In The Devil's Hand

Ne játssz az oroszlán bajszával

×Katherine×

-Hova, hova?-hát persze, hogy is gondolhattam volna hogy sikerül. Amióta kiengedtek a kórházból mindenki úgy bánnik velem mint egy porcelán babával, és ez már kezd rohadtul felcseszni. Nagy nehezen sikerült kibeszélnem azt, hogy ne a szobámban legyek egész nap, így legalább mostmár a nappaliban vagyok egész nap, az iróniát remélem hallani. Csak hogy nem fogom azt hagyni hogy majd két hónapig más irányítsa a maffiát. Most is az irodába indultam volna, ha ez az idióta nem vett volna észre. Morogva fordultam meg és néztem az előttem álló istenek barmára.

-Az irodába.

-Aha, és kiengedte meg?

-Mióta kell engedély ahhoz hogy a munkámat végezzem?

-Amióta majdnem meghaltál?

-Az messze volt azért.-oké nem annyira, de na.

-Dan tud erről a kis akcióról?

-Danielnek erről nem is kell tudnia.

-Danielnek miről is nem kell tudnia?-ha azt mondom hogy még a vér is megfagyott bennem, akkor még enyhén fogalmaztam.

-Most hogy itt vagy, mégis tudnod kéne. Ethan meghúzta a tűzpiros lamborghinit!

-Ethan a ku...Belle miért is van rajtad fegyver?-oh a kurva anyját.

-Szerinted mégis miért? Rajzolni akarok vele.

-Katherine, utoljára kérdem, miért van rajtad fegyver?-egy átlag ember megijedt volna hangja hirtelen változásától, én is meglepődtem egy kicsit de ennek jelét sem mutattam. Álltam a tekintetét, sosem volt jó mikor mi ketten bele álltunk a másikba, olyankor sosem volt vesztes vagy győztes, akkor mindig csak a környezetünk szenvedett kárt.

-Fegyver nélkül sosem megyek sehova. Ezt már tudhatnád.-Ethan jobbnak látta ha ezt ránk hagyja és kimegy az előszobából. Ketten álltunk ott, még mindig farkasszemet nézve egymással.

-És ki a faszom engedte meg hogy bárhová is elmenj?-úgy látszik gyorsan felbasztam. Mintha érdekelne.

-És ki a faszom engedte meg hogy megmond mit csináljak?-minden egyes mondatnál egyre közelebb léptünk a másikhoz, így már csak centik választottak el minket egymástól, szinte a másik elhasznált levegőjét szívtuk el.

-Nekem nem kell senkinek az engedélye. Mások kérnek tőlem engedélyt.-úgy látszik visszatértünk arra a szintre mikor képesek vagyunk megölni a másikat csak egy pillantással.

-Ahogy látom elfelejtetted hogy ugyanazon a szinten vagyunk, tehát te sem mondhatod meg nekem mit és hogyan kell csinálnom. Ahogy engedélyt sem kell kérnem tőled semmihez, mivel nem vagy senkim. Szóval most kurva gyorsan arrébb állsz hogy be tudjak menni az irodába.-egy jó darabig csak álltunk egymás előtt, és láttam ahogy az állkapcsa megfeszült, szemei szinte villámokat szórtak.

-Induljunk.-hirtelen hátat fordított és egy szó nélkül elindult az ajtó felé.

  Az oda fele út fojtogató csendben telt, egyikünk sem volt hajlandó megszólalni. Amint megállt a kocsi szinte azonnal pattantam ki és siettem az irodába. Amint beléptem az épületbe, Danielel a nyomomban, szinte megfagyott a levegő, mindenki megállt úgy ahogy volt. Nem tudom mi olyan érdekes de kezd elegem lenni belőle. Mikor mellém ért egyszerre néztünk fel és csak egy pillantás kellett, és mindenki ment a saját dolgára. Miután beszálltunk a liftbe nem bírta tovább, és megtörte a csendet.

-Felesleges volt bejönni, mindent elintéztünk már.-hangja rideg és gúnyos volt mint mielőtt ez az egész elkezdődött volna. Rendben, hát akkor játszunk így.

