Öt kívánság [Jakehoon]

Tizenkettedik fejezet: Rosszullét

Jake szemszög: 

Két napja nem tudok semmit Jungwonról, ez pedig kezd megőrjíteni. Totálisan kikészülök amiatt, hogy nem tudok semmit. Hívtam, írtam neki üzenetet, elmentem a házukhoz, de semmi. Egyszerűen nem reagál semmire. Jayt felhívtam, aki elmesélte, hogy Won nem akart kibékülni, és neki sem válaszol azóta. Reggel idegesen jöttem suliba, de Ő nincs itt. Épp tesi óra van, én pedig már szinte a tüdőmet is kiköpöm. Régen jó volt az állóképességem, de mostanában egyre szarabb.

Osztályom már javában lekörözött, egyedül Sunoo kullog mögöttem. Na, Ő már tényleg az összeesés szélén van. Kissé lelassítok, hogy bevárjam. Hangosan kapkodja a levegőt, miközben nedves haját tűri hátra. A tesitanárunk nem normális. Harminc kört kell futnunk a gimi körül, és még csak a tizennegyediknél tartunk. Ez a büntetés a múltkori focis verekedés miatt. Kár, hogy az egész osztály szenved pár idióta miatt. 
- Ha újra kellene élesztenih, szólj Ni-Kinek - jelenti ki nehézkesen a mellettem haladó. Szavaira felnevetek. Sunki párosunk rendkívül aranyos. Tökéletes a közöttük lévő, és nagyon ritkán veszekednek. Riki még arra is rávette Sunoot, hogy horrorfilmeket nézzenek esténként, pedig Sunoo elég félős tud lenni. 

Valaki szapora léptekkel fut utánunk, így érdeklődve fordítom hátra fejem. Meglepődök Jungwon láttán, aki kezét felemelve integet. Át van öltözve tesicuccába, így Sunoo kezére fogva állok meg. Cicára hasonlító barátomat bevárjuk, én pedig egy hosszú, szoros ölelésben részesítem. 
- Többet ne csinálj ilyet! - kérem meg, mire ő bólint egyet. - Hol voltál? 
- Templomba. Tegnap pedig külföldi orvosokkal telefonáltam. Az egyikük lehet, hogy fel tud írni az ottani listára! Kis népességű ország, így sokkal hamarabb sorra kerülhetsz. Persze, csak nagy pénzösszegért tudnának vállalni, de anyukád úgyis bármit megtenne érted - magyarázza nagy hévvel. 

Hiába van Won mögött egy szakítás, Ő most is csak velem törődik. Egyáltalán nem érdemlem meg a barátságát. Izgatottnak tűnik, s némi reménykedést is látok rajta. Nem akarom elrontani a kedvét, de én már kezdem feladni. Tegnap este nagyon rosszul éreztem magam, szerencse, hogy a családom nem vette észre. Nem lett volna jó a kórházban éjszakázni. 
- Köszönöm, Wonnie - mondok csak ennyit. 
- Annyi, hogy csak egy hónap múlva tudnak megvizsgálni - folytatja barátom, ezúttal szomorúbban. - Addig teljesen be van táblázva a doki. Szóval, addig légy jó, és kíméld magad, rendben? 
- Bizony, Jake! Ezentúl jobban vigyázunk rád! - szól közbe Sunoo vigyorogva. - Won, készülték az angol dolgozatra? 
- Milyen angol dolgozat? - értetlenkedek. Nem is mondta a tanár, hogy írni fogunk.
- Röpdolgozat. Tudod, Kim tanárnő egy hete bejelentette! - közli Won, de én továbbra sem értem a helyzetet. Jungwon tekintete aggódóvá válik. 

Éppen megszólalnék, de hirtelen jövő tüsszentésem ezt megakadályozza. Ismételten megérzem a vér illatát, és érzem is a meleg folyadékot. Wonnie és Sunoo rémülten lépnek elém, miközben én próbálom kezem orrom alá tenni. A vér pillanatok alatt ellepi egész tenyerem, s még alkaromon is csordogálni kezd. 
- H-hé! - szólal meg Jungwon reszketeg hangon. Leveszi magáról a pólóját, közben pedig látásom egyre inkább kezd homályosodni. 

Wonnie orromhoz szorítja kék felsőjét.Tudatomig eljut, hogy Sunoo tesitanárunkért kiabál, a háttérzaj pedig egy pillanat alatt megszűnik. A vérzés nem áll meg, ujjaim reszketve fonom Jungwon felkarjába, abba kapaszkodva. 
- J-jake, kérlek! Tarts ki, jó? - Wonnie mondandóját egyre tompábban hallom. Folyamatosan beszél, próbál szóval tartani, de nem tudom értelmezni egy szavát sem. Testem elernyed, de még érzem, hogy valaki elkap, mielőtt találkoznék a kemény padlóval. Teljesen ellep a sötétség, mely most olyan megnyugtatónak tűnik.