Öt kívánság [Jakehoon]

Tizenhatodik fejezet: Emlékek

Egyáltalán nem könnyű akkor írni, ha majdnem az egész családdal egy szobában vagy, és néha még melletted is ülnek. Hogy írjak így nektek soook részt? 

Sunghoon szemszög: 

Estére mindenki elvonul a kórházi szobából, és csak én maradtam. Jake nagy nehezen hazaküldte Jayel Jungwont, aki nagyon nem akart menni. Elmondása szerint még ma este visszajön, csak hazamegy egy forró fürdőre, és a Jay által kínált masszást is kihasználja. 
- Te is hazamehetnél, Sunghoon - ráz ki gondolataim közül a beteg. 

Elég erőtlennek és sápadtnak látszik. Újra látni akarom azt a régi srácot benne, aki egykor majd kicsattant az életkedvtől. 
- Nem, megvárom Jungwont. Én is örömmel bent maradnék veled estére, de nem akarok veszekedni a kis törpével - mosolyodok el, Jakey pedig egyből megforgatja íriszeit. 
- Nem törpe, és nem is kell őrizgetni engem - hisztizik, közben pedig pizsamapólójának az alját gyűrögeti. Kellemetlenül érzi magát, méghozzá mellettem. Ez új dolog. Régen minden kínos történést együtt éltünk át, és emiatt egyáltalán nem feszengett. 

Azt hiszem, részéről már tényleg elmúltak azok az idők. Vissza kéne hoznom belé azt a szerelmes fiút, aki egykor volt, de szerintem ő már rég elfelejtett ilyen szempontból. Egyszerűbb lenne azt a Jungwon gyereket megkérni erre a feladatra. 
- Sok idő eltelt, mesélj, mi történt veled az évek alatt - ülök le újra ágyára, hiszen eddig a kórházi vacsorájának a maradványait ettem meg. Jake pár pillanatra elhúzza ajkait, de végül beadja a derekát, és mesélni kezd. 

- Fogalmam sincs mire vagy kíváncsi. A betegségemről már biztos tudsz, így erről nem szívesen beszélnék. Amúgy sem ez az, amire kíváncsi lehetsz. Ugyebár iskolát váltottam, mert nem akartam az utatokba állni semmilyen téren. A házba is ezért nem engedtelek be titeket soha. Az új osztályomban ismertem meg Wonniet, akivel egy pillanat alatt megtaláltuk a közös hangot. Azt hiszem, nem tudnám leélni nélküle az életem, így biztos, hogy a halálom után össze lesz törve. Remélem, Jay majd meggyógyítja a picike lelkét. Van Jay, aki régebben az iskola rosszfiújának számított. Won miatt változott meg, és igazi szerelem az övék. Riki és Sunoo a másik szerelmes párunk, Heeseung pedig a csapat leggondoskodóbb tagja. 

Jake nagy beleéléssel ismerteti barátait, és szinte rám se néz közben. Teljesen elvesz gondolataiban, arcán pedig van egy levakarhatatlan vigyor. 
- Nem tudnám megmondani, melyik a kedvenc közös élményem velük. Voltunk közösen nyaralni, mentünk kísértetházba, meglátogattunk elhagyatott falvakat, lakatlan épületeket, hisz ezeket a nagyra nőtt maknaenk nagyon is élvezte. Minden hónapban van legalább egy mozis napunk, amikor legalább két filmre is beülünk. Gyakran járunk vidámparkba, és együtt olyanok vagyunk, mint egy csapat nagyranőtt gyerek. Uhhh, még  vizidodzsemet is tartunk mindig az otthoni medencében. Tudod, vannak azok a nagy, felnőtt úszógumik. Mindegyikünknek van egy. Belefekszünk, és egymást lökdössük alkalmanként, vagy próbáljuk elkerülni az ütközést. Másik kedvenc vizi játékunk a cápás. Szintén úszógumiban, de a cápa anélkül, és be van kötve a szeme. Így kell elkapnia minket. Akit elkap, azaz "megevett", az kiszáll a vízből, és mindig van egy nyertes, aki kaparós sorsjegyet kap ajándékba. 

Oké, ezt a két vízi játékot én is kipróbálnám velük. A Jake házában lévő medence extrém nagy, és úgy van kialakítva, hogy körbeölel egy kis szárazföldi részt, amolyan kiülőt. Ott biztos jó ilyeneket játszani, még ennyi idősen is. Akkor lenne igazán jó, ha a két baráti társaságot vegyítenénk. Ilyen játékok által jól lehet közösséget kovácsolni. Mindössze egy a baj: A két társaság közös tagjának már csak kevés ideje van hátra, az is kórházban.