i'm fine [vmin] ✔︎

tizenhét: "te."

jimin egész nap izgatottan ült székén, szinte minden órában mosdóba kéretszkedett, hogy ellenőrizhesse az e-mailjeit, de nem érkezett eredmény. kezdte lassan azt hinni, hogy annyira rosszat írt, hogy be sem válogatták, esetleg elkeveredett az irománya, habár az utóbbit kizárta, hiszen kapott megerősítő e-mailt, miután beküldte a novellát.

aztán utolsó óráján megérkezett az üzenet. lélegzetvisszafojtva olvasta el a részvételért gratuláló kis szöveget, majd a fájlt megnyitva megkereste a nevét és... nem hitt a szemének. egy másodperc alatt izzadt le és abban a pillanatban kopogtak az osztályterem fehér ajtaján. mr. kim nézett be rajta.

"jiminért jöttem." nem köszönt, nem nézett szét, csak tekintetét az apró fiúéba fúrta, mire az felpattanva elhagyta az osztálytermet. jimin csendben állt kim tanár úr előtt, lehajtott fejjel, ajkába harapva. "gratulálok jimin." mosolyodott el a férfi, majd elé lépve szorosan átölelte diákját.

"úgy néz ki, mintha tudott volna róla." motyogta a jimin halkan.

"mindig is bíztam benned. mikor elolvastam, nyugodt szívvel küldtem el a novelládat." mosolygott szélesen a tanár, jimin pedig halkan felnevetett. éppen akkor csengettek, a sarkon pedig tahyung fordult be, majdnem felborulva, olyan gyorsan futott.

"jhó napoth!" köszönt mr. kimnek, majd mostohaöccse felé fordult. "gondolom megérkezett az eredmény." mondta, miután egy nagy levegőt vett.

"igen. de..." pillantott félre zavartan jimin. "de még nem mondom el... majd otthon, hogy anya is hallja és apa is." játszott apró ujjaival, taehyung pedig halkan felnevetve szorosan átölelte jimint, figyelmen kívül hagyva kim tanár urat.

"büszke vagyok rád." suttogta az idősebb jimin fülébe, majd apró puszit nyomott tincsei közé.

csendben sétáltak egymás mellett hazafelé. jimin zavartan kapkodta tekintetét, fogalma sem volt merre nézzen. nem mert bátyjára nézni, így is ahányszor elért helyezésére gondolt, bukfencett vetett gyomra. idegesen markolta táskájának pántjait, majd amint hazaértek a mosdóba futott, hogy hideg vízzel öblíthesse le arcát.

jimin édesanyját és taehyungot is a konyhaasztalhoz ültette, édesapja pedig vonalban volt.

"szóval... szóval megkaptam ma az eredményt." nyögte ki zavartan és tekintetét papucsának orrára vezette. izgult. nem a reakcióktól. a következményektől. "én... én második lettem." mondta halkan. és ez egyet jelentett. dobogós. taehyungnak vallania kell.

"te jó ég jimin!" ocsúdott fel először apukája, boldogan szólva a telefonba.

"nagyon büszek vagyok rád jiminie!" pattan fel jimin édesanyja és egy szoros ölelésbe vonta a fiút. jimin tekintetét lassan mostohabátyjára vezette. taehyung meredten bámult rá, majd széles mosolyra húzta ajkait. vagyis, inkább vigyorra. az a szemét tudta, hogy ma megtudja, ki jimin titkolt szerelme. csakhogy azt végképp nem sejtette, hogy ő az, így jimin piros arccal tartotta egy darabig a szemkontaktust, majd inkább lehunyt szemekkel ölelte tovább anyukáját.

a boldog hír után természetesen még beszélgettek egy keveset a szülőkkel, majd taehyung megragadva jimin kezét a szobájukba indultak. jimin szobájába.

jimin csendben ücsörgött pihe-puha ágyán és az istenért sem szólalt volna meg.

"hé... monstmár igazán elmondhatnád... a fogadás az fogadás." motyogta taehyung és karba tett kézzel állt meg jimin előtt.

"én... é-én.. uh, nem bírok ülni." motyogta a fiatalabb és megdörzsölve piros arcát felállt és tisztes távolságban bátyja előtt megállt.

"nyögd ki, jimin." forgatott szemet az idősebb és már kezdett türelmetlen lenni.

"oké, d-de szeretném, ha nem haragudnál meg. még csak nemrég békültünk ki, jól érzem magam veled és minden rendben, szóval még ha nem is olyan választ kapsz, ami tetszene, kérlek... kérlek nen haragudj rám... tudod jól, hogy az érzelmeket nem lehet irányítani. ez az illető... egyszerűen csak besétált az életembe és mindent felforgatott. nagyon szeretem őt taehyung, én mindent elviselek és ha ez egy viszonzatlan szerelem is marad, szeretném, hogy te... szóval... szeretném, ha mellettem maradnál. csak így bírom ki." remegett meg néhol hangja, közben szinte sebesre harapbálta puha ajkait.

szíve a torkában dobogott, kezei remegtek, sőt, egész testében remegett. nem tudta merre nézzen, torka kiszáradt és erősen émelygett, de meg kellett tennie. megígérte.

"jimin... ki az?" kérdezte halkan taehyung. jimin nagyot nyelve emelte fel fejét, tekintetét taehyungéba fúrva.

"te."

köszönöm, hogy elolvastad!

már csak 3 rész van hátra :((

-shoya