In The Devil's Hand

A rakomány

×Katherine×

Reggel telefon csörgésre keltem, és átkoztam mindent hogy egyszer az életben, nem tudtam kikapcsolni lefekvés előtt.

-Colton, kurva gyorsan mond.-pedig tudtam, hogy már nem tudok vissza aludni.

-Főnök kurva nagy gáz van.-a háttérben hallottam Lucas káromkodását. Hát most már biztos hogy nem fogok tovább aludni.

-Azt a rakományt amiből Reyeséknek is szállítunk..-habozott, én meg egyre feszültebb lettem, már amikor kiejtette azt a szót hogy rakomány.

-Nyögd már ki, az isten áldjon meg.

-Ellopták, és csak az üres hajó érkezett meg.-és ha azt hittem ennél idegesebb nem lehetek, most sikerült megcáfolni.

-Nagyon remélem találtatok valamit hogy ki az a nagyon fasza gyerek aki szórakozni mer velem.-a szemem már szinte rángatózott az idegtől

-Akik a hajón voltak elvileg nem a spanyoloktól vannak és nem hajlandóak beszélni. Ketten vannak.

-Reyes legyen ott mire oda érek.

-Már hívtuk, elvileg egy fél óra.-mondta mielőtt leraktam volna. Nem tudom ki szórakozik velünk, de hogy ha elkapom, kibelezem az holt biztos.

***

-Johnson! Mint a mosott szar.-már megint kezdődik. Bár szerintem inkább folytatódik.

-Reyes, kurva gyorsan fejezd be mert rohadtul nincs hozzád hangulatom.-mondtam miközben már Colton és Lucas irányába haladtam vele és Ethannel a nyomomban.

-Érdekes. Pár nappal ezelőtt nem így gondoltad. Sőt. Kifejezetten élvezted a társaságom.-és itt volt az a pont amikor eltört a mécses. Nem elég azzal foglalkoznom hogy a rakományaim folyton tűnnek el, de még ez a anyaszomorító is itt jön a hülyeségével. Olyan hirtelen torpantam meg hogy majdnem nekem jöttek.

-Na idefigyelj, mert csak egyszer mondom el. Ha csak egyszer is felhozod újra, azt az estét, én istenemre mondom, garantálom nem lesz több olyanod. De nem hogy velem vagy másokkal, még saját magaddal sem. Kurvára nem félek kést igénybe venni ha erről van szó.-az ádámcsutkája csak úgy liftezett, akkorát nyelt. Gondolom leesett neki hogy éppen arra utaltam, hogy egy késsel szándékozom megfosztani a kis barátjától. Ethan a háttérben próbált nem megfulladni annyira nevetett, igazi barát. Gondolom tud mindent. Nagyon örülök neki.

-Főnök, a hangárban vannak.-remek, ezért jöttem a kikötőbe hogy aztán az állam másik végébe menjek, igazán fantasztikus mondhatom.

-Remek. Lucas! Újoncok hogy állnak?-Lucas ha mondhatjuk úgy ő a jobb kezemnek a jobb keze. Míg Coltonra bízom a fontosabb dolgokat addig ő azokat a melókat végzi amik kevésbé fontosak, de azért annyira mégis számít hogy ne egy random emberemre bízzam. Ilyen például az újoncok kiképzése, néhány fontosabb telefon hívás, ő szinte már a személyi edzőnké vált. Van amikor egy-egy terep munkán ő találja ki és vázolja fel a szitut.

-Vannak egy páran akik esélyesek.

-Miután elintéztük a hangárt a raktárba megyünk és megnézem őket.-épp mikor fordultam meg megcsörrent a telefonom.

-Gyorsan mondjad mert dolgozom.-szóltam bele köszönés nélkül.

-Dan is ott van? Ha igen hangosítsd ki.-mondta anyám. Hát persze, a kicsi Dan mindig a szeme fénye volt. Szem forgatva tettem amit mondott.

-Mondhatod.

-Szóval drágáim, apáitok nagyon azon gondolkoznak hogy hogyan tudnának titeket egybe adni. És mielőtt mindketten leszednétek a fejem, mert tudom hogy ez következne, nekem van egy jobb ötletem amivel ezt megúszhatjátok.-mindketten összenéztünk és csak reménykedtünk benne, hogy olyan ötlet ami megment minket a kín haláltól.- Mivel már összeszűrtétek a levet, mindenki háta mögött. Én arra gondoltam hogy csak játszattok el azt hogy ti egy pár vagytok. Csak a nyilvánosság előtt kéne meg persze apáitok előtt, és akkor békén hagynak titeket egy ideig és mindenki megnyugszik. Sőt akkor lehet hogy nem mernek szórakozni a rakományaitokkal.-bármennyire is fáj de, anyámnak igaza van, és ahogy látom Daniel is ezen a véleményen van. De az hét szentség hogy én még eljátszani sem fogom azt hogy vele vagyok.

-Jól van ezt majd később megbeszéljük se időm, se energiám nincs erről beszélni nem hogy kedvem. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

-De ezzel egyedül, csak mert én pont rá érek és szeretném hallani hogy anyukád mit talált ki.-istenemre mondom egyszer megfojtom ezt az embert.

-Látod Kath? Csak te vagy ilyen gyerekes.-fasza, szóval anyám mindent hallott. Remélem azt is hallani fogja ahogy kinyírom ezt a nyomorékot.

-Majd beszélünk anya.-azzal ki is nyomtam, és a barom felé fordultam.

-Egyszer az életben nem tudod befogni a szádat?

-Kényszeríts.-nekem se kellett kétszer mondani. Azzal a lendülettel rántottam elő a kabátom alól a fegyverem, és az álla alá szorítottam. Ethan és a többiek nagyon jól tudták hogy képes lennék meghúzni a ravaszt, de nem teszem érthető okokból. Ezért inkább szerintem még levegőt sem vettek úgy figyelték a jelenetet. Csak hogy én arra nem számítottam, hogy eközben ő is fegyvert ránt és szintúgy mint én, az állam alá fogja.

Így álltunk egymás előtt farkas szemet nézve az ördöggel, s vártunk ki adja fel hamarabb. A szemem sarkából egy idő után csak azt láttam hogy Lucas inkább megy a saját dolgára, Ethan pedig Colton mellé sétál és valamivel megkínálja. Fasza, míg mi azt próbáljuk eldönteni, melyikünk az erősebb addig ezek ketten jót szórakoznak rajtunk, és élvezik a műsort. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de úgy döntöttünk hogy egyszerre engedjük le a fegyvert és egy szó nélkül vettük az irányt a saját kocsink felé. Mindketten tudtuk, ott és abban a pillanatban egyikünk sem győzhetett. Még ha valamelyikünk meghúzta volna a ravaszt, a poklok poklát szabadítjuk saját magunkra. Nem először fordult már elő, hogy fegyvert fogtunk a másikra. Csak már felnőttünk annyira hogy nem húzzuk meg a ravaszt és sebesítjük meg egymást. Vagy csak azért mert elég fejmosást kaptunk már az ilyenekért tízen évesen. És végül is vehetjük úgy hogy én győztem. Befogta azt a kibaszott száját.