Öt kívánság [Jakehoon]

Huszonötödik fejezet: Tisztázás

Voltam kozmetikusnál... Ég a bőröm help me

Sunghoon szemszög: 

A folyosón várakozok, míg a család és Jungwon odabent van a kórteremben. Nem akartam az elsők között bemenni, hiszen nekem sok megbeszélnivalóm van a beteggel. Na nem mintha a családja nem lenne ugyan annyira saras. Mi mind csak jót akartunk, még akkor is, ha Jake ezt árulásnak veszi. 

Jay mellém lépve veti át karját vállam felett, így érdeklődve nézek rá. Szigorú arcvonásokkal mereng a semmibe, s pár pillanatig meg sem szólal. 
- Ne bántsd meg. 
- Mintha szándékomban állna - szólok vissza. 
- Ne gyere vele össze, ha nem gondolod komolyan - figyelmeztet. Komolyan ennyire megbízhatatlannak és felelőtlennek tűnök? Nem fogok bolondot csinálni abból a személyből, aki gyermekkorom óta rendkívül fontos számomra. 

A szoba ajtaja nyílik, s kilép rajta Haneul, nyomában a szüleivel. Rövidesen Wonnie is megérkezik, így még a többiek előtt besurranok a kórterembe. Jake félig ülő helyzetben fekszik az ágyon, bal kezébe pedig a vér csepeg egy vékony kis csövön keresztül. Rengeteg vért veszített a rosszullétekor és a műtét közben egyaránt, így két adag vért is kell kapnia. 

Jake hibátlan arca sápadt és teljes mertékben meggyötört. Nincs valami jó passzban, de még így is gyönyörű számomra. Csendben megyek közelebb, és ülök le ágyára úgy, hogy a lehető legkevesebb helyet foglaljam el. Pár napig még nem ehet a sérült nyelőcsöve miatt, és beszélni sem beszélhet sokáig. Mondjuk, tele van tömve fájdalomcsillapítóval.
- Hogy érzed magad? - szólalok meg halkan. 
- Szarul - mondja ki a nyers igazságot Jakey. Aprót kuncogok, kezemmel pedig eltűrök pár tincset Jake szeme elől. Eléggé megnőtt a haja a kórházban töltött hetek alatt. 

De most már minden rendben lesz. A donort jól fogadta a szervezete, így meg fog gyógyulni. Kellesz még néhány gyógyszeres kezelés, és persze a szervezete sem egyik napról a másikra áll majd vissza a rendes kerékvágásba, de olyan lesz, mint régen. 
- Sajnálom - bukik ki belőlem az a szó, mely tegnap óta bennem van. Hibásnak érzem magam amiért elment inni. Minden Chae és az én hibám. Nem lett volna szabad semmit sem mondanom Chaenyoungnak, sőt, el sem kellett volna fogadnom Haneul kérését. Ígyis-úgyis Jake mellett lettem volna, az érzéseim pedig nem pár kívánság miatt változtak meg. Bánom az egészet, ami a múltban történt. 

Amikor tegnap Jay felhívott, hogy Jake felhívta őket, nagyon megörültem. Soobinékkal egyből a kórházba siettünk, és a recepción idegeskedtünk a szülőkkel, hogy mégis hol késnek ennyit. Azt hittem, hogy Jake a saját lábán sétál majd be, talán kissé ittas állapotban. Mégis, amit akkor láttam, örökre emlékezetembe vésődött. Már félájult volt, amikor megérkezett Jay karjaiban. Ajkai közül szivárgott az éltető nedű, ruhája és még Jay is véres volt. Akkor még csak fel sem fogtam a történteket. Csak arra eszméltem fel, hogy pár ápoló megrohamozza őket, és egy hordágyra fektetik. 

Az etikai bizottság elutasította, hogy ő kapja meg a donort. Véleményük szerint aki ilyen felelőtlenül viselkedik, és a saját életét kockáztatja, az nem érdemli meg az esélyt. Még szerencse, hogy egy ilyen elutasítás után a főorvos még dönthet ez ügyben. Ő pedig némi pénzért cserébe persze, hogy belement a műtétbe. Így hát, kora hajnalban sort kerítettek erre, most pedig itt vagyunk. 

Féltem, hogy elveszítem Jakeyt. Nem is. Sokkal jobb szó, hogy rettegtem. Minden tizedik másodpercben lecsekkoltam az órát, és Jungwonnal együtt imádkoztam. 
- Minden hazugság volt, mi? - hajtja le fejét szomorkásan Jake. - Nekem kell bocsánatot kérnem - sóhajt fel, s rám emeli könnyes tekintetét. - Nem akartam, hogy miattam megjátszd az érzéseidet. Nem baj, ha nem vagy belém szerelmes, de az igen, ha eltetteted. Sosem akartam, hogy miattam megtagadt önmagad. 

- Nem csak megjátszás volt. Hé, ne nézz így! - szólok rá kétkedő arckifejezése miatt. - Mi értelme lenne most hazudnom? Túl vagy a műtéten, életben maradsz, itt vége kéne hogy legyen a "munkámnak". Nem csak a kívánságok miatt voltam veled. Igen, belementem, hogy boldoggá teszlek, de minden, amit tettem, az szívből jött. Chaenyoungnak sosem írtam nyálas üzeneteket, nem hogy ennyit - mosolygok el. - Ha csak tettettem volna, nem teszek meg ennyi mindent. Nem mondanám, hogy szerelmes vagyok. Valójában furcsa érzések vannak benne. Több vagy, mint régen, pontosabban sokkal bensőségesebbnek érzem a kapcsolatunkat. Jól esett a múltkori csók, jobban, mint bárki mással valaha. Nagyon vonzó srác vagy, imádom a személyiségedet. Fontos vagy nekem, jobban, mint bárki más. Meg akarlak védeni és megnevettetni, boldoggá tenni. Nem éreztem még ilyet ezelőtt, hisz úgy érzem, te mindenkinél különlegesebb helyet foglalsz el a szívemben. Szóval Jakey, nem akarnál a párom lenni? Megpróbálhatnánk, de csak ha még mindig szeretsz. Nem akarnám rád erőltetni..

Jake láthatóan mély levegőt vesz, és a hallottakat emésztgeti. Tényleg szeretem, legalábbis ezt hiszem. Chae sem volt ennyire az eszemben sosem. 
- Szeretlek. És mi van Chaenyounggal? Nem miattad jött vissza? - érdeklődik kétkedve. 
- Chae nem számít - rázom meg fejem. - Ő csak egy kurva, akit sosem kellett volna megismernem se. Miatta elveszítettelek egyszer, amit azóta is bánok. De soha többé, senki miatt nem foglak újra magadra hagyni! Mert nekem - hajolok közelebb - csak te számítasz! - csókolom meg. 

VÉGE

Nemsokára visszajövök tényekkel, infókkal, és az új könyv részleteivel.