ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

18. |Kocsmai verekedés|

Aznap egész sokan választották ezt a kocsmát szórakozósára és pihenésre. Este hat körül érkezhetett egy motoros banda, akik a leghátsó asztalhoz foglaltak helyet. Hatan voltak és nem túl bizalomgerjesztő kinézettel rendelkeztek. Nem ítélkezem felettük, semmi bajom a motorosokkal, nagyon sokan járnak hozzánk hasonló emberek, viszont ezek mások voltak. Úgy néztek Sarahra és rám, mint egy cafat húsra, amit azonnal az asztalra dobva megerőszakolnának.
- Te is látod őket?- lépett mellém Sarah.
- Látom és nincs jó előérzetem velük kapcsolatban.
- Daniel vedd fel a rendelésüket, én nem merek odamenni sem!- kérte barátját Sarah.
- Nem is szívesen engednélek egyikőtöket sem a közelükbe, majd én megyek.
- Megmentő vagy kicsim!- nyomott egy gyors csókot Daniel arcára.
Dan elment felvenni a rendelésüket,  aztán ki is vitte nekik. Az egész kocsma tőlük zengett, sokszor próbáltuk csitítani őket, hogy ne zavarjanak másokat, de pillanatokon belül kezdték is elölről. Nagyjából háromnegyed óra múlva megkönnyebbültem, amikor Sam és Bucky léptek be a kocsma ajtaján.
- Jó estét az uraknak, mit adhatok önöknek ma este?- léptem elejük a pult mögött mosolyogva.
- Én a szokásosat kérnem ha lehet.- mosolygott Sam.
- Máris, és magának Mr. Jóképű?- fordultam Bucky felé.
- A szokásost és ezt a gyönyörű lányt itt a pult mögött.- húzta félmosolyra ajkait.
- Itallal szolgálhatok a lányra viszont várnia kell néhány órát.- mutattam az órára.
- Nehezen, de tudok várni.
- Még most sem hiszem el, hogy ennyire megszelídítetted őt!- mosolygott mindkettőnkre Sam.
Bucky halálos pillantást vetett rá mire Sammel együtt elnevettük magunkat.
- Nem volt olyan nehéz!- vontam meg a vállam.
- Apropó, mutasd csak kérlek a kezed Mandy!- kérlelt Sam.
Kinyújtottam felé és megmutattam a tegnap kapott gyűrűmet.
- Nahát Buck, kitettél magadért! Gratulálok nektek.
- Köszönjük.- mondtuk egyszerre.
Kiadtam a fiúk rendelesét, majd Sarah a konyhából kilépve Bucky elé könyökölt és mosolyogva figyelt rá. Kívülről látva ezt az egészet eléggé ijesztőnek hatott.
- Mi az?- kérdezte Bucky értetlenül.
- Semmi különös, csak gondoltam gratulálok, hogy megkérted ennek a lánynak a kezét itt mellettem. Biztos jól meggondoltad? Nem egy egyszerű eset, néha képes az ember agyára menni nagyon is!
- Hé!- csaptam Sarah hátára.
- Fáj az igazság Nyuszkó?- húzta huncut mosolyra ajkait Sarah.
- Ezt ne emlegesd kérlek!- ráztam meg a fejem.
- Miről beszéltek?- kérdezte Sam.
- Ohh, egy nagyon jó sztoriról! Mandy egyszer..- itt befogtam a száját.
- Egy szót sem!- förmedtem rá.
Sarah csak a fejünk fölé mutogatott, ahol képek sokasága díszelgett, köztük az a kép is, amiben nyuszinak öltözve vagyok lefotózva egy húsvéti családi buli miatt.
A két férfi azonnal kiszúrták a fotót és hatalmasat mosolyogtak.
- Ugye tudod, hogy katona voltam és most egy mozdulattal kitekerhetném a nyakad? - súgtam Sarahnak.
- Ne bánts kérlek! Megbántam bűneimet, jó annyira nem, de még élni szeretnék!- emelte fel mindkét kezét védekezésképp.
- Szerintem Buckynak tetszik az a fotó.- nevetett Sam.
James csak felfelé figyelt és nagyot kortyolva sörös üvegéből mosolygott.
- Adhatok belőle egy példányt, van a raktárban belőle!- ajánlotta fel Sarah.
