In The Devil's Hand

A függőd vagyok

×Katherine×

  
  Azt mondják a legnagyobb pofont azt élettől kapod, de annál erősebb leszel. Most mondanám hogy ez így igaz, és tényleg így van. De kurvára nem. Kívülről lehet, úgy tényleg erősnek tűnsz, de közben belülről szinte már haldokolsz. Vannak azok akik úgy gondolják, hogy ilyenkor már nincs visszaút kész vége. De vannak azok kik, arra várnak hogy jöjjön valaki és megmentse őket a haláltól, és képesek legyenek újra érezni amiatt a bizonyos személy miatt. Én személy szerint egyik csoportba sem tartozóm. Igen volt egy olyan időszakom ahol úgy éreztem nincs visszaút és ennyi volt. Csak hogy én ezt nem engedhetem meg. Nekem igen is fel kellett állnom tovább kellett mennem, élni az életem mintha mi sem történt volna. Nem volt egyszerű, rohadtul nem. Ezért menekültem a munkába, az alvilágba. Évek múltán pedig rájöttem hogy túl kell lépni, nem maradhatok örökre a múltban. Volt, megtörtént, sajnos már nem tehetünk ellene semmit. Nem tudjuk azokat az időket visszahozni, bármennyire is szeretnénk. Sose gondolkozzunk azon, mi lett volna ha, vagy mi lesz ha. Szard le az egészet és a jelenre gondolj. Az élet túl rövid ahhoz hogy ne éld a saját életed, főleg a mi világunkban. És csak egyszer élsz. Egyszer mind meghalunk, utána már nem tök mindegy neked hogy miben is haltál meg? Élvezd ki amíg van mit, és van kivel. És most jön az hogy "csináld amíg lehet és nem leszel idős" ki mondta hogy az idős embernek otthon kell feküdnie a Tv előtt?
   Nem azt mondom hogy ha, történik valami olyan dolog, hogy ne sírj. Igen is sírj add ki magadból, de aztán állj fel, és menj tovább, jó ha vannak terveid, céljaid, érd el, valósítss meg. De soha ne gondolj arra mi lett volna ha, vagy mi lesz majd ha. Én is felálltam, tovább mentem. És a fasz se tudja hogyan kötöttem ki épp Daniel Reyes oldalán egy fekete földig érő, felsliccelt, mélyen dekoltált selyem ruhában. Na de ennyire ne ugorjunk előre. Nézzük meg mi történt két hónapja.

  -Most esküszöm megkérdezném tőle, miért ennyire ideges, de nem merem. Dan kérdezd már meg te.-ha most nem csapom le Ethant akkor soha.

-Nem is tudom Ethan, talán azért mert az oroszok baszakodnak velünk, és azt sem tudjuk hogy a faszba vannak előttünk mindig két lépéssel. De nem biztos, lehet azért mert nem volt a méretemben cipő.-mondtam ironikusan. Komolyan hogy vagyok én ezekkel megáldva?

-Végül is a te lábadra elég nehéz cipőt találni. Isabelle 178 centi vagy 39 és feles lábbal. New Yorkban ez már rekordnak számít.-és hogy tudja..

-Elárulnád nekem, te miért nem vagy ideges?-ahogy a kérdést feltettem akkor parkoltam le a raktár előtt, és az edzőtermet vettem célba.

-Ideges vagy te helyettem is. Akkor nekem minek kéne annak lennem? Amúgy remélem nem a semmiért jöttem én is, és a hosszú fekete nadrágot veszed fel. Tudod amiben jó a feneked.-miért van az hogy, ilyen beszólásra egy hónappal ezelőtt, már kétszáz lenne a vérnyomásom, de most azt a halvány mosolyt is ami ki kívánkozott volna, rejtegetem?

-Nekem mindenben jó a fenekem.

-Hát ez ellen nincs kifogásom.-éreztem az égető tekintetét az említett testrészemen.

-Örülnék neki ha nem néznéd minden adandó alkalommal mikor mögöttem vagy.-mivel direkt akkor jöttünk mikor, nincsen egy lélek sem a raktárban a biztonsági őrökön kívül, ezért az egész épület teljesen kihalt. Én azért jöttem be, hogy levezessem a feszültséget, Ethanre meg rásóztam a papírmunkát. Kellett neki pont akkor bejönnie mondván hogy unatkozik. Daniel pedig úgy volt vele hogy nincs jobb dolga, jön velem edzeni.

   Mondtam már hogy utálom hogy egyezik az ízlésünk? Nem? Akkor most mondom. Full ugyanazokat a ruhákat vettük fel csak míg én hosszú nadrágot addig ő rövidet. Mindkettőnkön fehér kinyúlt trikó amit direkt ilyenkor veszünk csak fel, fekete nadrág, és szintén fekete edző cipő.

-Mi corazón, látom összeöltöztünk.-esküszöm úgy vigyorog mint halloweenkor a tököm az ajtóban. Bár eléggé tökfej.

