ᴋᴀᴛᴏɴᴀ́ᴋ sᴢɪ́ᴠᴇ /ʙᴜᴄᴋʏ ʙᴀʀɴᴇs ғғ./ ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

10. |Tiszta lap|

Másnap reggel Bucky már nem volt mellettem, amikor felébredtem. Kissé szomorú voltam amiatt, hogy nem láthattam őt azonnal az ébredésemet követően, azonban ez az érzés hamar elillant a következő látványtól ami a szemeim elé tárult. Bucky lépett be egy gyönyörű vörösrózsa csokorral a kezében a kórterembe.
- Jó reggelt Mandy, remélem jól aludtál! - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jó reggelt, igen jól, hála neked. - mosolyogtam rá.
- Ezt neked hoztam, remélem jobb kedved lesz tőle. - nyújtotta át a csokrot.
- Köszönöm Bucky, ez gyönyörű! - szippantottam bele a középébe.
- Pont, mint te. - fogta meg a kezem.
Teljesen elvörösödtem és zavaromban a csokor mögé bújtam.
- Köszönöm James..
- Ne bújj el a csokor mögé! - nevette el magát.
- De, mert furcsa fejet vágok, ha zavarban vagyok! - szorítottam magam előtt még mindig a csokrot.
- Mandy.. - elemelte kezeimet a virágokkal együtt arcom elől, hogy rá nézhessek. - gyönyörű vagy így is.
Újra visszaemeltem a virágokat.
- Aahh, Barnes.. Teljesen zavarba hozol korán reggel.
- Reggel? Délelőtt tizenegy múlt!
- Micsoda? Mi- miért nem keltett fel senki? - néztem rá zavartan.
- Végre tudtál pihenni, megkértem a nővéreket is, hagyjanak aludni, ők belementek, hisz rádfért.
- Köszönöm Bucky. - fogtam meg fém karját.
- Nemsoká kapsz ebédet, tessék mindent megenni, nagyon sovány lettél ennyi idő alatt..- vizslatott végig aggódással a szemeiben.
- Nem sok mindent ettem, amíg ott voltam. Valamennyit adtak nekem, de naponta csak egyszer és keveset.
- Soha többet nem kell aggódnod miattuk, megoldottuk az ügyet. Vigyázni fogok rád mostantól, persze csak ha megengeded.- mosolygott rám.
- Erre még nem most fogok válaszolni.. Bucky, közelebb tudnál jönni kicsit? - kérdeztem zavaromban.
Közelebb hajolva hozzám egy gyengéd puszit nyomtam arcára, amitől láthatóan most ő jött zavarba.
- Köszönöm mégegyszer a virágot! - suttogtam a fülébe.
Édesen elmosolyodott és leült az ágy melletti székre.

Négy napot töltöttem a kórházban, amikor is végre úgy ítélte az orvosom, hogy haza mehetek, azzal a feltétellel , ha lesz mellettem valaki aki a gondomat viseli egész nap. Megnyugattam au orvosom, hogy van rá emberem.
Bucky vitt haza a kórházból az autómmal, amit a bentlétem alatt ő használhatott.
Mielőtt beléphettem volna a lakásba, megállított.
- Mandy várj egy kicsit, hunyd le a szemeid kérlek!
- Miért? - kérdeztem furcsállva a helyzetet.
- Kérlek! - nézett rám kérlelően.
Nagyot sóhajtva belementem. Becsuktam őket, kezét a szemem elé tette, kinyitotta előttem az ajtót és besegített a lakásba.
- Rendben van, kinyithatod!- suttogta a fülembe.
Kinyitottam mindkét szemem, elvette a kezét majd a többiek egyhangúan kiáltottak fel.
- Meglepetés!
- Hát ti meg? - kaptam az arcomhoz - Mi- Hogy kerültök ide?
- Neked szerveztük ezt a kis meglepetést. - lépett oda hozzám Christina- pontosabban ő. - mutatott Buckyra.
- Ezt mind értem? De miért?- néztem körbe a társaságon.
- Mert szeretünk téged! Valamint örülünk, hogy életben vagy és túlélted!- ugrott a nyakamba Sarah.
Mindenki ott volt aki kicsit is számított.
Chrisitina, Daniel és Sarah, Sarah szülei és kishúga, a kocsmából még két munkatársunk, Hanna és Fred, a fickó aki segített a megmentésemben, Sam Wilson és persze Bucky. Akinek ezt az egészet köszönhetem.
Néhány órát maradtak a vendégek, majd  kora délután mindenki távozott azzal az indokkal, hogy hagynak pihenni.
- Örülök, hogy megismertelek Sam, gyere máskor is! - ráztam kezet a férfival.
- Szintúgy örvendek a találkozásnak.
Az utolsó vendégtől is elköszönve kettesben maradtunk James-el a lakásban.
