Öt kívánság [Jakehoon]

Harmadik fejezet: Informálódás

Sunghoon szemszög: 

Én mindig mondtam, hogy információt szerezni tudni kell. Eléggé felkeltette az érdeklődésem Jake kórházi eszmecseréje azzal a sráccal. Arra rájöttem, hogy lehet valamiféle betegsége, de ez bármire kiterjedhet. Még az is lehet, hogy csak bőrproblémája van, mert talán egy kicsit sárgás volt a bőre. Csak minimálisan. Viszont komolyabb probléma is lehet, mint mondjuk a daganat.

Ez a gondolat rendesen befészkelte magát az elmémbe, így jobbnak láttam felhívni az anyukáját. Sunhee, azaz Jake anyukája felvette a telefont, mire egyből megkérdeztem, hogy Jake miért volt a kórházba. Elmeséltem, hogy aggódok, ő pedig mondta, hogy ma találkozzunk ebben a kávézóban. 

Őszintén, meglepődtem, hogy Sunhee az országban tartózkodik. Amióta az eszemet tudom, ő és a férje gyakran jártak Ausztráliába dolgozni. Jake ilyenkor vagy a dadusával maradt, vagy nálunk vendégeskedett. Nem emlékszem olyan alkalomra, amikor csak úgy itthon lettek volna a szülők. 

Megpillantom a felém tartó Sunheet. Felállva hajolok meg előtte köszönés képpen, ezáltal is megadva neki a tiszteletet. Tudom, hogy Sunhee nem szereti a formaságokat, de három éve nem is keresem a fiát. Nem bánhatok úgy vele, mintha még mindig Jake legjobb barátja lennék. 
- Hogy vagy, Hoon? Rég jártál nálunk - ölel meg Sunhee, amit boldogan viszonzok. 

Ez a nő szinte a második anyám. Mindig a gyerekeként tekintett rám, még úgy is, hogy ritkán láttam. Egy-egy utazásukról hozott nekem is ajándékot. A családi nyaralásokra rendszerint meghívtak, az itthon töltött idejük alatt pedig ő  ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak náluk éjszakákra. Sokat játszott velünk gyermekkoromban, és tényleg nem különböztetett meg engem és Jakeyt. 

Ő tipikusan az a mintaanya, akire mindenki vágyik. Persze csak azt leszámítva, hogy alig van otthon. 
- Köszönöm, jól vagyok - felelek, miközben leülünk egymással szemben. Egy pincér idesiet hozzánk, mi pedig leadjuk kávés rendelésünket. 
- Őszintén, fogalmam sincs, hogy min vesztetek össze annyira a fiammal - kezd bele Sunhee. Épp megszólalnék, hogy elmeséljem, hogy elhanyagoltam, de a levegőbe felemelkedő keze megállít ebben. - Talán jobb, ha nem tudom. Ismered a gyerekemet, mindig mindent szeretett egymaga megoldani. Így csak annyit mondott nekem és a férjemnek, hogy összeveszett veletek, és iskolát akar váltani. Én ezt nem firtatom, és nem akarok belefolyni, valamint most nem is emiatt vagyunk itt. Jake egy májzsugorodás nevű betegségben szenved úgy négy hónapja. Legalábbis ekkor derült ki. Úgy tudnám röviden leírni, hogy a májszövetek kihegesednek. Ez egy visszafordíthatatlan betegség, melyből csak májdonor által van kiút. 

Sunhee megáll mondandójában, amikor a pincérlány mellénk tipeg. Leteszi elénk a csészéket, bennem pedig egyre több kérdés merül fel. Nem nagyon hallottam még erről a betegségről. 
- A probléma az - szólal meg újfent Sunhee, mikor magunkra maradunk -, hogy nincs donor. Te is tudod, hogy rendkívül jó anyagi háttérrel rendelkezünk. Jake magánorvosok legjobbjaihoz jár, akik mind tudják, hogy bármennyit képes vagyok fizetni a fiam életéért. Viszont a mai világban nagyon nehéz megfelelő szervet találni, ami minden kitételnek megfelel. És mindig, mindig lesz valaki előttünk a várólistán, hiába van pénzünk. És kifutunk az időből. A tegnapi eredmények kimutatják, hogy Jake az utolsó előtti szakaszhoz ért. Most már szenvedni fog - sírja el magát, de még én is bekönnyezek. Ez nem történhet meg azzal az életvidám fiúval, akit én ismerek. - A következő stádiumban elveszítheti a tudatát, és bármelyik pillanatban meghalhat bevérzés miatt. Nekem és a férjemnek Jake a mindenünk, meg persze a bátyja. Mi mind igyekszünk a lehető legtöbb időt vele tölteni, így az elmúlt hónapokban a férjem és Haneul felváltva vannak külföldön. De innentől kezdve mind a hárman itthon leszünk, hogy kihasználhassuk a hátralévő időnket, mert az orvos ki akarja húzni a listáról Jakeyt! 

Elszorult torokkal figyelem, ahogy Sunhee az asztalra dől. Törékeny teste rázkódik a zokogástól, én pedig képtelen vagyok megvígasztalni. Talán mindez túl sok nekem. Egyáltalán tehetnek olyat, hogy kihúzzák egy listáról? Még biztos nem késő, még biztos van idő az utolsó stádiumig. 
- Tehetek bármit érte? - érdeklődök, hiszen ez az egyetlen mondat, amit ideillőnek érzek. 

Rettenetesen rossz lehet, hogy anyaként végig kell nézned a saját fiad gyötrődését. Sunhee remegő kezekkel nyúl zsebébe, ahonnan egy ütött-kopott papírt húz elő. Látszik, hogy sokszor volt már hajtogatva. Sunhee a kezembe csúsztatja a fecnit, mire értetlenkedve nézek. 
- A bátyja megkérte, hogy írjon le öt kívánságot, amit szeretne az életében. Egyet se tudtam teljesíteni, mert egyik se pénzzel megfizethető. Jungwon, a legjobb barátja nem vállalta az utolsó pont miatt, így ezt rád bízom. Kérlek, tedd boldoggá a fiamat, még ha ez nehéz lesz mindenkinek - áll fel, majd az arcát törölgetve siet el. Szétnyitom a papírt, hogy megnézzem annak tartalmát.

Igazi szerelem

Érzelmekkel teli szeretkezés

Tudni, hogy a halálom után boldogok lesznek a szeretteim.

Utoljára látni és megölelni Sunghoont.

Elmenni  bulizni és inni, még úgy is, ha ez a halálomat jelentené.