In The Devil's Hand

Pár Évvel Később

Daniel

Ha nekem valaki azt mondja pár évvel ezelőtt hogy Belle és én meg tudunk maradni egy légtérben, képen röhögöm. Ahhoz képest most itt állunk a közös házunk konyhájában, majd harmincegy évesen és gyűrűvel az ujjainkon.
Ez a pár év mindannyiunkat ráébresztett arra hogy az élet túl rövid ahhoz hogy csak úgy emlékek nélkül éljük meg. A szervezetet még mindig közösen vezetjük, Aaron lemondott arról a tervéről hogy leigáz minket, vagy új szervezetet alapít. Emilyvel lassan négy éve alkotnak egy párt, hála égnek ő nem egy pszichopata ribanc. A másik jómadár, az én drága Ethan barátom is megtalálta azt a személyt akivel leélné az életet. Persze attól függetlenül mindketten ugyanolyan idióták még mindig.

Emlékeztek Conchitara? Na igen, éltem szerelme tényleg megcsinálta húslevesnek. Ethan rendes megkönnyezte mikor ebéd közben elmondta neki. Kimberlynek pedig azóta mondogatja, ha lányuk lesz Conchita lesz a neve. Oké néha azért nekem is hiányzik az a bolond tyúk, de finom volt legalább.

Amanda és Damien, ők elszigetelődtek az emberiségtől. Hogy ennek mi az oka? Hogy mindketten egy antiszociális idióták. De szerintük csak azért hogy kettesben legyenek, persze az ünnepeket nem ússzák meg nélkülünk.

És hát akkor el is érkeztünk hozzánk. Mr. és Mrs. Reyes. Még mindig furcsa kimondani, de különleges melegséggel tölt el a tudat hogy ő csakis az enyém, senki másé. És ez fordítva is így van. Szóval velünk ezalatt a pár év alatt mi is történt? Hát..

-Csikiz a hajad!-kuncogott miközben az arcom egyre jobban a nyakába temedtem. Miközben ő a gyümölcsöt vágta fel, addig én hátulról öleltem kezemet a hasán pihentetve. Nyakába csókoltam majd magam felé fordítottam miután az összevágott gyümölcsöt két tányérba helyezte. Kezeit a nyakam köré kulcsolta míg az én karjaim a derekát ölelték.

-Mondtam már mennyire szerencsés vagyok?-leheltem egy gyengéd csókot a homlokára, majd az enyémet neki döntöttem.

-Ezen a napon még nem!-az évek alatt felnőttünk annyira hogy ne legyen gyerekes civakodás köztünk, azt másoknak meghagytuk. Épp nyitottam volna a számát mikor Ethan hangja csendült fel a nappaliból.

-Én ezt nem bírom! Össze fognak ellenem! Mi lesz itt később?-szinte már megszokottnak mondható az ilyen megszólalás ebben a házban.

Nagyot sóhajtva indultunk meg a nappaliba Belle kezébe a két tányérral. Már messziről lehetett hallani azt a hangot amiért a világot adnám. A huszonhárom éves Daniel biztos kinevetne ezért, de ő még nem tudta hogy ez lesz neki egyszer a megnyugvás, hogy ezért lesz érdemes minden egyes nap felkelni.

-Anya! Apa!-két kis csöppség rohamozott meg minket amint beértünk a nappaliba.

Talán még meg van mikor Isabelle annyira tagadta azt hogy gyereket szeretne tőlem. Na ez a sunyi nőszemély már akkor tudta hogy két kis életet hordoz a szíve alatt.

Dominic és Ana Reyes.

Mikor megtudtam hogy Kath terhes, akármennyire nem férfias főleg a mi világunkban, de elsírtam magam.
Ahogy a Reyes ikrek megszülettek, Aaron és Ethan a szülőszoba előtt veszekedtek azon hogy ki is lesz a keresztapa. Mr. Jonhson ahogy megtudta hogy ikrek lesznek, szóvá is tette.

"Örülök neki tényleg de Fiam, neked nem elég egy? Egyből kettő kell?"

Mentségemre szóljon, nem tudom hogy hoztam össze kettőt! De senki se bánja hogy így alakult. A fiam már most érzem hogy rosszabb lesz mint én vagy az anyja. És ez nem feltétlenül jelent jót. És ott van a kishercegnőm. Ha valaki csak ránéz azt mondja hogy túl jó ehhez a világhoz ez a kis angyal. Viszont aki ismeri is tudja jól hogy néha még a bátyjánál is rosszabb. Most négy évesek, viszont nagyon elevenek és a korukhoz képest is elég okosak.

-Apa! Ethan bácsi elfoglalta a rózsaszín székem!-Ana hatalmas tengerkék szemeivel nézett fel rám, miközben leguggoltam hozzá láttam ahogy Dominic az anyja lábához bújt sunyi mosollyal a pici száján, miközben a zöld szemeivel a húgára nézett. Kath és én is jól tudtuk hogy valamit már csinált.

-Anya, Ethan bá' álljon fel Ana székéről!

Belle olyan pillantást lövelt Eth felé hogy amilyen hirtelen csak tudott felpattant. Csak ezzel egy gond volt..

-Dominic James Reyes! Ha egyszer felnőtt leszel isten a tanúm hogy úgy elpicsázlak, ülni nem fogsz tudni!

Mindünkből kitört a nevetés ahogy a harmincegy éves felnőtt férfi egy rózsaszín gyerek székkel a seggén próbál kiszabadulni, csak hogy a ragasztó nem engedi.

Szóval igen, ez történt velünk pár év alatt. Felnőttünk, családot alapítottunk. És menthetetlenül beleszerettünk egymásba!

×-------------------×

Na szóval, tudom hogy volt már egy epilogus egy évvel ezelőtt, viszont eljutottam oda hogy ennek a könyvnek a folytatását újra írjam normálisan, és szerettem volna ha tudjátok hogy mi történt a szereplőkkel a vége után. Nem ígérem hogy minden héten lesz rész, de meg próbálok nem sok időt hagyni a részek között. Nyugodtan írhattok javaslatokat hogy kiket szeretnétek újra viszont látni a Reyes ikrek könyvében, vagy esetleg tippeket hogy miről fog szólni.

Köszönöm hogy ennyien elolvastátok a könyvem, és nagyon örülök hogy tetszik nektek! <3