ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

5. |Szeretem?|

A meleg zuhany után átöltöztem, némileg lenyugtattam magam, majd a földszintre mentem, ahol Christina várt a kanapén ülve két bögre forrócsokival. Az egyik bögrét a kezembe nyomta és leültetett maga mellé.
- Megnyugodtál Amy?- kérdezte.
- Mondhatni..bár még mindig nem tudom mit kellene éreznem. Teljesen összezavarodtam Tina.
- Amanda, szereted Jamest?- tette fel hirtelen a kérdést.
Kikerekedett szemekkel néztem rá, kezemben szorongatva a bögrémet. Nem tudtam rá válaszolni.
- Amy, szereted őt vagy sem?- kérdezett ismét.
- Nem..nem tudom mit érzek.
- Dehogynem, tudod te, az első dolgot mondd ami eszedbe jut. Tehát szereted?
- Nem tudom!- emeltem fel kissé a hangom.
- Amanda Hudson szereted James Barnest vagy sem?!- kiabált rám.
- Igen!- kiáltottam neki vissza.
Magam is meglepődtem a válaszon, nem hittem volna, hogy tényleg kimondom.
- Nem is volt olyan nehéz igaz?- mosolygott rám.
- Direkt csináltad..
- Igen, de így legalább már előrébb vagyunk. Tehát szereted, de?
- De ott van az a tény, hogy ő ölte meg a szüleimet. Nem tehetem meg, hogy beleszeressek a szüleim gyilkosába, nem..én ezt nem tudom megtenni..
- Már megtetted, szóval ezen már túl vagy. Most inkább vívódsz, mi tévő légy. Beszélj vele vagy tartsd távol magadtól.
- Igen..Az egyik felem vele akar lenni, a másik viszont az ellenkező irányba húz. Nem tett semmi különösebb dolgot, de mégis elcsavarta a fejem.. Csak kedves volt velem, sokkal kedvesebb és törődőbb, mint eddig bármelyik másik férfi, akikkel randiztam. Olyan dolgokat mondott nekem, amiket elhittem neki, hogy komolyan is gondol. Talán csak azért szerettem bele, mert végre valaki éreztette velem, hogy nő vagyok, nem pedig egy rokkant senki.. Megmentett és védelmezett, pedig alig ismert. Nem hinném, hogy csak eljátszotta mindezt, vagy ki tudja, lehet ennyire jól színészkedik. Teljesen összezavar ez az egész!- hajtottam le a fejem.
- Azt nem tudhatom, hogy ő mit érzett valójában irántad, azt csak ő tudhatja, de..
- De?- néztem fel rá.
- Amikor utánad rohant a rendőrségen, olyannak láttam, mint még soha. Kétségbe volt esve, láttam a szemeiben, hogy fél. Fél attól, hogy elveszít téged. Nem örülök annak, hogy a világ összes férfija közül pont ő az akiről most szó van, de megváltozott. Meg akar változni és mostmár célja is van annak, hogy el akar szakadni a múltjától. Nem hittem volna, hogy ezt a férfit bárki is meg tudja majd úgy babonázni, hogy kézzel lábbal törekedjen arra, hogy megváltozzon, de neked sikerült. Bánja amit tett, sajnos, arról nem tehet, hogy a HYDRA áldozatául esett és egy gyilkológépet csináltak belőle. Hidd el szenvedett már eleget emiatt. A mai napig szenved, neki is vannak rémálmai, akár csak neked. Minden egyes gyilkosságára emlékszik és ezek nem hagyják őt nyugodni. Azt mondta, volt egy éjszaka, amikor nem volt egyetlen rémálma sem. Veled álmodott és úgy érezte békére lelt. Először adj időt magadnak, had gyógyuljanak be a sebeid, és most a belsőkre gondolok. Majd utána döntsd el, hogy beszélni akarsz-e vele vagy sem. A döntés a te kezedben lesz, mindegy mit döntesz, legyen az bármi, helyes lesz.- fogta meg a kezem.
- Rendben..- helyeslően bólintottam.
Másnap reggel Tina dolgozni ment, mondtam neki, hogy ma már aludhat otthon, megleszek mostantól.
Bementem a többiekhez beköszönni és megbeszélni, hogy holnap kezdek.
- Szia Amybaby!- ugrott a nyakamba Sarah.
- Szia. Miújság? Hogy vagytok?- öleltem át a barátnőm.
