i'm fine [vmin] ✔︎

egy: "sosem kedveltelek."

"szia anya..." puszilt édesanyja arcára jimin, majd lábaira húzva bakancsát iskolába indult. taehyung már hamarabb elindult, hogy még legyen ideje egy-két cigire a haverjaival. jimin gyűlölte a cigifüstöt. ez is a régi, fájdalmas életére emlékeztette. nem mintha a mostani jobb lenne...
fülhallgatóját bedugva nyomott be egy véletlemszerű lejátszási listát. az úton nem nézelődött. minek tette volna? már mindent ismert. talán túlságosan is.
"hé, néma!" kiáltott valaki. nem állt meg, pedig tudta, hogy ez neki szólt. nem volt ő néma, csupán nem járatta a száját egész nap. feleslegesnek tartotta. meg persze felemésztette az energiáját, amit mindig otthonra tartogatott, a bátyjával való veszekedésre.
hirtelen lökést érzett, ezzel kiesett telefonja kezéből és messzire repült az, fülhallgatójával együtt. zaklatója megperdítette őt, majd gallérjánál szorítva a kerítésnek szegezte gyenge testét.
"ha hozzád beszélek, kurvára nézz a szemembe és vaszolj, érthető voltam?" kiáltott az arcába jeongguk. jimin nem szívlelte a fiút, mert irányításmániás volt és félelmetes, mégis tudta, tisztelt másokat, hiszen mostohabátyja előtt is fejet hajtott, mellesleg a lányokkal sem viselkedett durván, mint mondjuk jackson. jeongguknak barátnője volt. naria az iskola legártatlanabb lánya. éjfekete, hosszú haj, mélybarna szemek, hamvas bőr és karcsú derék. gyönyörű volt, nem mint taehyung jelenlegi barátnője. inkább talpnyalója, elnézve a lányt... tipikus szőkére festett haj, levakolt arc, kirívó ruhák.
"válaszolj!" csapta a kerítésnek még egyszer a fekete hajú fiú, ezzel kirántva őt gondolatmenetéből. jeongguk szemei szikrákat szórtak. jimin nem válaszolt, csak kifejezéstelen arccal bámulta az előtte állót. alaposan végigmérte arcát. helyes srácnak tartotta, de nem helyesebbnek taehyungnál. jimint sosem érdekelték a lányok. ezt egy ideig nem realizálta, csak akkor jött rá, amikor megtetszett neki yoongi. kiöntötte az idősebbnek lelkét, aki elutasította őt, de nem ítélte el és a továbbiakban mellette állt. és jimin ezért hálás volt. eleinte ugyan ezt kereste mostohabátyjában, ám ezt nem kapta meg.
a fiút egy jobbos húzta vissza a való életbe. bal szeme alatt azonnal felpuffadt az arca, szinte érezte, ahogyan lilul. aztán kapott egy ütést a gyomorszájába, majd hasába. aztán fejét a kerítésnek ütötték. jimin tapasztalt már hasonlót. volt már dolga jeonggukkal, tudta, hogy a fiú eszméletlen erős. csakúgy, mint jackson. ám ami még érdekesebb, taehyung sosem bántotta őt fizikálisan. volt, hogy ordítottak egymással, de a fiú sosem emelt rá kezet.

mikor hazaért, édesanyja rendesen kiakadt, de jiminnek sikerült őt megnyugtatnia.
"hol volt a bátyád ilyenkor? ez már a sokadik eset! el kell vele beszélgetnem..." ingatta fejét a nő.
"nem kell, anya. boldogulok." vett el egy szelet almát a fiú a kikészített tálról.
"úgy is beszélek vele." pillantott rá rosszalóan az anyja.
"legyen..." forgatott szemet jimin, majd a szobájába sietett. mindig ugyan az az eredmény. egy végeláthatatlan veszekedés taehyunggal.

"megjöttem." kiáltott a kim fiú, majd ledobva táskáját és nike sportcipőjét a konyhába ment.
"gyere ide tae, beszéljünk egy kicsit..." szólt halkan az anyjuk a nappaliból, mire taehyung felhúzva egy pohár narancslevet a tévészobába indult.

pár perccel később jimin a szobájában leckét írva kiabálásra lett figyelmes.
"park jimin, te fasz!" ordított mostohabátyja, mire felállva magára parancsolta rideg állarcát, majd feltépte az ajtót.
"mi van már megint?" kiáltott a lépcsők felé, ahonnan taehyung dübörgése hallatszott.
"és még neki áll feljebb!" lépett elé az idősebb, majd lejjebb hajolva szidni kezdte jimint. "tudod, mindig is azért imádkoztam, hogy normális testvérem legyen, de te nem, hogy normális, még a testvérem sem vagy. szóval ne anyának panaszkodj, hanem tedd helyre magad, vagy ha nem, én magam foglak!"
"te csak ne szólj bele, amíg kettes az átlagod! ahelyett, hogy állandóan csak a hibát keresed bennem, mondjuk tanulhatnál is!" kiáltott jimin. röhejesnek érezte magát, de csak így érte el, hogy bátyja vele foglalkozzon. vitával.
"fiúk..." szólt halkan a nő.
"ne most, anya..." förmedt rá taehyung, majd visszafordult mostohaöccse felé. "nekem te ne pofázz az átlagomról. tudod, veled ellentétben, nekem vannak barátaim." és taehyung nagyon jól tudta, mik jimin gyengepontjai.
"eleinte azt hittem, van ennek esélye. de tévedtem. egy egomán majom vagy, aki csak a barátnőit váltogatja és fennhordja az orrát. nem értem, mit esznek benned." forgatott szemet jimin.
"tudod, lehet igazad van. sosem kedveltelek." ezzel hátat fordított neki taehyung, közben szőke tincseibe túrva.
jimin aznap este sírt.