- Azt hiszem megyek letusolok! Végre itthon.. - mutattam a lépcső felé.
- Kell segítség?- mosolygott rám.
- Ha azt mondom igen, akkor miben segítesz? - tettem csípőre a kezeimet.
- Amiben csak szeretnéd.
- Hmm.. Mondjuk ez őszintén furcsán fog hangzani, de a felső levételében segíthetnél. Tudom nagyon félreértetően hangzik, de a kezem miatt nehezen menne.
- Oh igaz.. Rendben van, segítek. - köszörülte meg a torkát, miközben arcát halvány pír borította el.
Felmentünk az emeletre, a fürdőben megkerestem egy régi alvós szemfedőmet és ráraktam.
- Vakon elég nehéz lesz! - nevetett zavarában.
- Menni fog, majd a jó kezemmel segítek hová nyúlj.
Megfogta a pólóm alját, majd lassan lehúzta az egyik oldalamról, most következett a másik, ahol a sérült kezem volt.
- Au au au..- szisszentem fel.
- Mandy ez így nem fog menni! - vette le magáról a szemfedőt.
- J-jólvan, csak segíts kérlek.
Óvatosan levette rólam a pólóm, majd a szennyesbe dobta.
Lángoló arccal, melltartóban álltam előtte.
- K-köszönöm a segítséget.- hebegtem.
Csak állt velem szemben és engem nézett. Mielőtt bármit is kérdezhettem volna, derekamra csúsztatta mindkét kezét és a szemeimet vizslatta.
Légzésem szaporává és szaggatottá vált. Valamiért az a férfi jutott eszembe, aki azt a szörnyűséget tette velem. Észre sem vettem, hogy folynak a könnyeim, míg fel nem figyeltem arra, hogy Bucky arcáról teljesen lefagyott a mosoly és aggódóan néz rám.
- Mi a baj? Sajnálom, nem akartam neked rosszat..- engedett el gyorsan.
- Nem..nem a te hibád.. Nem szabadott volna, hogy ilyen az eszembe jusson.. Amikor hozzámértél a férfi jutott eszembe..
- Ne mondj semmit! Nincsen semmi baj, itt vagyok, én vagyok az, sosem tennék veled olyan szörnyű dolgot! - ölelt magához.
- Tudom Bucky, tudom! - fúrtam fejemet a mellkasába.
- Zuhanyozz le, én lent leszek, ha bármi van kiálts vagy sikíts! - lágy puszit adott a homlokomra, majd bezárva maga mögött az ajtót magamra hagyott.
Több, mint egy órát töltöttem a fürdőben annyira jól esett végre a meleg zuhany. Néhány helyen csípte a sebeimet a víz, de cseppet sem zavart. Itthon voltam, biztonságában, Bucky lent várt rám, nem történhetett semmi baj.
Elzártam a vizet, majd kimásztam és magamra tekertem a törülközőm. Átsétáltam a szobámba és magamra kapkodtam néhány kényelmesebb otthoni ruhát, amit egyedül is fel-le tudok húzni magamon. Félve ugyan, de egy rövid nadrágot és egy atlétát kaptam magamra így minden heg és sérülés látszódott rajtam.
Lassan lesétáltam a lépcsőn, amikor is valami nagyon finom illat csapta meg az orrom. Befordultam a konyhához és meglepetten vettem észre, hogy Bucky ügyködik ott.
- Látom végeztél. - nézett fel rám.
- Igen, egy kicsit sokáig tartott, bocsi. - botorkáltam oda hozzá.
- Addig zuhanyzol ameddig neked jól esik. Addig én csináltam neked palacsintát, remélem szereted. - emelte fel az egyiket.
- Igen! - mosolyogtam rá.
- Akkor gyere, kóstold meg milyen. - nyujtott felém egyet.
Nem vettem el tőle, beleharaptam amíg ő megtartotta nekem.
- Ez nagyon finom lett James! - lepődtem meg.
Közelebb hajolt, majd a szám mellé csókolt.
- Marad egy kis mogyorókrém az arcodon. - kacsintott rám.
Vörös fejjel elvettem a tányért, amin a palacsinták voltak, majd a kanapéhoz sétáltam és leültem a tv-elé.
- Mindet egyedül fogod megenni? - támaszkodott a falnak James.
- Ha nem sietsz, akkor igen!- kacsintottam rá.
Leült mellém, elvett két palacsintát és ő is enni kezdett.
Kapcsolgattam az adók között, amíg meg nem találtam az egyik kedvenc filmem, a "Szerelmünk Lapjai"-t.
- Ez jó lesz! - mosolyodtam el.
- Mi ez a film? - kérdezte Bucky.
- Nem ismered?
- Nem sok időm volt filmezni az elmúlt száz évben. - vakarta meg a tarkóját.
