Na, de Tanár Úr!

26. Fejezet

-Normalis vagy ember? -kérdezte már-már órdítva, miközben az arcát fogta Teo

-Megmondtam, hogy hagyd békén Zoét! Ebből még is mit nem tudsz felfogni? -kiabálta Chris

Még soha nem láttam őt ilyennek. Teljesen kikelt magából. Ízzadt volt, ki volt pirosodva. Biztos egész idáig futott mint egy őrült... Tudom, hogy nem kellene, de egy kicsit jól esik... Érzem, hogy bármi van, Chrisre számíthatok. Mindig itt van velem.

-Chris... Kérlek nyugodj meg! Nincs semmi baj! -mondtam Neki, miközben megfogtam az egyik karját

-De igen is van baj! Mi a fenéért nem tud békén hagyni ez a gyökér?!
Még is meddig akarod még bántani? Amíg teljesen tönkre nem teszed? Gondolkozz már! -fordult Teo felé

-Neked ehhez semmi közöd nincs! Ez csak rá és rám tartozik! Maradj ki ebből! -mondta haragos tekintettel, miközben feltápászkodott a földről

-Nincs közöm?! Ezt te sem gondolhatod komolyan! -mondta ingerülten Chris

-Kérlek menj el Teo! Én ezt lezártam! Nem szeretném ezt tovább feszegetni... Belefáradtam ebbe az egészbe. Semmi értelme nincs ennek az egésznek... -mondtam Teo felé fordulva

-Csak hallgass meg kérlek! Megmagyarázok mindent! -mondta könyörgő hangnemben

-Rendben... kapsz tőlem 10 percet... -mondtam, mire Chris felkapta a fejét

-Ezt komolyan gondolod Zoé? -fordult felém egy kétségbe esett tekintet kíséretében

-Muszáj meghallgatnom. Le kell zárnom ezt az egészet! Kérlek Chris...ha nem hallgatom meg, akkor a végtelenségig ezt fogjuk húzni...

Láttam Chrissen, hogy nagyon nem tetszik neki az ötletem, de végül bátortalanúl bólintott egyet.

-10 perc! Nem több! Addig felmegyek Zoé szobájába. -mondta Chris fenyegető hangnemben Teo felé fordulva

-Köszönöm Kedvesem! Bízz bennem! -súgtam Chrisnek

Teonak ez láthatóan nem tetszett. Olyan szúrós szemekkel nézett rám, hogy elmondani nem tudom.
Hallottuk, hogy Chris becsukta maga után a szoba ajtót. Fogtam magam és leültem a kanapéra.

-Hallgatlak! -mondtam Teonak

Ekkor nagyot sóhajtott leült mellém és belekezdett az ő történetébe. Voltak olyan pillanatok, mikor a sírás kerülgetett, és voltak olyanok is, mikor legszívesebben olyan pofont lekevertem volna neki, hogy csak na. Olyan gyorsan beszélt, hogy az sem tűnt fel hogy levegőt vesz. Nagy nehezen a végére ért. Én csak ültem ott döbbenten, megbántva, mérgesen. Nem tudtam egyszerűen megszólalni. Haragszom rá még mindig, de be kell látnom, hogy nagyon sok szerencsétlenség is volt a mi történetünkben.

-Kérlek Zoé! Bocsáss meg nekem! -törte meg a csendet Teo megtört hangja

-Megbocsájtok. -mondtam neki közömbös hangon

-Pedig a hangod nem erről árulkodik...

-Megbocsájtok...de köztünk nem lesz semmi. Semmi csak egy szimpla tanár-diák kapcsolat. Nem akarok tőled semmit Teo...

Nem szólalt meg. Csak nézett rám könnyes szemekkel. Nem akartam elhinni, hogy Teo mindjárt elsírja magát.

