Öt kívánság [Jakehoon]

Huszonnegyedik fejezet: Bár

Nem tudom hogy lesz új könyv, mert ilyen lelkiállapotban csak a pokolhoz lenne kedvem, de ígérem, hogy összekapom magam. 

Külső szemszög:

Már két kezén megszámolni sem tudná, hogy épp hanyadik felesét húzza le éppen Jake. Szomorú és csalódott, ezt pedig az italokba folytja már órák óta. Egész jól összebarátkozott a pultos sráccal, ki az esti műszak előtt váltotta le a búskomor másik pultost. Jake nem igazán érti, hogy az itt dolgozóknak mi baja azzal, ha valaki napközben is betéved ide. Elvégre senki se hiába kapja a fizetését, nekik az a dolguk, hogy felszolgáljanak. 

- Meddig lesz ma? - szólal meg hirtelen Jake, aki elég jól bírja az alkoholt ahhoz képest, hogy nem szokott ilyesmit fogyasztani. A pultos srác egy mosolyt megejt felé, s az előbb eltörölt poharat a helyére teszi.
- Még van egy órám - felel a fiú, pontosabban Geonu. Nem szokása haverkodni a vendégekkel, de megsajnálta Jakeyt, ki az elmúlt hetek történéseibe már beavatta őt. - Nyolcig lennék, de a főnök hamarabb elengedett. Kilenckor lesz a keresztfiam keresztelője, és nem hagyhatom ki a nagy napot, még a végén mást választanak helyettem - nevet fel. 

Jake elgondolkozva teszi vissza poharát a pultra anélkül, hogy az újabb italát meginná. Eszébe jut, hogy Jungwon mindig azt mondogatta, hogy senki más nem lehet a gyereke keresztapja, csakis Jake. Ő pedig ezt csak úgy visszautasítja? Jungwon mindig minden pillanatban mellette volt, szóval nem hagyhatja cserben...
- Geonu! -kiált fel Jake, közben pedig előkapja a telefonját. Hosszan benyomja a bekapcsológombot, így a készülék pillanatokon belül bekapcsolt. Egyből felugrik a sok nem fogadott hívás és az üzenetek, de Jake ezzel mit sem törődve nyújtja át a pultosnak a készüléket. - Wonnie néven el  van mentve a legjobb barátom. Idehívnád?! 

A pultos bólintva megy hátrébb, hogy viszonylag távol legyen a fülsüketítő zenétől. Jake mindeközben érezni kezdik a szúró fájdalmat gyomrában és nyelőcsövében egyaránt. Mindig fájt neki valamennyire, de a kórházban folyamatosan tömték fájdalomcsillapítóval, így hetek óta nem érezte. Nem is emlékezett, hogy ennyire intenzív volt a fájdalom. Geonu egy percen belül visszaér, és a telefont átnyújtja a betegnek. 

Jake gondolkozva nyúl zsebébe, de bankkártyáját természetesen nem találja ott. Felsóhajtva szedi le telefontokját, és a benne lévő pénzt átnyújtja a pultosnak. Még szerencse, hogy mindig van nála vész esetére egy bizonyos összeg. 
- Itt a visszajáró! - vesz ki pár érmét a pénztárgépből Geonu.
- Borravaló - ellenkezik Jake. Abból az összegből valójában egy tábla csoki is alig telik ki. Helyéről felállva köszön el, majd lassan elkezd kifelé botorkálni az épületből. 

Kezét a hasán lévő fájó pontra szorítja, s amint kiér, hátát nekidönti az épület falának. Egy fekete kocsi fékez le az úton, és mivel nincs szabad parkolóhely, ráhajt a járdára. Jake meglepetten pislog Jay szabálytalanságán, hiszen a fiút még sosem látta közlekedési szabályt szegni. Jungwon az anyósülésről kipattanva siet legjobb barátjához, ki szinte a karjaiba esik. Teljesen ki van merülve, és csak az alváshoz lenne kedve. 
- Wonnie, sajnálom! Nem gondoltam rád, mikor eljöttem - szólal meg, miközben a fiú a kocsi felé terelgeti. 

Jay belülről nyitja ki nekik a hátsó ajtók egyikét. Először Jake ül be, Őt pedig Jungwon követi. Mindkét srác elég dühös a felelőtlen tinire, kiből árad az alkoholszag. Nem ihatna, nem lenne szabad. 
- Haragszok rád - vallja be Jungwon, miközben párja elindul a kórház felé. Már idefele jövet felhívták a szülőket és az orvost is, hogy Jake hamarosan érkezik, így ha minden igaz, már az ápolók a recepción várakoznak rájuk. 
- Meg akartam halni - dől hátra Jake, szemöldökét pedig akaratlanul is ráncolja a fájdalomtól. - Rajtatok kívül engem mindenki csak sajnált. Sunghoon és a többiek csak szánalomból kerestek fel újra. Mégis, kurvára nem lehet más keresztapja a gyerekeiteknek, mint én! - emeli meg fejét. 

Jay mindent bevet annak érdekében, hogy ne könnyezzen be. Párás szemekkel nem túl jó vezetni, főleg így kora hajnali órákban, amikor rengeteg az ittas sofőr. Számára is nagyon fontos barát a fiatalabb, és bár legtöbbször erősnek mutatja magát Won miatt, valójában Ő is rendkívül aggódik. Nem jó végignézni, ha egy közeli barátod a kórházakat járja, és mindig csak rossz híreket kap, ha a halálával dobálóznak, ha fel kell készülnöd a legrosszabbra. 
- Rossz - Jake nem tudja befejezni elkezdett mondatát, ugyanis előredőlve adja ki gyomra tartalmát. 

Ijedten szorít legjobb barátja combjára, ki aggódva kezdi a beteg hátát simogatni. Jay ijedten kezd lassítani. Nem tudja eldönteni, hogy most húzódjon le, és álljanak le, míg a fiú jobban nem lesz, vagy inkább siessenek a kórházba. Ha csak az alkoholtól hány, akkor az első a jó megoldás, de arról sem szabad megfeledkeznie, hogy ennek a betegségnek az egyik elhalálozási formája hányással jár. Így hát felkapcsolja az autó belső világítását. 

Jake gyomortartalma keveredik a vérrel, a következő öklendezésekor pedig csakis az éltető folyadék távozik szájüregéből. 
- Jay, siess már! - kiált szerelmére Jungwon, s telefonját előkapva kezdi keresni az orvos nevét a névjegyekből. Jay gyorsít, s későn tér át egy másik sávba, mely miatt egy közelben lévő rendőr szirénázva kezdi követni őket. - Meg ne állj! 
- Nem vagyok hülye - felel Jay. Mindketten kellően idegesek és kétségbeesettek, így talán túlreagálnak egyes dolgokat. 
- A műtétet - szólal meg Jake nehézkesen. Fáj neki a beszéd, de tudja, hogy nem lesz ideje semmi papírokat aláírni. -, akarom.