In The Devil's Hand

Bűnbeesés 2.

A 30 perces kocsi út csöndben telt, Ethan és mi egyszerre értünk oda. Mikor kiszálltunk megbeszéltük, hogy mit kell csinálni, nagy nehezen Ethan rávett minket hogy az üzlet után maradjunk még egy kicsit. Mikor megvoltunk az üzlet részével, és a jó pofizással, már fél tizenegy volt. Mindhárman a pult felé vettük az irányt, egyikünket se izgatta hogy egyedül Kath nem vezet, mivel már volt rá nem egyszer példa, hogy ittasan vezettünk haza és még mindig itt vagyunk. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek hogy Ethan az oldalán egy szőke pláza picsával felénk közelednek. Kath és én összenéztünk, mivel annyira lekötött minket a szokásos ivó versenyünk, hogy észre se vettük mikor tűnt el. Ahogy odaértek mellénk, nem bírtam ki hogy ne kérdezzem meg, főleg hogy már elég sokat ittunk.

-Te hallod, ugye gumit használtál?-kérdeztem Ethant.

-De mi nem is..-kezdte a csaj, de közbe szóltam.

-Jaj drága. Bocsánat, akkor biztos csak az ABC-t tanultátok újra és már az eleje nehézségeket okozott.-Kathel elkezdtünk nevetni, de amikor leesett neki mit is mondta, nyakon vágott.

-Hé, ne lopd a szövegem.-mondta a kb 7 évvel ezelőtti történetre célozva. A szituáció majdnem ugyanez volt, csak ott Kath mondta nekem az ABC-s beszólást.

-Mi corazón, lehet kéne már haza menni, bár tény, eléggé bírom az ittas Isabellet.

-Ja a részeg James is elég jó fej.-használta a második nevem, és valami rejtélyes bizsergés járta át az egész testem.

-Fasza akkor legyetek alkoholisták, és mindenki jól jár. Haza tudtok menni, vagy vigyem én a seggeteket?-kérdezte Ethan.

-Nem kell Eth, megoldjuk.-mondtam és már indultunk is a kijárat felé. A hazafele út is csöndben telt, de voltam annyira szemtelen, és persze éhes, hogy meghívassam magam valami kajára. És mivel én nem kaptam kínait, ezért nála maradtam és rendeltünk.

-Én szerintem indulok is.-álltam fel, mivel már elég későre járt.

-Nem kell kikísérned, ne fáradj.

-Ez mind szép és jó, csak hogy valakinek be is kell zárnia.-mondta már az ajtóban állva. Nem tudom meddig nézhettük egymást, de a tekintetem lesiklott telt ajkaira, amik most piros rúzzsal voltak kiemelve, és elég sok opció jutott eszembe hogyan is kenődhetne el. Nem tudom mi üthetett belém de már csak arra emlékszem, hogy lábait derekamra kulcsolta és elindultam vele az emeletre. Valószínűleg mindkettőnknek beüthetett az a jó pár tömény amit még a clubban ittunk, mivel nem ellenkezett, sőt. Ugyanannyira akarta mint én. Nagyon is.

***

Reggel, jó oké, délben mikor felkeltem őszinte fel sem fogtam mi történt. Nem azt mondom, hogy esetleg nem lett volna jó. Sőt, talán életemben nem volt ilyen jó. Csak egy bökkenő van. Két maffia vezér vagyunk, és ez kurvára nem jó. Attól függetlenül hogy a családjaink, évtizedek óta első számú szövetségben vannak egymással, nem is lenne ebből baj, főleg hogy mind tudjuk hogy a szüleink mit akarnak. De mi még nem is járunk, nem hogy házasok lennénk. Úgy gondoltam lemegyek a konyhába és csinálok kávét. De amint leértem hallottam a bejárati ajtót, aztán egy női hangot. Ezzel nem is lenne baj, ha nem egy szál semmiben állnék a nő előtt aki szinte a második anyám. Emma Johnson. Amint meglátott kikerekedett a szeme és álla súrolta a padlót. Nem csodálom, nem elég egy szál semmiben látni a fiút a lányod lakásában akivel elvileg ki nem állhatják egymást, de még a szinte már véresre karmolt hátam, és felsőtestem na meg a kiszívott nyakam se mutathatott valami jól. Nem mintha a lánya különben nézne ki.

-Mrs. Johnson, jó reggelt.-köszöntem egy kínos mosoly kiséretében.

-Fiam, ez már jó napot.-mondta miután összeszedte magát, és feldolgozta a látottakat.