-Azért biztosabb ha én is átnéztem.-ugyanolyan rideg es gúnyos volt, mint ő.

-A bizalom az első, mi?-választ nem várva lépett ki a liftből és indult el a folyosón.

   Körülbelül fél óra múlva mikor már majdnem végeztem mindennel, azon gondolkoztam hogyan adjam be a szüleinek hogy balesetből öltem meg a fiúkat.

-Jól van, elárulnád hogy mégis mi a fasz bajod van?-kérdeztem még mindig a székben ülve, miután már vagy ezredjére sürgetett és morgott valamit az orra alatt.

-Hogy mégis mi bajom van? Azt szeretnéd tudni hogy mi a fasz bajom van?-minden egyes szónál egyre közelebb jött, míg végül a szék karfáján megtámaszkodott a két oldalamon. Álltam a tekintetét ezért folytatta.

-Az a kibaszott bajom hogy rohadtul nem tudod hol az a kurva határ. És ez így rohadtul nem lesz jó.-mielőtt még kiviharzott volna az ajtón, oda vetette hogy a kocsiban megvár. Hát még szép mivel ő hozott el.

Összepakoltam mindent és kiléptem a folyosóra, ahogy haladtam egyszer csak Daniel jött velem szemben futó lépésben, kezében egy mellénnyel. Összevont szemöldökkel néztem közeledő alakját, viszont az arca érzelem mentes volt.

-Vedd fel!-a kezembe nyomta a mellényt de mielőtt még felvettem volna azért rákérdeztem, miközben haladtunk a hosszú folyosón.

-Minek?-megtorpant és felém fordult, mondtam már hogy ha szemmel képes lenne ölni én már reg halott lennék?

-Isabelle ne most szórakozz, ha azt mondom hogy vedd fel azt a kurva mellényt akkor felveszed!-hangját egyre jobban megemelte és ez nekem rohadtul nem tetszett.

-Nem mondod meg nekem még mindig hogy mit csináljak. Ha én nem akarom felvenni akkor nem veszem fel.-az már egy másik dolog hogy eközben elkezdtem felvenni a mellényt. Épp ekkor léptünk be a liftbe ahol a falnak nyomott és vészesen közel, a szemembe nézett.

-Kurvára kezded kihúzni a gyufát. Egy dolgot soha ne felejts el, nekem soha nem számított hogy az illető nő és ezt pontosan tudod, ahogy azt is hogy soha az életben nem tudnálak bántani és nem is foglak, de még mindig rohadtul szar ötlet az oroszlán bajszával játszani még neked is.-gondolom nem mondok újat azzal hogy a szemei végig szikrát szórtak. Igaz volt amit mondott, őt tényleg nem érdekelte soha az hogy nőket nem bántunk. Nem egy összevert kurvával futottam már össze akiket aztán soha nem is láttam. A kis monológja végén még egy pillanatig a szemembe nézett, aztán elkövette azt a hibát hogy lepillantott a számra, az sem segített a helyzeten hogy mindössze centik választottak el minket egymástól, nyelt egyet aztán hatalmas lélek erő kellett hogy ellökje magát és kiszálljon a liftből. Hogy honnan tudom? Fordított esetben nekem kurva nagy erő kellett volna.

-Legalább azt elárulnád hogy miért jöttünk a mélygarázsba?

-Ezért.-a kezembe nyomta a telefonját amiben egy üzenet állt, a küldő ismeretlen.

"Úgy látszik a kis kurvád túlélte még az autóbalesetet is. De garantáltan nem fogja a következő találkozásunkat. Tudd Reyes, mindig előttetek járók egy lépéssel, és mostmár nem gyerekes tréfák lesznek."

-Szóval kurvára örülnék ha mostmár legalább az a rohadt mellény rajtad lenne. És tudni akarom mindig hol mikor és kivel vagy. Mert azt is biztos hogy nem fogsz egyedül járkálni. Csak egy kibaszott sms-t kérek.-lehet hogy ő félt engem, csak itt az a gond hogy nekem születésem óta halál vágyam van. Szerintetek miért maradtam a maffiában?