- Hogy én mennyire utállak téged..- sóhajtottam.
- Szeretsz te engem tudom jól.- kacsintott Sarah.
- Ez a szerencséd!- fenyegettem meg az ujjammal.
- Elnézést, kérhetnénk még két üveg sört és három üveg kólát a tizenegyes asztalhoz?- lépett a pulthoz az egyik vendég.
- Természetesen, mindjárt viszem!- mosolyogtam barátságosan.
- Nagyon köszönjük!
Felírtam a listájukra a plusz rendelést, majd összeszedve mindent elindultam. Amint kiléptema pultból észrevettem, hogy hová is kell vinnem pontosan, a motorosok melletti asztalhoz.
- Biztos, hogy kiviszed te oda? Ne szóljak Dannek?- kérdezte aggódva Sarah.
- Csak nem lesz baj!
A mellettem ülő két férfi is odapillantott, hogy szemügyre vegyék a bandát.
- Bármi van itt vagyunk!- nyugtatott Sam.
- Egy ujjal is hozzád ér valamelyik eltöröm a kezét.- vizslatta őket halálos tekintettel James.
Szabad kezemmel magamhoz húztam és egy gyors puszit nyomtam ajkaira, majd nagyot sóhajtva elindultam. Megérkezve az asztalhoz lepakoltam a megrendeléseket, amiket udvariasan meg is köszöntek a tőlem néhány évvel idősebb srácok. Miközben velük beszéltem egy kezet éreztem a derekamon, ami egészen a fenekemig csúszott és bele is markolt. Mire megfordultam már Bucky állt mögöttem elkapva a tapperoló motoros kezét. A nagydarab fickó fogait összeszorítva a térdeire rogyott Bucky szorítása miatt.
- Eltöröm a kezed, ha megint hozzá mersz érni megértetted? Vonatkozik mindegyikőtökre!- nézett rájuk halálos pillantással.
- Mit pofázol te itt?- szólt vissza az egyikük.
- Elég legyen! Vagy befejezitek ezt, vagy elhagyhatjátok a helységet! Számtalanszor rátok szóltunk, de nem bírtok viselkedni, rajtatok kívül mások is vannak itt és sokakat zavar az, ahogyan viselkedtek ma este! Az itteni nők miattatatok nem mernek egyedül menni sehová sem, mert molesztáljátok őket! Elég legyen mostmár ebből! Bírtok veselkedni vagy elmentek?- keltem ki magamból.
- Nocsak mekkora szád lett te kis rohadt ribanc!- tornyosult felém az egyik.
Hasba ütöttem, először az érzékeny pontját térdeltem meg, majd az arcát, végül pedig behúztam neki egy szép jobbhorgost. Teljesen elterült a földön a fájdalomtól nyöszörögve. Haverjai összedobva a pénzüket az asztalra csapták és ijedten összeszedve a nagyszájú két tagot elhagyták a kocsmát.
Az egyik srác felállt és tapsolni kezdett, majd az egész kocsma engem éljenzett bátorságom miatt.
- Nem esett semmi bajod Drága?- lépett mellém Carl.
- Nincs semmi bajom, elrendeztem a helyzetet!- húztam ki magam.
- Mit ne mondjak jól kezelted!- nevetett Carl.
Kézen fogtam Buckyt és kivittem a hátsó udvarra, hogy szívjuk egy kis friss levegőt. Láttam rajta, hogy még mindig szörnyen ideges, amit meg tudtam érteni.
Kiérve azonnal magamhoz öleltem. Érzetem, hogy a benne lévő feszültség lassacskán elhagyja őt.
- Megnyugodtál végre?- simítottam végig a tarkóját.
- Mondhatni..- sóhajtott.
- Köszönöm, hogy megvédtél Édesem.- nyomtam egy csókot a nyakára.
- Azonnal utánad mentem, miután elindultál, tudtam, hogy ott kell lennem melletted!
- Ha nem lettél volna, valószínűleg nem lesz annyi bátorság bennem, hogy leteremtsem őket és még ki is üssem az egyiket. A mozdulataim viszont ösztönből jöttek és már csak arra eszméltem, hogy a földön van a tag.
- Meg kell hagyni nagyon szép ütés volt az utolsó.- emelte rám a tekintetét.