- Ohh..OHH basszus, tényleg! Nos ez egy romantikus film, nagyon jó története van, szomorú de egyben szívet melengető.
- Miről szól?
- Két fiatal összesismerkedik, pont ők. - mutattam a képernyőre- Noah és Allie. Szerelmesek lesznek, elválaszthatatlanok bla, bla, minden szép és jó, amikor is összevesznek és eltávolodnak egymástól. Allie elmegy tanulni nagyon messze, Noah pedig a seregben szolgál. Visszatér a pasas oda, ahol régen lakott, felhúz egy házat, ami a régi szerelme álma volt, Allie ezt meglátva meglátogatja, pedig hamarosan esküvője lesz. És úgy látom pont itt jár a film. Innentől majd megtudod. - mosolyogtam rá.
- Te aztán jól összefoglaltad.
- Szeretem ezt a filmet, miközben nézem, néha elfog egy furcsa érzés, hogy talán minden lányra vár valamikor egy Noah, aki mindent megtesz érte és szereti a végsőkig. - hajtottam le a fejem - De most koncentráljunk a filmre.
Bucky nem szólt ezután semmit, de éreztem a szemeit magamon. A film előrehaladtával elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a két főszereplő erotikus kapcsolatba kerül egymással. Egyedül nincs gond, ha megnézem, de akkor, amikor egy olyan férfi ül mellettem, akivel viszonyom van másabb a helyzet. Lángolni kezdett az arcom a jelenet láttán. Óvatosan oldalra fordultam és Buckyra néztem. Imádkoztam, hogy ne vegye észre, de végül nem így lett. Pechemre ugyanakkor nézett rám és találkozott a tekintetünk, amit azonnal el is kaptunk egymásról. Az ő arcát is újabb pír díszítette.
- Gyorsan kiviszem a tányérokat! - álltam fel a kanapéról.
A mosogatóba tettem mindkét tányért, engedtem egy-egy pohár vizet, majd nagy levegőt véve visszamentem.
Visszaültem mellé és a kezébe adtam a poharat.
- Gondoltam hozok egy kis vizet a palacsinta után!
- Köszönöm Mandy.- vette el a poharat.
Nagyot kortyoltam a vízből, hogy eltűntessem a torkomban keletkezett hatalmas gombócot és némiképp megnyugodjak.
Csendben néztük tovább a filmet.
Bucky keze mellettem pihent a kanapén, araszolva saját kezemmel egyre közelebb kerültem az övéhez. Lassan rácsúsztattam az enyémet, közben végig a képernyőt bámultam.
Tenyerét az enyém felé fordította és lágyan összekulcsoltuk ujjainkat.
Magam elé bámulva alig bírtam visszafogni a mosolygást. Egy gyengéd, mégis határozott rántást éreztem, végül Bucky lábai közt kötöttem ki. Hátamat a mellkasának támasztottam, kezét az enyémmel együtt a hasamhoz vezette, így könnyedén át tudott karolni. Nyakamon éreztem minden egyes légvételét. Hirtelen egy lágy csókot nyomott a nyakamra, amibe teljesen beleborzongtam. Megszorítottam a kezét, mire ő még közelebb húzott magához.
A film végén, mint mindig, most is elbőgtem magam.
James észrevehette halk szipogásom, ugyanis azonnal maga felé fordított.
- Mandy te sírsz?- kérdezte meglepetten.
- Egy kicsit.. Ezt a filmet sosem tudtam úgy végignézni, hogy ne bőgjek rajta..Cseppet érzelgős vagyok..
- Azt veszem észre. - törölt le nevetve egy kósza könnycseppet arcomról.
- Ahj de gáz, hogy így kell látnod! - takartam el kezeimmel az arcom.
- Dehogy is!
- De igen, nem vagyok szép, amikor sírok..- motyogtam a tenyereimbe burkolózva.
- Dehogynem! Mandy te mindenhogy gyönyörű vagy. - emelte el mindkét kezem az arcom elől.
Gyönyörű kék szemeibe néztem, amikben ezúttal is teljesen elvesztem. Percekig csak némán bámultuk egymást, majd én törtem meg a csendet.
- Tudom mit mondtam, hogy mostantól randizunk és rendes tempóban haladunk, de..- húztam el a mondat végét.
- De?- mosolyodott el.
- Meg akarlak csókolni.. - haraptam alsó ajkamba.
- Talán most az egyszer felülírhatnánk ezt a szabályt. - hajolt közelebb.
- Úgy gondolod? - cikázott a tekintetem ajka és a szemei közt.
- Nagyon is úgy gondolom. - hajolt még közelebb.
- Akkor most az egyszer talán..
- Talán?
- Igen, ta- magához húzva érzelemdúsan csókolt meg.
Kezeimet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam.