i'm fine [vmin] ✔︎

húsz: "szeretlek."

jimin lihegve szaladt az üres utcákon keresztül, igyekezte megkeresni valahol mélyen elveszett kondiját és áldotta tesitanárát, amiért annyit noszogatta, hogy fusson. igaz, egyszer így is orra esett, de pár kisebb horzsolással megúszta és rohant is tovább. az iskola utcájába betérve lassított léptein, végül már csak sétált. az épület előtt egy magas, sötét alak állt, de jimin nem félt. tudta, hogy taehyung az. a két fiú pár méterre egymástól megállt. egyikük sem szólalt meg, csak nézték egymást. jimin arca kipirult a futástól, taehyung szemei pedig csillogtak, amint az előtte álló angyalt figyelte.

"itt vagyok." motyogta zavartan jimin, fejben pedig jól homlokon pöccintette magát, amiért ilyen béna szöveggel állt elő. azonban taehyung széles mosolyra húzta ajkait.

"azt hittem, haragszol rám és nem jössz el." vallotta be az idősebb, nem szakítva meg a szemkontaktust.

"miért tenném?" kérdezte értetlenül jimin.

"mert gyáva voltam és elfutottam." harapta be alsó ajkát taehyung. sosem gondolta volna, hogy ennyire bizonytalan lesz. úgy érezte magát, mintha visszament volna az időben. mintha újra ötéves lenne. jimin halványan elmosolyodva taehyung elé lépett, majd felpillantva rá halkan elnevette magát.

"inkább én féltem, hogy sosem állsz majd velem szóba..." mondta halkan, taehyung pedig már nyitotta a száját, hogy közbevágjon, de jimin megrázta a fejét. "addig akarom ezt elmondani, amíg még van elég bátorságom." vett egy mély levegőt, majd belekezdett. "igazából már azóta tetszettél, amióta először megláttalak. mindig felnéztem rád, de te valamiért nem kedveltél. én pedig azért álltam le veled veszekedni, hogy velem foglalkozz, senki mással. sosem bántottál, sőt egyszer a karjaidban vittél a kórházba, így nem hátráltam meg. aztán kibékültünk, de amikor elrohantál, azt hittem, mindennek vége. ha nincs az a hülye verseny, talán örökre eltitkoltam volna előled az érzéseim. sajnálom, hogy gondot okoztam." fejezte be és úgy érezte, minden energiája elhagyta, térdei megrogytak és furcsán melege volt. nem tudta, merre nézzen, így csak egyhelyben ácsorogva kapkodta tekintetét. taehyung halkan felnevetve még közelebb lépett jiminhez, majd lágyan átkarolva derekát egy szoros ölelésbe vonta a fiatalabbat.

"kérlek, ne érezd magad rosszul, jiminie. én voltam hülye, amiért féltékeny voltam rád. pedig nem is volt rá okom. én... tényleg nem tudom, hogy miért voltam veled annyira ellenséges. hiszen csodálatos vagy, jiminie..." mondta taehyung, arcát mostohaöccse nyakába fúrva, mélyen beszippantva illatát. lassan elvált tőle, de nem lépett hátra, inkább összeérintve homlokuk mélyen a fiatalabb szemeibe nézett.

"bánom, hogy nem jöttem rá hamarabb, mit is érzek." suttogta taehyung, olyan halkan, hogy a tőle centikre álló jimin is alig hallotta.

"miért, mit érzel?" kérdezte jimin vadul dobogó szívvel, csillogó szemekkel. arca piros volt, fülei szintén, kezei pedig remegtek, amint taehyung dzsekijének ujjába kapaszkodott.

"azt, hogy meg akarlak csókolni." felelte halkan az idősebb, jiminnek pedig elakadt a szava. megmarkolva mostohabátyja dzsekijét lábujjhegyre állt, ajkait pedig taehyungéra nyomta. szemeit szorosan csukva tartotta, de eddig tartott bátorsága. meg sem mert mozdulni. az idősebb óvatosan az ártatlan pusziba mosolygott, majd lassan mozgatni kezdte párnáit, ezzel egy csókot kezdeményezve. nem mélyítette el, nem sietett, ráérősen hagyta, hogy a fiatalabb hozzászokjon a számára új dologhoz, és mint ahogyan ő is, jimin is ugyan úgy élvezze.

egy örökkévalóságnak tűnt, mire elváltak egymástól. a fiatalabb levegő után kapkodva érintette meg kissé duzzadt, csillogó ajkait, de ideje sem volt reagálni, taehyung ismét zavarba hozta azzal, hogy homlokába lógó tincsét a füle mögé tűrte. jimin gyomrában repkedtek a pillangók és úgy érezte, ég az arca. el sem akarta hinni, hogy élete szerelmével csókolózott.

"mi jár a fejedben?" kérdezte halkan taehyung, tenyerével jimin arcára simítva, hüvelykujjával almácskáját simogatva.

"az, hogy szeretlek." szaladt ki a fiatalabb száján, és már majdnem megbánta, de taehyung mindezt megakadályozta egy apró puszival.

"én is szeretlek, jiminie." vigyorodott el, majd kezeit jimin karcsú derekára vezetve húzta őt szorosan magához, hagyva, hogy a fiatalabb nyaka köré fonja karjait. nem hezitált, gondolkodás nélkül hajolt le jiminhez egy forró csókra.

úgy érezték, végre megtalálták egymást.

köszi, hogy elolvastad :33

már csak az epilógus van hátra!

-shoya