Öt kívánság [Jakehoon]

Huszonegyedik fejezet: Chaenyoung

Sunghoon szemszög:

Elveszem a szememet eltakaró kézfejeket, majd azokat elengedve nézek hátra. Egyáltalán nem lepődök meg ex barátnőm, Chaenyoung láttán, hiszen a hangjáról már felismertem. De mégis mit keres Ő itt? Amerikában lenne a helye. Haja ezúttal rózsaszínre van festve, és néhány tincs sötétebb a többitől. Szemeiben kék kontaktlencse pihen, de ezt eddig is hordott, csak most halványabb az árnyalat. 

Sminkje a régi füstöstől eltérően most sokkal kihívóbb, színesebb. Ajkait cseresznyepiros rúzzsal húzta ki, és ha jól látom, még fel is töltette azokat. Felsőtestét épp, hogy takarja egy fehér top, alul pedig egy ugyan ilyen színű szoknya. Lábán is fehér magassarkú van, ami csak még furábbá teszi azt, hogy nem vettem észre, hogy mögém lopódzik. Ennyire elbambultam volna? Mindenesetre a kinézete most... túlontúl mű. Eddig is mindig odafigyelt a kinézetére, de nem ennyire. Nem próbálta ennyire tökéletesnek láttatni magát. 

Chaenyoung mosolya hirtelen lehervad az arcáról, és inkább lefelé biggyeszti ajkait. 
- Nem is örülsz, hogy látsz? - szólal meg kissé túljátszva magát. 
- De - felelek egyből, mire vigyora visszakerül arcára. Karjait kitárva ölel át, s cipője miatt most nem kell felpipiskednie ahhoz, hogy puszit nyomjon ajkaimra. 
- Hiányoztál! - jelenti ki. Egyet hátra lépve bújok ki öleléséből, Ő pedig ezt értetlenkedve hagyja. 
- Mit keresel itt? - érdeklődök. Nem lenne itt a helye. 

Chaenyoung állkapcsát összeszorítva díjaz engem nem túl kedves nézésekkel. Dühös, de fogalmam sincs, hogy miért.
- Hazautazok csak azért, hogy újra együtt legyünk, erre te megkérdezed, hogy mit keresek itt? - számonkérő hangsúlya miatt felvonom egyik szemöldököm. - Mi volt az a csók azzal a Jake gyerekkel?! Együtt vagytok? 
- Csak boldoggá teszem - rázom meg fejemet. 

A lány jól láthatóan meghökken, nem tudja hova tenni a dolgot. Talán nem ártana felvilágosítanom a történtekről. 
- Jake beteg, és valószínűleg meg fog halni. Szerelmes volt belém, így próbálom boldoggá tenni az utolsó időszakában - magyarázkodok kissé hadarva. 
- Színjáték az egész? - faggatózik Chaenyoung, én pedig bólintok. - Túl jó szíved van, Hoon. Buzit játszani valaki kedvéért... - forgatja meg íriszeit.
- Nem valaki, hanem Jake - védem meg legjobb barátomat. Nem hagyhatom, hogy így beszéljenek róla. 

Chaenyoung sosem kedvelte Jakeyt, én pedig nem firtattam az okát. Szerelmet választani egy barát helyett a világ leghülyébb döntése. Ha annak idején Jake hagy engem ott egy másik ember miatt, biztos, hogy szarul esett volna. Egy pár sosem pótolhat egy legjobb barátot. Soha. És én életem végéig bánhatom, hogy Chaenyoung miatt eldobtam magamtól Jakeyt. Nem lehettem ott Jake mellett, amikor még életerős volt. Kihagytam három évet az életéből, ezt pedig már nem tudom helyrehozni, hiszen nincs rá idő. 

Chaenyoung ciccent egyet a nyelvével, s közelebb lép. Egyik kezét arcomra simítja, s elmosolyodva veszi fel a szemkontaktust. 
- Tudom, hogy fontos neked, de rossz lehet, ha felfordul a gyomrod attól, hogy hozzá kell érned - magyarázkodik. Felfordul? Egyáltalán nem. Minden pillanat öröm számomra. - Mindenesetre, ha Jake meghal, akkor folytathatunk mindent ott, ahol abbahagytuk. Megengedem, hogy bolonddá tedd. - Megengedi? Senki nem parancsolhat nekem magamon kívül... - Pár hetet kibírok nélküled, de készülj, mert utána újra minden időnket együtt töltjük majd - hagy magamra, én pedig egy szót sem szólok utána. Össze vagyok zavarodva, és kavarognak bennem az érzések. Valóban azt akarom, amit Chaenyoung?