- Tudok én egyet s mást.- kuncogtam.
- Abban biztos vagyok!
- Holnap nem dolgozom, mire gondolsz, elkezdjük a költözést?- tereltem gyorsan a témát.
- Ha szeretnéd elkezdhetjük, szerzek egy nagyobb autót holnapra.
- Rendben. Most viszont, vissza kell mennem dolgozni, már nem sok van hátra aztán mehetünk is.
- Hová szeretnél majd?
- Egyelőre az én lakásomra, hogy holnap azonnal elkezdhessük a pakolást.
- Rendben.
Visszamenve beálltam a pultba, Bucky pedig helyet foglalt velem szemben és végig engem figyelt. Sokszor kaptam el a pillantását. Istenenem, még sohasem láttam férfit így nézni egy nőre. Mindent elárulnak a szemei, egyszerűen egész este, sőt egész életemben képes lennék elveszni a szemeiben.
- Nos, mit ne mondjak Mandy, te aztán kifogtad azt a bizonyos " aranyhalat".- bökött oldalba Sarah, miközben a poharakat törölgettük zárás előtt.
- Miből gondolod?- tettettem tudatlanságom.
- Jajj tudod te nagyon jól! Olyan szemekkel néz rád, mintha minimum egy istennő lennél, maga Aphrodité!
- Én is észrevettem. - mosolyodtam el.
- Egy férfit nem láttam még így nőre nézni!
- Igazán? Pedig néha jobban is megnézhetnéd a kis Daniel-ed arcát. Például most is ott az ajtóban, ugyanúgy néz rád, te is hihetetlen szerencsés vagy ám fiatalasszony.- kacsintottam rá.
Sarah tekintetét Dan-re vezette, aki az ajtófélfának támaszkodva figyelte kedvesét ahogyan tesz-vesz a pult mögött. Azonnal belepirult, amint meglátta Daniel szemeit.
-Igazad van! Atya ég, imádom ezt a srácot!- takarta el arcát mindkét kezével.
Fejemmel intettem Dannek, hogy jöjjön közelebb. Ő azonnal vette a lapot és Sarah mögé sétálva átkarolta őt.
- Mi a baj Manócska? - suttogta a fülébe.
- Semmi..- dünnyögte Sarah kezeibe mégnagyobb zavarában.
- Olyan aranyosak vagytok együtt Csibéim. - mosolyogtam rájuk.
- Te vagy a mi Csibe-mamánk!- jelentette ki Daniel.
- Bizony!- bújt ki Sarah Dan kezei közül.
Átölelt engem, Daniel pedig követte őt. Mindketten erősen szorítottak, már alig kaptam levegőt.
- Jólvan elég lesz, mert megfulladok tőletek!- kiáltottam fel.
- Ez csak a szeretet ereje!- hülyéskedett Dan.
- Megöltök a fene nagy szeretetetekkel!- kapkodtam levegő után.
Eltoltam magamtól mindkettőt és nagy levegőt véve belekapaszkodtam a púltba.
Ránéztem Sam-re és Bucky-ra, akik nevetésüket visszafojtva figyeltek minket.
- Eszetek agába sem jutott segíteni rajtam igaz?- néztem rájuk szúrós tekintettel.
- Olyan aranyosak voltatok, nem akartunk zavarni, egyébként is élvezzétek ki a fiatal éveiteket.- nézett mindegyikünkre Sam.
- Jólvan nagyapa, köszönjük az okítást!- vettem el előle az üres üveget.
Zárás után letöröltünk mindent és kitakarítottunk. A két férfi is segített a székek felrakásában. Hazafelé menet Bucky ült a volán mögé én pedig az anyósra. Az út csendben telt, fáradt voltam amit James észre is vett, ezért óvatosabban vezetett. Az út felénél eszembe jutott, hogy a jegygyűrű a zsebemben maradt. Levettem, nehogy elhagyjam munka közben, lánc pedig nem volt a nyakamban, hogy arra tehessem. Bal kezemet a combjára vezettem és végigsimítottam rajta.
Jobb kezét az enyémre vezette, megfogta és ajakihoz emelte, hogy egy lágy csókot adhasson kézfejemre.
- Szeretlek. - mondtam halkan az utat figyelve.
- Én is szeretlek.- csókolta meg ismét a kézfejem.