In The Devil's Hand

Egy lépéssel mindig előttünk

×Daniel×

  Ha most azt mondanám hogy nem vagyok ideges, rám szakadna az épület teteje. A hajó már félórája késik, ezzel más esetben semmi gond nem lenne mert ebben az időszakban elég sok a vihar a tengereken. De a mostani helyzetünket nézve van okunk idegességre. Kath próbálja rejtegetni az idegességét, de elárulja az hogy ez idő alatt már a második doboz cigarettát bontja fel, és a láb rázás sem segít.

-Hogy lesznek így unokáink?-idéztem Kath anyját, ezzel is próbáltam oldani a feszültséget, kevesebb sikerrel.

-Addig kussolj amíg van rá lehetőséged!

-Nővérkém! Csinálsz nekem olyat mint régen?-Aaron már kezdett látványosan szenvedni, és ebből Ethan sem maradhatott ki.

-Igen, Kath kérlek. Egyszer ettem olyat de azóta se mondtad el mi van benne.-most mondanám azt, hogy Ethan csak megjátsza a sértődöttet, de nem hiszem.

-A kakaóját kóstoljátok meg egyszer.-mondtam és közben elővettem a cigim.

-Neked nem is csináltam soha ka... Te szemét! Te voltál az?-akadt ki én pedig a füst mögött somolyogtam, mert igen, én voltam, és rohadt finom a kakaója.

-Nem tudom miről beszélsz.

-Oh dehogynem, nagyon jól tudod! És én meg Aaront csesztem le, hogy ő issza meg mindig a kakaómat.-a mosoly az arcomon egyre csak nőtt.

-Igen én voltam. És tudod mit? Rohadt finom volt mindig!-esküszöm mint az óvodások.

-Zsák a foltját.-mondta egyszerre ez a két barom. Kath kivételesen nem engem célzott meg a bakancsával, aminek őszintén örülök.

  Ethan és Aaron úgy döntöttek visszamennek megnézni mi a helyzet. Kath telefonja egyszer csak megcsörrent, összeráncolt szemöldökkel nézte a kijelzőt, majd felém fordította. Ismeretlen szám. Nem kellettek szavak hogy kommunikáljunk. Így csak bólintott és kihangosította. És a biztonság kedvéért elindultunk Carter felé.

-Katherine Johnson! Azt hittem tovább tart felvenni.

-Kivel beszélek?-amint odaértünk Carter már tudta mit kell csinálnia.

-Katherine, azt hittem ennél okosabb vagy. Mellesleg üdvözöllek Daniel. Szóval igazak a pletykák itt európában. Az alvilág királya és királynője tényleg egy pár. Remélem nem felejtettetek meghívni az esküvőre az itteni szövetkezeteket.-eddig mindig Ethant akartam lecsapni, de mostmár ezt az orosz patkányt akarom a földbe verni.

-Utoljára kérdezem, melyik orosz barátunkkal beszélek?-hangja nyugodt volt, viszont szemén láttam hogy mindjárt szétveti az ideg ahogy engem is.

-Jaj hát azt még nem árulhatom el. De azt igen hogy feleslegesen vártok a hajóra, változott az úticélja. Oh Daniel, drága barátom, mindjárt ketté töröd azt a szerencsétlen asztalt. Egyet jegyezzetek jól meg, mindig egy lépéssel előttetek járók! További szép estét.-ez a rohadék itt olálkodik valahol, és engem ez rohadtul felbasz.

-Fésüljétek át az egész kibaszott területet! Addig nem megy senki sem el amíg nem kerül elő az a rohadék!-nem kiabáltam, de elég hangosan mondtam hogy mindenki meghallja, főleg azt a tekintélyt parancsoló hangot.

-Carter mond hogy találtál valamit.-mostmár a hangján is észrevehető volt a feszültség.

-Csak annyit hogy a közelből jöhetett a hívás.-ennyi kellett neki és a combjára csatolt fegyver elővette és elindult a vaksötétbe. Persze hogy oda ahol a legnagyobb az esély hogy meghaljon.

-Katherine elárulnád hogy miért sétálsz mindig önként a halálba?-kérdeztem de nagyon jól tudtam hogy én is ugyanezt csináltam egész életemben, így követtem.