva a gázt elindult. jimin szinte azonnal szorosan dereka köré fonta karjait, arcát a fiú lapockájának préselve, szemeit lehunyva. szerette ezt az érzést. sőt, egyenesen imádta.

sajnos az út nem tartott örökké. a motor megállt, és jiminnek egyetlen perce maradt beérni. sietve szállt le, majd már indult is volna, de megállt és a fiú felé fordult, ki a sisakját immár a kezében tartotta.

"köszönöm." mondta halkan, mire az idősebb elmosolyodott.

"na futás..." biccentett az épület felé, mire jimin ismét megiramodott. és mosolygott. ez azon kevés konverzációjuk közé tartozott, mikor nem ugrottak egymás nyakának.

"nem találtam benne sok hibát. egy szórend és két darab szóismétlés. nagyon jó lett, jimin." mosolygott szélesen mr. kim.

"nagyon szépen köszönöm." hajolt meg jimin, majd még megbeszélve pár részletet elhagyta a tanárit.

"mit műveltél ott bent?" a hirtelen hangra megugrott és az illető irányába fordult. taehyung volt az. halványan elpirult és torkot köszörült.

"semmit." egyszerű válasz, ami elég egyértelműen azt jelenti, semmi köze másoknak ehhez az egészhez, de ez nem volt elég. taehyungnak biztosan nem.

"hacsak nem mr. kimnek terpesztettél, hallani akarom." tette karba kezeit, továbbra is a szekrényeknek dőlve figyelve a fiatalabbat. jimin halványan elmosolyodva sütötte le tekintetét.

"a pályázatra írt novellámat egyeztettem vele." vont vállat.

"szóval egy versenyre írtad azt a szerelmes marhaságot." lökte el magát a pléhszekrényektől a fiú, majd mostohaöccse elé állt.

"igen."

"miért nem mondod el, hogy kiről írtad?" nézett mélyen a fiatalabb szemeibe.

"mert nem tehetem... sajnálom." felelte, majd hátat fordítva neki hazafele indult.

hazaérva jimin azonnal a fürdőbe sietett és teleengedve a kádat forró vízzel merült el abban. muszáj volt átgondolnia a ma történteket, mert minden kuszának tűnt jelenleg. taehyung, a bunkó és seggfej mostohabátyja, akibe fülig szerelmes reggel elvitte őt az iskolába, hogy ne késsen, aztán veszekedés nélkül egy újabb beszélgetést folytatott vele órák után az addigra már kiürült aulában. persze előző este rondábbnál rondább dolgokat vágott a fejéhez, szóval fogalma sem volt, igazából hányadán állnak.

holnap mindenképpen beszélnie kell vele.

Sziasztok Babák!

Megérkeztem a következő résszel hosszú idő után, remélem tetszett és vártátok már! A rendszerességet majd az üzenőfalamon ismertetem.

köszönöm, hogy elolvastad!