i'm fine [vmin] ✔︎

hét: "hideg."

reggel taehyung ismért nem szólt hozzá. jimin ideges volt. félt, hogy valamit elrontott, pedig gondosan odafigyelt arra, nehogy valami olyat mondjon, amivel megbánthatná az idősebbet.

gondosan becsomagolta a tízóraiját, mivel édesanyja ma korábban ment dolgozni, majd gondolva egyet készített pár szendvicset bátyjának is. éppen, mikor megviselt lábbelijét húzta fel érkezett a nyitott konyhába taehyung.

"jó reggelt..." motyogta az idősebb, majd hajába túrva, egy szál boxerben a kávéfőzőhöz csoszogott.

"jó reggelt.. " felelte jimin zavartan, majd arcába húzta kapucniját.

"jimin, itt hagytad a tízóraid." szólt utána bátyja, mire az alacsonyabb lesütve tekintetév visszafordult.

"azt... szóval azt neked csináltam." vallotta be, apró ujjait tördelve. taehyung nagy szemekkel pásztázta a kisebbet, majd halványan elmosolyodott.

"na menj..." bökött fejével az ajtó felé, mire jimin megragadva az alkalmat sietősen távozott. mellkasa majd szétszakadt a felgyülemlett zavartól, gyomra kissé fájt. piros orcáit pulóvere hosszú ujjába temette. úgy érezte magát, mint akinek éppen megkérték a kezét, pedig csak rámosolyogtak.

sebesen szedte a lábát, amíg az osztályterembe nem ért.

"mit művel velem?" kérdezte halkan, lehuppanva székére.

iskola után jimin hazafelé sietett. rendet akart tenni a szobájában, hogy aztán behívva taehyungot magyarázatot követelhessen tőle. nagy levegőket véve lépkedett fel a lepcsőn, majd szobájába érve azonnal pakolni kezdett. eltakarította a szennyest, kiszellőztetett, elpakolta az asztaláról a sok kacatot és a többi.

kifulladva foglalt helyet pihe-puha ágyán, majd várt. szerencsére nem sokkal később hallotta, amint csapódik a bejárati ajtó, ami egyet jelentett: taehyung megérkezett. felállva megdörzsölte fáradt arcát, majd az ajtóba állt, hogy majd amikor testvére elhalad szobája előtt, behívhassa őt.

hallotta amint végigtrappolnak a lépcsőkön, ís kilépett szobájából, hogy a magasabb fiú elé lépjen.

"szia, beszé-" kezdte volna, de torkára forrt a szó, ugyanis egy rövid, barna hajú lány követte őt.

"szia jimin..." köszönt bátyja, majd megállt jimin előtt, ugyanis a kisebbik elállta az útját.

"ő kicsoda?" bökött fejével a lány irányába, igyekezve elrejteni csalódottságát.

"ő minseo. ma nálam tölti az estét." mondta érzelemmentes arccal, majd karon ragadva a lányt, arréb tolva öccsét a szobájába ment.

jimin összetörve állt a folyosón, majd letörölve éppen kibuggyanó könnyeit a szobájába sietett, hanosan becsapva maga után az ajtót.

"idióta... tudhattad volna, hogy ez lesz. sosem érdekelted kim taehyungot és soha nem is fogod..."

park jimin ajkaira tapasztva kezeit feküdt ágyán, miközben az újonnan megismert minseo hangos, vékony hangját hallgatta, taehyung mély sóhajait és az ágy recsegését. annyira nem akart sírni, de mégis megindultak könnyei. hüppögve előkotorta fülhallgatóját az éjjeliszekrény felső fiókjából, majd csatlakoztatva azt telefonjára zenét kezdett hallgatni, szinte maximum hangerőn. nem akarta hallani mit művelnek a szomszéd szobában. átkozta a papírvékony falakat, hogy csak mégtöbb szívfájdalmat okoznak neki. így is sérült a lelke eleget az évek alatt, a háta közepére nem kívánta mindezt.

reggel jimin természetesen karikás szemekkel ébredt a kialvatlanság miatt, mellesleg a nyitva felejtett ablak miatt bedugult az orra és a torka is fájt, így úgy döntött, hogy egy meleg teával indít és már jobban is lesz.

nos, igen, ezt gondolta, de miközben a forró italt kortyolgatta, elkezdett fájni a feje és fázott is. de ő makacs volt és csak azért is öltözködni kezdett és bepakolt a mai napra. éppen lefele baktatott a lépcsőn, mikor megszédült. érezte amint nem bírja magát megtartani, amint kicsúszik alóla a talaj, így előre nyúlt, hogy elkapja a korlátot, de eltévsztette és lezúgva a lépcsőn eszméletét vesztette.

reggel egy pihe-puha ágyban ébredt. a feje fájt és kissé fázott is, így nyöszörögve egy gombócba húzta magát és a párnába fúrta a fejét. ismerős illat kúszott orrába, de túl tompa volt az agya most, hogy felismerje.

"egy kicsit hideg lesz..." hallott egy mély hangot maga mellől, mire felemelve tekintetét egy fiúalakot szúrt ki.

"te..." kezdte rekedt hangon, de nem volt ereje folytatni, csak behunyta a szemét és hagyta, hogy a hideg vízbe áztatott kendő tűzforró homlokát érje.

sziasztok!

remélem tetszik az új rész, igyekeztem vele! sajnos ezen a héten kissé megcsúsztam mindennel és el vagyok maradva, de ezt igyekszem a jövő héten pótolni!

köszönöm, hogy elolvastad!

-shoya