Na, de Tanár Úr!

1. fejezet

-Teo várj! Ne rohanj annyira!

-Siess Zoé! Ha nem érsz haza időben, akkor anyukád nem enged el többet hozzánk! Alex nagyon szomorú lesz, ha többet nem jöhetsz át játszani vele.

Csrrr csrrr csrrr (ébresztő)

Ahhw már megint ez az álom! Ennek pedig már több mint 12 éve. Bár még mindig élénken él bennem az első szerelmem arca. Éj-fekete haja volt, ég-kék szeme, melyet hosszú, dús szempillák öleltek át. Ő volt a gyerekkori legjobb barátnőm Alex bátyja. 10 évvel volt idősebb nálunk. Sajnos 12 évvel ezelőtt el kellett költöznünk és megszakadt velük minden kapcsolatom. Biztos vagyok benne, hogy már nem is emlékeznek rám...

Mivel úgy alakult, hogy a szüleim külföldre költöztek apa munkája miatt, így én jelenleg egyedül élek. Anyáék mindig küldenek nekem haza pénzt, és részmunkaidőben is dolgozom. Az a tervem, hogyha befejezem a sulit, akkor kiköltözöm én is hozzájuk.

-Te jó ég! Úgy elmerültem a gondolataimban, hogy teljesen elfelejtettem, hogy ma van a tanév első napja.

Szerencsére még időben sikerült beérnem az iskolába. A teremben a lányok csoportosulva, izgatottan beszélnek valamiről.

-Mi ez a hangzavar?

.Hey Zoé! Te nem is tudod?

-Még is mit?

-Kismama az osztályfőnökünk, ezért nem dolgozik ettől az évtől. Elvileg egy nagyon helyes és fiatal új osztályfőnököt kapunk. Bár már csak két évig lesz velünk, de az is valami.

-Új osztályfőnök? Mégis miről maradtam le?!

-Hölgyeim és Uraim! Legyenek szívesek helyet foglalni! Sokuk már biztosan értesült róla, hogy az előző osztályfőnökük állapotos. Én fogom át venni a helyét a fennmaradó két évükben. A nevem Teo. Remélem jól kifogunk jönni egymással!

Hirtelen felkaptam a fejem! Egész addig nem is néztem rá, míg be nem mutatkozott. Ez most valami vicc akar lenni?! Milyen magas és helyes! Vajon felismer ennyi idő után? Beszéljek vele?  Most mégis mit csináljak?! Az első szerelmem az osztályfőnököm!

-Megkérnék mindenkit, hogy mutatkozzon be és mondjon pár szót magáról!

Mi?! Mutatkozzunk be? Mégis mit mondjak? Hali! Én Zoé vagyok. Tudod, az a lány, aki Alex gyerekkori barátja volt. Oh, nem mellesleg te vagy az első szerelmem.

-Kisasszony ön következik!

-Zoé mit csinálsz? Te jössz!

 -E-elnézést kérek! A nevem Zoé! 17 éves vagyok. Kedvenc tantárgyam az irodalom. Imádok olvasni. A kedvenc írom Johanna Lindsey.

-Nos köszönöm Zoé! Ha bárkinek bármiféle segítség kellene, nyugodtan forduljon hozzám!

Ahogy sejtettem...nem ismert fel. Tudtam, hogy ez lesz, de akkor mégis miért vagyok ennyire csalódott?!

-Szünetben-

-Zoé, te jössz a hétvégén bulizni?

-Nem is tudom lányok. Dolgoznom kell szombat és vasárnap délután.

-Ugyan már! Mindig dolgozol! Nem tudnál legalább egyszer eljönni velünk? Mindig csak lerázol minket.

-Az a baj, hogy kell a pénz. Nem várhatom el a szüleimtől, hogy ők fizessenek mindent.

-Jó-jó ez érthető, de akkor is... Úgy szeretnénk már veled bulizni!

-Ahhw rendben, de nem ígérem, hogy végig maradok!

-De szuper! Akkor szombaton este 10-kor a La Costaban?

-Nyolcig dolgozom. Lehet, hogy kicsit kések, de ott leszek!

-Jajj, de jó! Várni fogunk nagyon!

A nap további része iszonyat gyorsan eltelt. Teo, vagyis az osztályfőnök elmondott még pár dolgot. Őszintén szólva nem maradt meg semmi. Mintha megszünt volna minden létezni. Csak néztem és néztem és a nap már el is repült.

Szedd össze magad Zoé! Azt sem tudja, hogy ki a fene vagy! Egyébként is, Ő A TANÁROD!