- Megvagyunk, bár hiányzol innen, olyan lapos itt minden nélküled Mandy..- biggyesztette le a száját.
- Holnap már újból beállok ha nem nagy gond.- mosolyogtam rá.
- De! Vagyis nem, de Mandy, a lábad-
- Nincs már vele nagy gond. Gyógyulnak a sebeim szépen, mozgatnom kell, járatom a lábam, hogy szokjam. Mostmár kiszolgálni is tudok, nem csak a pultban állni. Sarah, vissza akarok jönni elterelni a gondolataim néhány dologról.- vágtam közbe.
- Jólvan babus, te tudod, holnap mesélned kell mi történt veled, eléggé szarul nézel ki.- fogta két tenyere közé az arcom.
- Tudom, úgy is érzem magam.
- Amandaa!- ugrott a nyakamba Daniel.
- Szia Kiskacsa!- öleltem át.
- Ezt nem műtötték ki belőled, hogy így hívj?- pöckölte meg a homlokom.
- Nem nem, ezt nem lehet!- nevettem el magam.
Még egy órát bent voltam velük, majd hazafelé vettem az irányt. Észrevettem útközben, hogy az egyik autó, mintha követett volna. Elhesegettem ezeket a gondolatokat, majd arra gondoltam, biztosan neki is erre van dolga. Leparkoltam a ház előtt, azonban a fekete autó is megállt az út másik oldalán kicsivel előrébb. Lassan az ajtóhoz sétáltam, a szemem sarkából még mindig láttam, hogy ott áll. Benyitottam és azonnal magamra zártam az ajtót. Kinéztem a nappali utca felőli ablakán a függönyön keresztül. Az autó még mindig ott állt, néhány pillanat múlva viszont elindult és elhajtott.
Valaki megfigyelt engem?
Vagy csak szimplán erre volt dolga és meg kellett állnia valamiért?
Enyhe rettegés és borzongás futott végig a testemen. Körbejártam a házat, bezártam az összes ajtót, bereteszeltem az összes ablakot, majd vacsorát készítettem. Folyamatosan az ablakokat figyeltem, hátha látok valamit. Szerencsére nem történt semmi. Zuhanyzás után nehezen jött álom a szememre, féltem, hogy valaki be akar majd törni hozzám. Szenvedősen de hajnali egy körül sikerült aludnom.
Másnap reggel kilencre már a munkahelyemen voltam.
- Reggelt!- kiáltottam el magam, amikor beértem.
- Jó reggelt! - köszöntek egyszerre.
Felvettem az ottani pólóm és a kötényem, majd beálltam a pultban poharakat törölgetni.
Sarah mellettem készítette össze az asztalokon lévő kis tálcákat, amin a szalvéta, fogpiszkáló, zacskós cukor illetve só és bors szóró kaptak helyet. Észrevettem, hogy az egyik tálcán felcseréli a két fűszert.
- Hé ábrándos királylány, fordítva rakod a fűszereket!- nevettem el magam.
- Oh, jajj! Kösz, hogy szóltál!- ásított bele mondandójába.
- Hát te mitől vagy ilyen fáradt?- kérdeztem.
Daniel ekkor jött ki a konyha részről, majd rácsapott Sarah fenekére és a nyakába csókolt. Én teljesen lefagyva és ledöbbenve álltam ott, meredten bámulva őket.
- Szia Kicsim.- súgta Daniel Sarah fülébe.
A lány hamar feleszmélt és felém kapta a tekintetét. Daniel is odafordult, majd mosolygós arca falfehérre vált.
- Ez-meg-mi-a-fene-volt?- tagoltam meglepetten.
- Ez uh, öhm, íze..Mhm, Sarah mi volt ez?- sütötte le szemeit vérvörös fejjel Dan.
- Kössz. Nos ez, tudod Amy, mi ketten..
- Jártok?- vágtam a szavába.
- I-igen- pirult el Sarah is.
- Aaahhh! Jajj de örülök nektek!- kiáltottam fel.
- Nem is haragszol?- nézett fel rám csodálkozva Daniel.
- Miért haragudnék? Ezt vártam már mióta! Annyira látszott rajtatok, hogy akarjátok egymást. Na és- könyököltem fel a pultra mosolyogva - mióta tart?
- E-egy hete.- vakargatta ideges az orrát Sarah.
