Öt kívánság [Jakehoon]

Tizenegyedik fejezet: Barátság

Jake szemszög:

Korán reggel kelek fel ébresztőm hangjára. Szemeim dörzsölve ülök fel ágyamban. Nem szeretek korán kelni, mégis, a betegségem kezdete óta mindig megteszem. Egyszerűen csak ki akarom használni azt az időt, amit még életben tölthetek. Karjaim felemelve kezdek nyújtózni, miközben ásítok egyet. Magam mellé tekintek, így megpillantom Kait, aki az egyik díszpárnámat szorongatja alvás közben. A srácok itt maradtak éjszakára, egyedül Jungwon ment el. 

Telefonom előkapva nézem meg, hogy legjobb barátom keresett-e, de nem. Ezek szerint biztosan megbeszélték a dolgokat, így nem kéne zavarnom őket. Ha baj lenne, akkor szólna, hiszen eddig is mindig megtette. Ideiglenes alvótársamra való tekintettel próbálok halkan kikelni az ágyból, valamint elhagyni a szobát. A házban egy vendégszoba van, amin általában mindig Sunoo, Ni-Ki és Heeseung osztozik. Ez most sincs másképp. 

A nappaliban régi barátaim fogadnak, akik a kanapékon találtak helyet maguknak. A bátyám egyiküket sem fogadta be maga mellé. Komolyan, kész szállodává válik a ház miattam. Anyának miért kellett itt marasztalnia estére Sunghoonékat is? A barátságainknak már rég vége, nem akarom, hogy újra felkeressenek. Ha újra barátokká válnánk, akkor nehéz lenne őket is itt hagyni. 

Hoonnie éberen bámul rám, mire megköszörülöm torkomat. Ő erre észbe kapva rázza meg kissé fejét. Egyik kezét felemelve int, így aprót biccentek. Kissé kínos a közöttünk lévő légkör. Szapora léptekkel sietek át a konyhába, hogy elkészíthessek valami reggelinek valót. A többiek is éhesek lesznek, ha felkelnek, így odateszek egy nagy adag rizst a rizskészítőbe. 

Balszerencsémre Sunghoon utánam sétál, s felül az egyik pultra. Csendben figyeli, ahogy odateszem magamnak a teát, s a tegnapi húsból melegítek magamnak egy keveset. 
- Készítsek kávét? - töröm meg a némaságot. 
- Ha nem gond - felel Hoon. Már miért lenne gond? Mellesleg igazán otthon érezhetné magát, régen évekig ez volt a második otthona. Szinte nem volt olyan nap, hogy ne nézett volna be hozzánk legalább pár percre. 

Bíbelődök egy kicsit a kávégéppel. Én nem igazán kávézhatok, emiatt nagyon ritkán használom az elkészítésére szükséges eszközt.
- Hogy van Eunyoung? - utalok barátnőjére, aki tönkretette a barátságunkat. Őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy mi is van azzal a ribanccal. - Kérsz bele kockacukrot?
- Kettőt - válaszol ismét, így a kívánt adagot bele is dobom a pohárba, némi vanilia aromával párosítva. - Szakítottunk. 
- Hogy-hogy? - állok meg egy pillanatra. 

Sunghoon és Eunyoung szétmentek? Mondjuk, azóta, hogy utoljára beszéltem Hoonnal, jó sok idő eltelt. Akár új kapcsolata is lehet azóta. Nem kéne ennyire meglepődnöm. 
- Tavaly kiköltöztek Amerikába a családjával. Nem nagyon működött a távkapcsolat kettőnk között. Sokat féltékenykedtünk - vallja be, mire kezdetben felhümmögök. 
- Mondjuk nem meglepő, hogy nem élte túl a kapcsolatotok a távolságot - jelentem ki teljesen őszintén. Még ha meg is bántja őt a mondatom, akkor is el fogom neki mondani azt, amit gondolok. - Eunyoung drasztikusan féltékeny személyiség, na, nem mintha te nem aggódtad volna halálra magad mindig, amikor egyedül volt más pasikkal. Egyszerűen nem volt közöttetek semmiféle bizalom. 
- Most ezt azért mondod, mert miatta hanyagoltalak? - kérdez ezúttal Ő. 

Én csak vállat vonva nyújtom át neki a kávés csészét, amit egy köszönöm kíséretében vesz el. Hoon nagyon jól tudja, hogy milyen szarul esett az akkori viselkedése. 
- Ne rágódjatok a múlton - jelenik meg Soobin. - Hoon barom volt, de megbánta, és igyekezni fog, hogy helyrehozza közöttetek a dolgokat. Tényleg, Jakey, neked van már kiszemelted? 
- Nincs - felelek tömören. Villámcsapásként ér egy felismerés, mely miatt azonnal homlokon csapom magam. - Basszus, Hoon! Elfelejtettem cukrot tenni a kávédba! - jelentem ki, miközben megpróbálom kivenni kezéből a poharat, de nem hagyja. 
- Jake, tettél bele - jelenti ki, mire összeráncolom szemöldököm. Mikor? Nem emlékszem, hogy megcsináltam volna.