-Emlékszel hogy minden halloweenkor van egy tök az ajtómban?-bólintott.-Elnevezem Danielnek, pont ugyanúgy vigyorogsz mint ő. És amúgyis, ugyanolyan tökfejek vagytok. És ha nem fogod be ugyanúgy fogsz járni. Szitává lövőm a hátsó kertben.-mindketten úgy készültünk hogy egymás ellen fogunk harcolni. Így a szőnyeg felé vettük az irányt, és mikor odaértünk egymással szemben álltunk meg.

-Ezt bóknak veszem. Életemben nem mondtál még ilyen szépet nekem. Vagy várjál, de. Csak hogy ha pontos akarok lenni akkor nyögted.-amint ezt kimondta, szinte vérszemet kaptam és kezdetét vette a Johnson/Reyes edzés. Egy ideje már itt lehettünk tekintve hogy mindketten eléggé elfáradtunk, viszont mikor a fejét céloztam meg a lábammal akkora lendülettel tért ki előle hogy elvesztette az egyensúlyát és a földön kötött ki.

-Na mivan? Feladod?-imádtunk versengeni, ahol csak lehetett mindig kihasználtuk a helyzetet. Már kezdett az arcomon egy győztes vigyor megjelenni, de egyből el is tűnt, mikor Daniel lendítette a lábát és kirúgta alólam a sajátjaimat. Csak arra egyikünk sem számított hogy így egymáson fekve kötünk ki.

  Én se gondoltam volna hogy én leszek az, aki először töri meg a szemkontaktust, és pillant le az ajkaira. Na meg azt sem hogy én leszek az aki először szünteti meg kettőnk között lévő távolságot. Egyszerre ért minket a felismerés, miszerint az egész terem tele van kamerákkal, az egy dolog hogy mindenki úgy tudja hogy egy pár vagyunk, de nem szeretnénk ingyen műsort adni. Felpattantunk és az öltöző felé vettük az irányt. Amint az ajtó becsapódott egyszerre estünk egymás ajkainak, nem volt semmi gyengédség, mintha a másik lenne nekünk az oxigén, a külvilágot teljesen kizártam és csak ketten voltunk. Magam sem értem hogy ez hogyan és mikor történt, de rohadtul vágytam már rá. Éveken keresztül nem mentünk egymáshoz két méternél közelebb, most meg mintha függők lennénk és a másikunk lenne a drog.

×Daniel×

  Nem mondom, meglepődtem hogy ő kezdeményezett, de így legalább nem kell bizonygatnom hogy igenis, ő is pont ugyanannyira kíván mint én őt. Nem mást, hanem őt. És ez megijeszt, de ezzel most rohadtul nem tudok foglalkozni mikor már majdnem meztelenül áll előttem a tökéletes testével. Ajkaitól elszakadva állkapcsát kezdem el csókolgatni, aztán a nyakát és a füle mögött lévő érzékeny ponton elidőzök, és megszívom amitől egy kéjes nyögés szakad fel a torkából miközben jobban hozzá préselem magam. Ettől a hangtól ha eddig nem, akkor most végleg elvesztettem a józan eszemet, és nem bírom tovább mert ha csak így állunk és csak jatszadozunk egymással, felrobbanók. Ölembe kaptam, és mint hónapokkal ezelőtt, most is pontosan illeszkedett a testemhez. Lassan már kezdem azt hinni hogy nekem lett teremtve. Gyors léptekkel indultam az egyik zuhanyzó felé, eközben fordult a kocka, most ő találta meg az én gyenge pontomat, és ez a nő kikészít, egyetlen sóhajával képes a szakadék szélére lökni. Úgy érzem mintha a drogom lenne és én függője vagyok. De ahogy látom ez fordítva sincs másképp. Eddig egy nő sem volt arra képes, hogy kívánjam. Úgy voltam vele hogy a fasznak van kedve tovább húzni az időt, és ez őt sem zavarta. Az élvezettől a nyögéseink egyre csak hangosabbak lettek, és a az egész öltözött betöltötte. Mintha másik dimenzióba kerültem volna teljesen elhomályosult a látásom és csak azt az igéző szempárt lattam magam előtt. Egyszer csak nyílik az öltöző ajtaja és annyi szerencsénk volt hogy valamikor be lett húzva a zuhany függöny.

-Tubicáim, komolyan ingyen pornót adtok itt nekem?-miért nem csaptuk már le 23 év alatt ezt a barmot?

-Ethan kurva gyorsan húzd ki a pofádat innen!-bosszúsan mondtam volna, de amilyen az én szerencsém megmozdultam közben és akaratlanul is nyögésbe torkolt a mondat vége.

-Most miért? Ne mondjátok azt hogy zavarok. Még a függöny is el van húzva.-ha nem Kathet nyomnám a falnak, akkor még itt is hagynám és kimennék megverni ezt a nyomorultat. De azért én sem vagyok hülye hogy így itt hagyjam. Na meg szerintem nem csak ő ölne meg, de még én sajat magamat is.

-Ethan Collins! Kurva gyorsan húzzál ki azonnal, mielőtt én megyek ki és úgy megverlek mint amikor előttem etted meg a kajámat!-csattant fel Kath és a szokásosnál sokkal mélyebb hangon. Nem tudom lehetséges az hogy ebben a pillanatban is fel tudok ilyenre izgulni.

-A kocsiban megvárlak titeket..-és már csak az ajtó csapódást hallottuk.