Öt kívánság [Jakehoon]

Ötödik fejezet: Támasz

Jake szemszög:

Én, és a bátyám, Haneul, mindig is különös kapcsolatban éltünk. Nem nevezném magunkat a legösszenőttebb testvéreknek. Ő mindössze pár évvel idősebb nálam, de sokáig koloncként kezelt. Azt hitte, hogy miattam elveszíti anyáékat, akiknek így kevesebb idejük lesz rá. Elég nehezen viselte, amikor a családba megérkeztem, s sokáig még anyáékra is nehezelt. Bár meg se születtem volna. Ha én nem vagyok, akkor Haneul mindig a család egyetlen büszkesége lehetett volna. Nem kellett volna osztozkodnia egy olyan fiúval, aki fiatalon meghal. A családom minden szeretete őt illette volna, hiszen én hamarosan csak fájdalmat hagyok magam után.

Mégis, a sok vitánk és nézeteltéréseink ellenére, mindig számíthattunk egymásra. Ő valójában jó testvér, még ha nem is mindig mutatja ki. Van egy barátnője kint Ausztráliában, de most mégis ott hagyta ki tudja mennyi időre. Haneul egy idióta. Ahelyett, hogy a szerelmével lenne, inkább hazajött, hogy velem legyen a végletekig. Azaz a halálomig. Még egy öt kívánságos vackot is íratott velem, amit úgysem fog tudni teljesíteni. Ki fog futni az időből.

Az ajtón csengetnek, így felállok az asztaltól. Úgysem vagyok éhes, ez pedig meglátszik a tányéromon lévő mennyiségen is. Egy orvos által előállított diétán élek, de már undorodom az efféle kajáktól. Tudom, hogy a szervezetemnek nehéz a méregtelenítés, de néha igazán megennék valami zsíros vackot. Gyorsétteremben is csak ritkán mehetek, keveset ehetek, így általában csak nézem, ahogy a többiek jóízűen falatoznak.
- Jake, alig ettél - állna fel anya, de egy intés kíséretében már ki is vonulok az étkezőből. Tudom, hogy nehéz nekik, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban az itthon állandóan eluralkodó, néma csendnél. A feszültség napról napra egyre nagyobb, mert mindenki fejében ott van, hogy bármikor bekövetkezhet a baj. Tudom, hogy anya reggelente félve jön felkelteni. Tart attól, hogy a saját véremben talál meg majd.

Az előszobába megyek, ahol kinyitom a bejárati ajtót. Meglepődök a kisírt tekintetek láttán, a meggyötört arc pedig azonnal aggódásra késztet. A piciny kis test a karjaimba veti magát, úgy szorítva pólómat, mintha az élete múlna rajta. Kezem hátára simítom.
- Jay... Szakítotth - jelenti ki sírva. Értetlenkedve ráncolom szemöldököm, nem értve, hogy mi is történt ilyen hirtelen. Jay és Jungwon egy igazi álompár. Tökéletes a közöttük lévő kémia, konfliktusaik sem nagyon vannak egymással.
- Menjünk fel a szobámba - húzom magammal, hogy megnyugtathassam.

Won szipogva bólint, majd az arcát törölgetve jön utánam. Felmegyünk az emeletre, egyenesen a szobámba, ahol Wonnie az ágyra veti magát. Átöleli nagy, pingvines plüssömet, amit még Sunghoontól kaptam. Legjobb barátom vállai rázkódni kezdenek, mely miatt mellé ülök, s hátát kezdem simogatni.
- Miért? Reggel még minden rendben volt a suliban - jelentem ki, hiszen így történt. Mint mindig, ma is egész nap ölelgették egymást, és csókot loptak egymástól a szünetekben. Ugyan olyan szerelmesnek néztek ki, mint mindig az első naptól kezdve. El sem tudom képzelni, mi történhetett ilyen hirtelen velük.
- Nem mondta. Ott hagyott a gyorsétterembe, mindezt anélkül, hogy szólt volna. Olyan kínos volt! Próbáltam hívni, de órákig fel sem vette - magyarázza, néha kissé nehézkesen ejtve ki a szavakat. - Felvette, majd azt mondta, hogy már nem szeret, és szakít, mivel nem akarja, hogy továbbra rám pazarolja az idejét.

Elszorult torokkal figyelem, ahogy barátom zsepit halász elő az éjjeliszekrényemből. Több zsepi is kell orra kifújásához, és arca megtörléséhez. Totálisan összetört.
- Gyere - kúszok közelebb hozzá, majd szorosan magamhoz ölelem. Most semmi mást nem tehetek, mert tudom, hogy azok nem oldják meg a helyzetet. Nem akarom így látni Wonniet. Én csak azt akarom, hogy boldog legyen.