- És nem szóltatok!- néztem rájuk összeráncolt szemöldökkel.
- Volt elég gondod, meg várni akartunk ezzel, hogy végülis mi sül ki belőle, de úgy tűnik jól megvagyunk, sőt, jobban mint hittük.- mosolyodott el Daniel.
- Gyertek ide mindketten!- nyújtottam feléjük a kezem.
Megöleltem őket jó szorosan majd mindkettejük arcára nyomtam egy-egy puszit.
Eléggé nyugis napunk volt aznap,, délután nem sokan voltak a kocsmában, ezért Sarah kihívott hátra beszélgetni.
- Na mesélj, mi történt veled babus?- kérdezte miközben meggyújtotta cigarettáját.
- Az életem konkrétan romokban hever Sarah..- temettem arcomat a tenyerembe.
- Miért?
- Emlékszel arra a férfira, aki Mr.Honggal jött be az egyik nap?
- Igen azt hiszem, fekete kabátos, borostás, eléggé jóképű pasi?
- Stimm. Aznap este elmentem vele egy randira. Hazakísért,majd megmentett egy részeg fazontól, aki miatt megfájdult a lábam, mert a földre rántott, így hazáig cipelt a kezében, majd felajánlottam, hogy aludjon nálam, így ott aludt, lent a kanapén, de mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól éjszaka puszit akartam adni az arcára, de megfordult és a szájára adtam, aztán azon a héten vasárnap a srác megint megtalált a bevásárló központban, molesztálni kezdett de Mr.Hong és Bucky megmentett, oh igen, Bucky a neve. Ezután hazavittem őket, külön külön, mikor Bucky lakáshoz értünk, kiszálltam elbúcsúzni és megköszönni a segítséget, azután megcsókolt, teljesen elcsavarta a fejem azzal a csókkal. Másnap szintén segített bemenni a kórházba, amikor befeküdtem, a műtét után ő volt az első ember akit megláttam, velem volt folyamatosan. Viszont kiderült róla egy olyan dolog, ami miatt teljesen összezavarodtam és nem tudom mi tévő legyek- hadartam el.
- Aztakurva..már bocsánat, és mi az ami miatt ezt érzed?
- Tudod a múltam, elmeséltem már neked, hogy valaki megölte a szüleimet és engem is megtámadott. Nos, az az ember Bucky volt. Egy HYDRA nevű ellenséges szervezet gyilkológépet csinált belőle, a Tél Katonája néven. Folyamatosan kimosták az agyát, nem volt tudatában annak amit tesz, rengeteg embert ölt meg az elmúlt kilencven évben, köztük a szüleimet..- itt lehajtottam a fejem.
- Micsoda?
- Bucky volt a Katona. Ő támadott rám. Tudom, hogy nem tehet róla, kényszerítve volt, de mégis, képtelen vagyok a szemeibe nézni Sarah. Megszerettem őt, tényleg, de..de nekem ez olyan volt mintha kést forgatnának a hasamban.
- Beszeltél már vele azóta mióta megtudtad?
- Nem, képtelen vagyok. Sokszor figyelem a telefonom, néha elkap egy olyan érzés, hogy felhívom és beszélek vele, de nem. Nem tudom felhívni.
- Ő sem keresett téged?
- Nem, de talán így a legjobb. Egyébként is, megmondtam neki, hogy ne keressen.
- Huh baszki, jól összejött neked az élet. Mármint nem akartam most ezzel bunkó lenni. Hát nem tudom, hogyan tudnék segíteni, mert neked kell eldöntened, hogy foglalkozol-e tovább a hapsival, vagy sem, de azt fel tudom ajánlani, hogy bármikor itt leszek neked, ha az éjszaka kellős középen hívsz fel, akkor is felveszem neked. Vagy akár át is megyek hozzád. Ha bármilyen segítség kell én itt vagyok.- húzott közelebb magához.
- Köszönöm Sarah. Tudom, hogy nekem kell eldöntenem. Ha egyszer úgy érzem majd, hogy készen állok rá, talán beszélek vele.
- Tégy a legjobb döntésed szerint.
- nyomott egy puszit a homlokomra.
Visszamentünk a többiekhez, majd tovább dolgoztunk. Próbáltam elterelni a gondolataim több kevesebb sikerrel, mindenkivel beszélgettem, akivel csak tudtam, kicsit kiszakadtam a depressziós környezetből.