-Chris miatt van...igaz? -törte meg a csendet

-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem miatta. Viszont nem teljes mértékben. Sok sebet ejtettél a lelkemben. Egyszerűen én ezeket nem tudom elfelejteni. Jelenleg legalább is biztos nem. Nagyon sok fájdalmon mentem keresztül miattad. Bár nem akartál megmántani elvileg, de akkor is így sikerült...

-Én annyira sajnálom!  Nem akartalak bántani! Kérlek Zoé! Gondold át! -könyörgött nekem

-Ne haragudj Teo...de nekem ez nem megy... Lehet, hogy idővel sikerül magam túltenni az elmúltbdolgainkon, de akkor is csak barátság lehet kösztünk.

-Értem... -mondta elcsukló hangon, majd felkelt a kanapéról és kisétált

Én csak ültem továbbra is a kanapén, és bámultam ki a fejemből. Próbáltam rendbe szedni a gondolataimat.  Nem tudom, hogy akartam-e hallani ezt az egészet...

-Kedvesem! Minden rendben? -szakítotz ki Chris megnyugtató hangja a gondolatmenetemből

Nem szóltam semmit. Felálltam és átöleltem. Ő csak szorosan magához húzott. Valahogy neki mindig sikerül összeraknia ha szétesem. Annyira szeretek vele lenni. Annyira fura ez az érzés és egyben csodálatos is.
Pár percig még így voltunk, majd megtörtem a csendet.

-Minden rendben van! Ne aggodj kérlek! -mondtam, miközben egy puszit nyomtam az arcára

Teljesen belepirult. Annyira édes volt. Mint egy kisgyerek. Furcsa ez az egész szituáció közöttünk, de még is annyira jó.

-Na gyere szép fiú! Nézzünk meg egy filmet! -néztem rá, hatalmas mosollyal az arcomon

Ekkor láttam rajta, hogy kezd megnyugodni. Ő is széles mosólyra húzta a száját, majd megfogta a kezem és a szobám felé kezdett húzni.

-Na és mit szeretnél nézni Szépségem? -kérdezte érdeklődve

-Hmm...lássuk csak... Téged! -húztam kaján mosolyra a szám

Hirtelen kicsit megszeppent, nem erre számított szegénykém.

-Csak viccelteeeem, nyugi! -kezdtem el kuncogni

Ekkor teljesen elborult a tekintete. Fogta magát és rádobott gyengéden az ágyra. Ezután átvetette rajtam az egyik lábát és fölémkerekedett.

-Szóval, hogy is volt ez az előbbi Kedvesem?

-Nem tudom miről beszélsz! -néztem rá tettetett ártatlansággal

-Szóval nem tudod... Érdekes...

Ezután megfogta a kezem, majd a pólója alá csúsztatta. Éreztem ahogy az érintésem hatására az izmai megfeszülnek. Kezdtem elveszteni a fejem. A testem elkezdett forrósodni. Elengedte a kezem, de én továbbra is a pólója alatt tartottam a kezem. Elkezdtem lassan cirógatni a hasát, mire az egész teste megfeszült.

-Ez nagyon tetszik! -súgta miközben becsukta a szemét

-Mennyire nagyon? -kérdeztem

-Nagyon, nagyon... -mondta, miközben szépen lassan lehúzta a pólóját

Az a látvány, ami a szemeim elé tárult... olyan kidolgozott, izmos felsőteste van, hogy ha valamelyik nő meglátja, egyből ledobja a bugyiját...
Éreztem, ahogy elkezdek nedvesedni, annyira kívánom Christ, és ezt ő nagyon jól tudja...

Odahajolt hozzám, majd halkan a fülembe súgott. A szemeim csak úgy kerekedtek. Az agyam elborult. Kikészít ez a srác...

_________________________________________

Sziiiiaaasztooook! 🤗🤗🤗🫣
Meghoztam a kövi részt! Remélem tetszett! Köszönöm, hogy vagytok Nekem!
Szívesen olvasom a véleményeteket, szóval kérlek ne tartsátok magatokban! 😁😁
Ohh igen! Szerdán kövi rész! 🫣
Legyen szép estétek!!
🤗