Öt kívánság [Jakehoon]

Tizenhetedik fejezet: Érzelmek

Sunghoon szemszög:

Iskola után szokásosan Soobinnal indulok ki a hatalmas épületből. A többiek újra a kötelező szakkörön vannak, így ismételten ketten maradtunk. Bár, most nem tervezek beülni ebédelni, főleg, hogy be akarok menni Jakeyhez. Elfogadtam Haneul kérését, így valahogy megpróbálom eltettetni, hogy szeretem a legjobb barátomat. 

Alapból csak az után lettem ezen szándékomban biztos, hogy Soobinnal átbeszéltem a dolgokat. Szerinte is Jake belém volt zúgva, és neki még be is vallotta. Utólag nagyon bánom, hogy akkor nem vettem észre a jeleket. Kissé bűntudatom van. 
- És, hogy halad a Jake meghódításának művelete? - rángat ki gondolataim közül Soobin. 

Válaszadás előtt egy ideig átgondolom a dolgokat, hisz van valami, ami nagyon is zavar. Nem tudom, hogy beszéljek-e róla, hisz elég butaságnak tűnhet. Mégis, évek óta Soobin az, aki mindig meghallgat és tanácsokkal lát el, így tudom, hogy neki nyugodtan kiönthetem a lelkemet. 
- Zavar Jungwon - vallom be kertelés nélkül. Binnie meglepetten néz le rám, s arcán jól láthatóak az értetlenkedés jelei. - Jakey mindig csak róla beszél, és még bent is maradt estére a kórházba. Velem nem volt ennyire összenőve, rólam nem fecsegett ennyit. 

Soobin és én megállunk a zebránál, hisz a lámpa még mindig piros. Várakozva fordulok barátom felé, kinek arcáról most semmit nem tudok leolvasni. 
- Lényegében Jungwon húzta ki abból a lelki szarból, amit mi magunk után hagytunk - von vállat, miközben kicsit sem finomkodóan fejezi ki önmagát. - Emiatt ne haragudj egyikőjükre sem. Legjobb barátok, persze, hogy sokat vannak együtt. 
- Régen még az én legjobb barátom volt Jake - teszem keresztbe karjaim, s elindulok, hisz a lámpa vált. - Én is el fogom Őt veszíteni, nem csak a kis törpét kell sajnálni. 

Binnie méteres lábainak köszönhetően egy pillanat alatt beér, s szinte egyből folytatja is mondandóját: 
- Tulajdonképpen nem is tudnál a betegségéről, ha múltkor nem futsz össze velük a kórházban. Tudod mikor hallottál volna róla legközelebb? Amikor az osztályban elkezdenek pletykálni a haláláról, amikor az osztályfőnök megkér minket, hogy régi osztálytársak révén menjünk el a temetésére, vagy esetleg látsz valami cikket arról, hogy egy cégörökös meghalt - jelenti ki az őszinte igazságot Soobin. 

Igen, ez így igaz. Ha nem találkozok velük, ha nem hívom fel utána az anyukáját, akkor ugyan úgy élnék most Jake nélkül, mint ezelőtt. 
- Igen, hiányzik a barátságotok - folytatja Binnie -, de neked csak az akkori közös emlékek, az, hogy újra olyan legyen minden, mint azelőtt. Tudom, hogy még mindig a testvéredként tekintesz rá, de valld be, nem vagy Jungwon helyébe. Az a fiú egy depressziós Jakeyt ismert meg, és rohadtul nem hagyta magára! Szerette minden hibájával, és minden lelki problémájával együtt. Visszahozta belé az életet, majd ott volt akkor is, amikor kiderült a betegség. Tudta, hogy meg fog halni, mégsem hagyta el egy pillanatra sem. Végignézi, ahogy hónapról hónapra, napról napra rosszabbul van, és kitart. Senki nem kérdőjelezi meg a te szeretetedet, de ne szólt le a barátságukat. Míg veled szép, boldog éveket élt át, addig Jungwon minden egyes nehéz pillanatban mellette volt. Természetes, hogy szorosabb a kapcsolatuk, mint veled volt. Szóval ne a barátságukkal törődj, hanem azzal, hogy hogyan hozd vissza a szerelmét.